


Forrás.
[nescioquid puerile] (2008-2013) / "Hova megyünk, nagyságos uram?" (2017-)

R. Chandler 1888-ban született. A 20-as évek elején viszonyt kezd egy nála 17-18 évvel idősebb asszonnyal, akit annak válása után 1924-ben feleségül is vett (úgy tűnik, hogy az asszony végig letagadott az életkorából egy évtizedet). 30 év múlva felesége meghal (ekkor a The Long Goodbye-t írja) és öngyilkosságot kísérel meg, aztán ideggyógyintézetbe kerül (depressziós hajlama felerősödik), majd rendesen halálra issza magát, és 5 év múlva meghal. Image stolen from here. Itt meg egy Ian Fleming-interjú vele.
Chandler levele kiadójához, fentebbi forrásból. "In a sense I had said goodbye to her long ago. In fact, many times during the past two years in the middle of the night I had realised that it was only a question of time until I lost her. But that is not the same thing as having it happen. Saying goodbye to your loved one in your mind is not the same as closing her eyes and knowing they will never open again. Late at night when people have gone to bed and the house is still and it is difficult to read I hear light steps rustling on the carpet and I see a gentle smile hovering at the edge of the lamplight and I hear a voice calling me by a pet name. I have a couple of very old friends staying with me, and they are patient and kind beyond expectation. But the horrors are all mine just the same. For 30 years, 10 months and four days, she was the light of my life, my whole ambition. Anything else I did was just the light for her to warm her hands at."


Orbis pictus Comenii, in hungaricum translatus.

"Ezzel együtt az egyik legérdekesebb fejlemény már megtörtént: közép-európai idő szerint péntek hajnalban az egyiptomi hatóságok egyszerűen lekapcsolták az internetet. A hírek szerint az ország mind a négy szolgáltatója teljesítette a kairói kormányzat parancsát - annak létezését a hivatalosság persze tagadja. E lépéssel nemcsak az egyiptomi honlapok váltak elérhetetlenné, hanem a tüntetők sem tudnak kommunikálni vagy szervezkedni a különféle közösségi oldalakon. És persze alaposan nehezedik az eseményekről a világot tudósítani akarók helyzete is."Mi történik, ha az emberektől elveszik azt a protézist, ami az internet? Most is ott ül sokezer egyiptomi a számítógépe előtt, ami most tényleg csak Personal Computer (PC), hálózat nélkül.














* Zavarbaejtő a gondolat, hogy az önkifejezés-önmegvalósítás tárgyú reklámok fő célcsoportja az a "fiatal felnőtt" réteg, tizen-huszonéves emberek, akik általában azt se tudják még magukról, hogy micsodák. És ezt a maguk-sem-tudják-mit kéne megvalósítani meg kifejezni, mintegy kihívásnak (ez is rendszerváltás utáni kulcsszó, mint a másik kettő) megfelelve?** blogkultúra és internet kapcsán:
"Mélyvízi életforma volt,
új kultúrának tűnt pedig,
de felszáradt, mint egy vodkafolt,
s eltűnt, mint a rakkendrollmjuzik."
(Bereményi-Cseh, "Désiré bottal üti a saját nyomát", in Antoine és Désiré, 1978)