Dido & Aeneas

"Háromfelvonásos opera, prológussal. Szövegét – Publius Vergilius Maro Aeneis című eposza nyomán – Nahum Tate írta"

1692: Purcell (nem Dominic, hanem Henry) egy lányiskolának megírja és elő is adják.
Tate librettóját nemigen szokták dícsérni az angolok sem, költői teljesítményei mián. Egy librettó, ami betölti funkcióját, vannak benne boszotkányok, tengerészek, főhős, főhősasszony, kupidók stb. Szép és szomorú történet szerelemről, halálról, szenvedélyről, de még az emó korszaka előttről.

Általában az első angol operának tartják, eléggé nagy irodalommal (> JSTOR). Általában mindenki imádja. Ha valaki sznobnak készül, elengedhetetlen. De akkor is az, ha csak kultúrember akar lenni felénk. Purcell zenéje hozza, amit csak a barokk zenétől, at its heights, el lehet várni: a zene értelmezi a szöveget, vidámmá tesz vagy összeszorítja a hallgató szívét és a többi -- mindezt úgy, hogy nem a "zeneszerző szenvedélyeit" akarja átvinni ránk, hanem a zenei retorika korban ismeretes szabályait használja fel. Rengetegen adták már elő a régizenészek közül. Manapság William Christie a recens sztár (a nyitány szerintem túl gyors); de Harnoncourt is tökéletes. És a nagy "highlight," called Dido's Lament:

   Thy hand, Belinda, darkness shades me,
      On thy bosom let me rest,
More I would, but Death invades me;
Death is now a welcome guest.
When I am laid in earth, May my wrongs create
           No trouble in thy breast;
           Remember me, but ah! forget my fate.

Ugyanez, viva voce:
avec Mme Norman. A karthagói királynő afrikai. Az amerikai angol keret különösen vicces.
avec Mme Moyet. Kicsit redukáltabban, kicsit kocsmazenésen, kicsit dohányfüstösen. És hát in a British manner.

link:
annak, aki tud kottát olvasni (rendesen én sem).
annak, aki szereti a MIDI-t hallgatni a zene struktúrájáért.

Aktualitás: Pécsett, élőben!