Abban, hogy a "misztika" szót főnévként, ráadásul ilyen homályos és behatárolhatatlan értelemben használják, sáros a 19. század filozófiája (kül. a német filozófiai idealizmus) , de a 18. század is. A szó először, a 13. században jelenik meg érdemben, a "misztikus" teológia jelzőjeként, és konkrétan egy, az Areopagitára alapozó teológiai típust jelentett. A fogalom elmosódásában elég fontos szerepe volt a francia Pierre (Peter, Petrus) Poiret-nak (1646-1719). Életrajza: BBKL, "Poiret, Pierre".
Miért fontos Poiret?
A 17. század végén vagyunk. Virágzik a könyvnyomtatás, az eszmék áramlanak egy olyan világban, amely megosztott a katolikus-protestáns és az észak-dél tengely mentén. Köztük a kartéziánus eszmék is -- amikre mindenki reagál, aki fontos a korban: fanyalgással, elutasítással, kritikával vagy rajongással*. A katolikusok is és a protestánsok (Utrecht) is úgy látják, hogy Cartesius tanai tagadják a keresztény tanítást, ezért filozófiájának tanítása tilos. A másik oldalon Cartesius, miközben a Módszerben nyilvánosan gyalázza a jezsuita oktatást, magánlevélben viszont példamutatónak tartja filozófiaoktatási módszereiket (nem véletlenül: az ő lángelméjét is egy jezsuita kollégium képezte ki).
* ld. az ellenvetéseket a Meditationes-re.
A kereszténység világa is pezsgésben van: Északon a vallással szemben szkeptikus hangok is hallatszanak, a protestantizmus tovább hasadozik, önjelölt próféták jelennek meg itt és ott; Spanyolország területén az inkvizíció üldözi a katolikus hit ellenségeit, XIV. Lajos pedig (idővel) állami hatalommal elüldözi vagy kiirtja a francia protestánsokat. Mozgalmas század.
Mindenesetre Cartesius kihívást jelent. Pierre Poiret kálvinista pap volt, és megírja a maga ellen-munkáját Descartes ellen:
Cogitationum rationalium de Deo anima, et malo libri quatuor, Amsterdam 1677. 2. kiadás, 1685: online, GoogleBooks.
Aztán a kortárs női misztikusok felé fordul. Ilyen volt Mme Bourignon (1616-1680), egy katolikusként nevelkedett hölgy, víziókkal és saját szektával, akinek sajátos teológiai meglátásait se a saját, se a lutheránus egyház nem tolerálta, különösen amikor azokat a saját nyomdája révén nyomtatásban is publikálta. Elvégre ha valaki magát az új Évának és a Szentlélek menyasszonyának deklarálja, az túlmegy a kereszténység határain. E furcsaságokon túl Mme Bourignon kvietista is volt -- ez pedig, jó okkal, egy eretnek tannak számított katolikus területen. Poirel csatlakozott a hölgy követőihez (gyakorlatilag együtt élt és vándorolt a köré szerveződő közösséggel), majd annak halála után írásait rendezte sajtó alá (19! kötetben).
Aztán kiadta Mme Guyon műveit is: "Recueil de divers traités de théologie mystique qui entrent dans la célèbre dispute du quiétisme qui s'agite présentement en France" (Köln, 1699). Mme Guyon kevésbé volt extrém gondolkodó, de francia alattvalóként kvietizmusa miatt több évet töltött a Napkirály börtönében.
[A kvietizmusról legyen elég annyi, hogy egyfajta spirituális tanítás, amely rosszul megfogalmazva kegyelemtani eretnekség: ld. Miguel Molinos esetét (ugyanakkor a Mme tanait érdemes volna összevetni Evagriosz némely tanaival), ugyanakkor egy nagyon izgalmas határesete a valláspszichológiának (szegény, szegény kis Popper Péter).]
Ezek a kiadott művek tkp. kortárs, népnyelvi (francia) spirituális irodalom (ezért romanische Mystik), amit szektás katolikusok írtak és egy különc kálvinista adott ki. A hangsúly az ökumenizmuson van: ezek mind túlléptek az intézményes kereteken. Ezek után nem különösen meglepő, hogy Poirel munkássága a pietizmusra (értsd: a lutheranizmus egyik, többé-kevésbé eretnek formájára) is hatással volt. Ez a korszak éppen azért érdekes, mert itt a "misztika" valamiféle, a keresztény felekezeti megoszlások feletti, de egyértelműen keresztény dologként jelenik meg.
Poiret nem csak a kortárs "misztikus szerzőkkel" (ez már az ő kifejezése!) foglalkozott. Írt egy, "a misztika általános gondolatáról és misztikus szerzőkről" szóló írást, és egy katalógust a "misztikus" írókról (eredeti: Préface sur la Théologie Mystique. Lettre sur le auters mystiques. Catalogue des écrivains mystiques 1700, latin ford. 1702). A levél és a katalógus hozzáférhető itt: Petri Poiret de eruditione solida specialiora, tribus tractatibus, Amsterdam, 1707. GoogleBook.
A nyomtatás korában vagyunk: a gondolatok hozzáférhetővé válnak, a régi és az új "misztikusok" egymás mellé kerülnek. Például Poiret egy kötetben ad ki olyan munkákat, mint pl.: a kvietizmussal megvádolt és letartóztatott Francois La Combe (d.1715) munkája az értelem imádságának analíziséről (Analysis orationis mentalis); a devotio moderna irányzatához tartozó Peters Gerlach (d.1411) Soliloquiuma; Raymundus Lullus katalán regényének, a Blanquernának (c.1283) egy részlete (Blaquernae Aphorismi 365 de amico et amato). Gallica.
Ugyanakkor: Poiret publikál is egy csomó szövegkiadást az általa misztikusnak tekintett szerzőkből. Franciára fordítja és kiadja Kempistől a Krisztus követését és a Német teológiát. (bár ezek elérhetetlenek a neten).
Éppen ezért érdekes: laikus (illetve protestáns pap), nyakig benne a kvietizmusban; egyszerre rálátással a népnyelvi és a latin "misztika" szövegeire; spiritualitástörténeti érdeklődéssel -- és jól kihasznált publikációs lehetőségekkel.
Adalékok, források:
Mme Bourignon: BBKL. Egy életrajz róla (1910).
Miért fontos Poiret?
A 17. század végén vagyunk. Virágzik a könyvnyomtatás, az eszmék áramlanak egy olyan világban, amely megosztott a katolikus-protestáns és az észak-dél tengely mentén. Köztük a kartéziánus eszmék is -- amikre mindenki reagál, aki fontos a korban: fanyalgással, elutasítással, kritikával vagy rajongással*. A katolikusok is és a protestánsok (Utrecht) is úgy látják, hogy Cartesius tanai tagadják a keresztény tanítást, ezért filozófiájának tanítása tilos. A másik oldalon Cartesius, miközben a Módszerben nyilvánosan gyalázza a jezsuita oktatást, magánlevélben viszont példamutatónak tartja filozófiaoktatási módszereiket (nem véletlenül: az ő lángelméjét is egy jezsuita kollégium képezte ki).
* ld. az ellenvetéseket a Meditationes-re.
A kereszténység világa is pezsgésben van: Északon a vallással szemben szkeptikus hangok is hallatszanak, a protestantizmus tovább hasadozik, önjelölt próféták jelennek meg itt és ott; Spanyolország területén az inkvizíció üldözi a katolikus hit ellenségeit, XIV. Lajos pedig (idővel) állami hatalommal elüldözi vagy kiirtja a francia protestánsokat. Mozgalmas század.
Mindenesetre Cartesius kihívást jelent. Pierre Poiret kálvinista pap volt, és megírja a maga ellen-munkáját Descartes ellen:
Cogitationum rationalium de Deo anima, et malo libri quatuor, Amsterdam 1677. 2. kiadás, 1685: online, GoogleBooks.
Aztán a kortárs női misztikusok felé fordul. Ilyen volt Mme Bourignon (1616-1680), egy katolikusként nevelkedett hölgy, víziókkal és saját szektával, akinek sajátos teológiai meglátásait se a saját, se a lutheránus egyház nem tolerálta, különösen amikor azokat a saját nyomdája révén nyomtatásban is publikálta. Elvégre ha valaki magát az új Évának és a Szentlélek menyasszonyának deklarálja, az túlmegy a kereszténység határain. E furcsaságokon túl Mme Bourignon kvietista is volt -- ez pedig, jó okkal, egy eretnek tannak számított katolikus területen. Poirel csatlakozott a hölgy követőihez (gyakorlatilag együtt élt és vándorolt a köré szerveződő közösséggel), majd annak halála után írásait rendezte sajtó alá (19! kötetben).
Aztán kiadta Mme Guyon műveit is: "Recueil de divers traités de théologie mystique qui entrent dans la célèbre dispute du quiétisme qui s'agite présentement en France" (Köln, 1699). Mme Guyon kevésbé volt extrém gondolkodó, de francia alattvalóként kvietizmusa miatt több évet töltött a Napkirály börtönében.
[A kvietizmusról legyen elég annyi, hogy egyfajta spirituális tanítás, amely rosszul megfogalmazva kegyelemtani eretnekség: ld. Miguel Molinos esetét (ugyanakkor a Mme tanait érdemes volna összevetni Evagriosz némely tanaival), ugyanakkor egy nagyon izgalmas határesete a valláspszichológiának (szegény, szegény kis Popper Péter).]
Ezek a kiadott művek tkp. kortárs, népnyelvi (francia) spirituális irodalom (ezért romanische Mystik), amit szektás katolikusok írtak és egy különc kálvinista adott ki. A hangsúly az ökumenizmuson van: ezek mind túlléptek az intézményes kereteken. Ezek után nem különösen meglepő, hogy Poirel munkássága a pietizmusra (értsd: a lutheranizmus egyik, többé-kevésbé eretnek formájára) is hatással volt. Ez a korszak éppen azért érdekes, mert itt a "misztika" valamiféle, a keresztény felekezeti megoszlások feletti, de egyértelműen keresztény dologként jelenik meg.
Poiret nem csak a kortárs "misztikus szerzőkkel" (ez már az ő kifejezése!) foglalkozott. Írt egy, "a misztika általános gondolatáról és misztikus szerzőkről" szóló írást, és egy katalógust a "misztikus" írókról (eredeti: Préface sur la Théologie Mystique. Lettre sur le auters mystiques. Catalogue des écrivains mystiques 1700, latin ford. 1702). A levél és a katalógus hozzáférhető itt: Petri Poiret de eruditione solida specialiora, tribus tractatibus, Amsterdam, 1707. GoogleBook.
A nyomtatás korában vagyunk: a gondolatok hozzáférhetővé válnak, a régi és az új "misztikusok" egymás mellé kerülnek. Például Poiret egy kötetben ad ki olyan munkákat, mint pl.: a kvietizmussal megvádolt és letartóztatott Francois La Combe (d.1715) munkája az értelem imádságának analíziséről (Analysis orationis mentalis); a devotio moderna irányzatához tartozó Peters Gerlach (d.1411) Soliloquiuma; Raymundus Lullus katalán regényének, a Blanquernának (c.1283) egy részlete (Blaquernae Aphorismi 365 de amico et amato). Gallica.
Ugyanakkor: Poiret publikál is egy csomó szövegkiadást az általa misztikusnak tekintett szerzőkből. Franciára fordítja és kiadja Kempistől a Krisztus követését és a Német teológiát. (bár ezek elérhetetlenek a neten).
Éppen ezért érdekes: laikus (illetve protestáns pap), nyakig benne a kvietizmusban; egyszerre rálátással a népnyelvi és a latin "misztika" szövegeire; spiritualitástörténeti érdeklődéssel -- és jól kihasznált publikációs lehetőségekkel.
Adalékok, források:
Mme Bourignon: BBKL. Egy életrajz róla (1910).
No comments:
Post a Comment