"Bruno began to be a symbol to represent the forward-looking free-thinking type of philosopher and scientist, and has become a symbol of scientific martyrdom." (egy ateista honlap)
Giordano Bruno egy a sok okkult reneszánsz mágus közül, filozófusként a középkategóriába lehetne tenni: általában szeretik, mert egyrészt azt tudják róla, hogy "tudományos előfutár" a végtelen univerzum gondolatával, meg kopernikuszi elképzelésekkel, másrészt meg azért, mert eretnekként megégették -- így a 18. szd. óta az ateistái és szabadgondolkodók találtak valakit, akinek az ürügyén lehetett a r.k. egyházat moralizálva gyűlölni. Megégetésének ténye manapság is hagyományos érve az ateistáknak 1) a római kath. egyház ellen 2) a "vallás" mint olyan ellen 3) a gondolatszabadság mellett. Bruno az ateizmus úttörője, mint ezek a lelkes ateista oldalak is tanúsítják (a cím is beszédes):
http://www.thereisnogod.info/English/Giordano.html
http://www.positiveatheism.org/hist/bruno.htm
Muhaha. Vajon a neoplatonikus-hermetikus-panteista hit miképp fér össze bármiféle ateizmussal? Nézzük máshonnan. Van itt egy hermetikus filozófus, belezakkanva, mint annyian a korban, a titokzatos egyiptomi vallásba (mármint abba, ami akkoriban e név alatt futott),* de a kortárs hasonlóknál sokkal arrogánsabban hirdeti tanait. Neoplatonikus elképzeléseket hirdet, beleértve azt, hogy van világlélek. Egy időben katolikus pap és domonkos szerzetes is, aztán eretnekség vádja merül fel vele szemben. Erre elfut, megtagadja hitét és kálvinista lesz egy időre. Járja a világot, keresi az egzisztenciáját és valami jó kis egyetemi státuszt; közben erkölcsi és tanbéli okok miatt megutáltatja magát a kálvinistákkal (tolerálják, majd kigúnyolja a sola fide elvét, kiátkozzák), a lutheránusokkal (kiátkozzák) és a katolikusokkal (ezek meg inkvizíció elé állítják). Aztán volt egy magántanítványa, aki abban bízott, hogy beavatja az ars memoriae-ba, vagy talán mágikus tudományába. Ez nem működött; a tanítvány megdühödött és az inkvizíció kezére adta. Bruno jól ismerte a keresztény tanokat (lévén hajdan pap), tudta, hogy tanai eretneknek számítanak, és hogy Itáliában ez mivel járhat (korábban élt már külföldön). Bebörtönzi az inkvizícó. Kitart eretnek tételei mellett: pl. Jézus egy ügyes mágus volt, a Szentlélek igazából a világlélek, a Sátán üdvözülni fog. Trükközik, köntörfalaz, időt húz, okoskodik. Rajtaveszt végül.
Nézzük máshonnan. Bruno a maga neoplatonikus-hermetikus elképzeléseit a lulliánus ars memoriae-vel kapcsolja össze. Paolo Rossi egy híres könyvében (Logic and the Art of Memory) efféléket ír Bruno világnézetéről (kb. 84-85. old.): A test börtönébe zárt léleknek az örök ideák árnyékai által van esélye felemelkedni a fénybe; ezek az árnyékok a lét struktúráját tükrözik, és a képzelőerő tudja felfogni őket. És hoppá: az árnyékok közti viszonystruktúra helyreállításával rekonstruálható az eredeti ideáik közti viszony (ami egyben egy tisztulás is). A világ minden eleme között van kapcsolat és fennáll a rend ... és a cél a teljes tudás, ahol minden elem ebben a rendben van: "ha minden dolgot összekötünk, az értelemmel egyesítve őket, mi volna az, amit ne tudnánk megérteni, amire ne tudnánk visszaemlékezni, vagy amit ne tudnánk megtenni?"
* Irodalmiabban: "Bruno, ahogyan egyébként sok kortársa is, akik magukévá tették a neoplatonista és kozmológiai elméleteket, inkább az akkoriban az egyiptomi bölcsesség ősi dokumentumának tartott Corpus Hermeticum olvasásán formálódott."
Elegy-belegy anyagok Bruno kapcsán
Római szobrát a szabadkőművesek állíttatták.
Itt egy MTI-hír Brunóról. Jellemzően MTI-s (ha valaki nem ismerné a céget).
Bruno egy ars memoriae-írása, latinul.
Giordano Bruno egy a sok okkult reneszánsz mágus közül, filozófusként a középkategóriába lehetne tenni: általában szeretik, mert egyrészt azt tudják róla, hogy "tudományos előfutár" a végtelen univerzum gondolatával, meg kopernikuszi elképzelésekkel, másrészt meg azért, mert eretnekként megégették -- így a 18. szd. óta az ateistái és szabadgondolkodók találtak valakit, akinek az ürügyén lehetett a r.k. egyházat moralizálva gyűlölni. Megégetésének ténye manapság is hagyományos érve az ateistáknak 1) a római kath. egyház ellen 2) a "vallás" mint olyan ellen 3) a gondolatszabadság mellett. Bruno az ateizmus úttörője, mint ezek a lelkes ateista oldalak is tanúsítják (a cím is beszédes):
http://www.thereisnogod.info/English/Giordano.html
http://www.positiveatheism.org/hist/bruno.htm
Muhaha. Vajon a neoplatonikus-hermetikus-panteista hit miképp fér össze bármiféle ateizmussal? Nézzük máshonnan. Van itt egy hermetikus filozófus, belezakkanva, mint annyian a korban, a titokzatos egyiptomi vallásba (mármint abba, ami akkoriban e név alatt futott),* de a kortárs hasonlóknál sokkal arrogánsabban hirdeti tanait. Neoplatonikus elképzeléseket hirdet, beleértve azt, hogy van világlélek. Egy időben katolikus pap és domonkos szerzetes is, aztán eretnekség vádja merül fel vele szemben. Erre elfut, megtagadja hitét és kálvinista lesz egy időre. Járja a világot, keresi az egzisztenciáját és valami jó kis egyetemi státuszt; közben erkölcsi és tanbéli okok miatt megutáltatja magát a kálvinistákkal (tolerálják, majd kigúnyolja a sola fide elvét, kiátkozzák), a lutheránusokkal (kiátkozzák) és a katolikusokkal (ezek meg inkvizíció elé állítják). Aztán volt egy magántanítványa, aki abban bízott, hogy beavatja az ars memoriae-ba, vagy talán mágikus tudományába. Ez nem működött; a tanítvány megdühödött és az inkvizíció kezére adta. Bruno jól ismerte a keresztény tanokat (lévén hajdan pap), tudta, hogy tanai eretneknek számítanak, és hogy Itáliában ez mivel járhat (korábban élt már külföldön). Bebörtönzi az inkvizícó. Kitart eretnek tételei mellett: pl. Jézus egy ügyes mágus volt, a Szentlélek igazából a világlélek, a Sátán üdvözülni fog. Trükközik, köntörfalaz, időt húz, okoskodik. Rajtaveszt végül.
Nézzük máshonnan. Bruno a maga neoplatonikus-hermetikus elképzeléseit a lulliánus ars memoriae-vel kapcsolja össze. Paolo Rossi egy híres könyvében (Logic and the Art of Memory) efféléket ír Bruno világnézetéről (kb. 84-85. old.): A test börtönébe zárt léleknek az örök ideák árnyékai által van esélye felemelkedni a fénybe; ezek az árnyékok a lét struktúráját tükrözik, és a képzelőerő tudja felfogni őket. És hoppá: az árnyékok közti viszonystruktúra helyreállításával rekonstruálható az eredeti ideáik közti viszony (ami egyben egy tisztulás is). A világ minden eleme között van kapcsolat és fennáll a rend ... és a cél a teljes tudás, ahol minden elem ebben a rendben van: "ha minden dolgot összekötünk, az értelemmel egyesítve őket, mi volna az, amit ne tudnánk megérteni, amire ne tudnánk visszaemlékezni, vagy amit ne tudnánk megtenni?"
* Irodalmiabban: "Bruno, ahogyan egyébként sok kortársa is, akik magukévá tették a neoplatonista és kozmológiai elméleteket, inkább az akkoriban az egyiptomi bölcsesség ősi dokumentumának tartott Corpus Hermeticum olvasásán formálódott."
Elegy-belegy anyagok Bruno kapcsán
Római szobrát a szabadkőművesek állíttatták.
Itt egy MTI-hír Brunóról. Jellemzően MTI-s (ha valaki nem ismerné a céget).
Bruno egy ars memoriae-írása, latinul.
1 comment:
És nézzük újra máshonnan: Létezik-e a 14. század óta olyan keresztény filozófus, aki ha nem is eredeti, de legalább érdekes? Én erre azt válaszolnám, hogy ha találunk ilyent, semmiképp se keressük a római katolikus egyház rezervátumában. A 16. századi eretnek mozgalmak sokkal izgalmasabbak szellemileg. Giordano
Bruno nem a katolikus egyház eretneküldözésének a sikertörténete. egyszerűen nem voltak jó kapcsolatai. rosszul politizált.
De kedves ofellus, hogy értsük azt a furcsa érvét, amelyet akár iróniának is olvashatunk, hogy Brunónak ismernie kellett volna az inkvizíció működési mechanizmusát? Most ez a kereszténység védelmében felhozott érv volna? Vagy csak a kat. egyház védelmében? Aki ismeri az oroszlánt, az ne menjen az oroszlán barlangjába? A katolikus egyház barlangjában. mint valami feldühödött ragadozó, aminek a szája elől épp most rángatták el a koncot a lutheránusok, stb. és ki tudja hol állnak meg? (az ellenreformáció idejére majd egy kicsit gatyába rázzák magukat, többet gondolkoznak és kevesebbet vagdalkoznak.)
Miért lehet Bruno szimbólum?
1. az ateisták természetesen tévednek, amikor Brunóra hivatkoznak, de a katolikus egyház ellenfelei nem hinném.
2. A vallásellenesség elég tág fogalom, ha egy veszélyes hatalomkoncentráció elleni állásfoglalást látunk benne, akkor szintén lehet Brunóra hivatkozni. A
katolicizmus kimondottan agresszív vallás a 16. századi Európában. Intézményesítetten agresszív vallás, amin az inkvizíciót értem. Azon el lehet vitatkozni, hogy egy adott társadalmi keretben szükség van-e az adóhivatalra, meg az általános egészségügyi ellátásra stb, de azon kár lenne, hogy szükség van-e egy gondolatrendőrségre. Egy intézményesített - nyilván sok embert foglalkoztató és sokba kerülő - hivatalról van szó, amikor az inkvizícióról beszélünk. A
spanyol inkvizíció ráadásul a 19. század közepéig létezik (jóllehet ezt eredetileg "világi" intézményként is aposztrofálják, azonban kicsit sok volt köztük a klerikus szakember.)
3. ha szűkítjük, akkor a katolikus egyház elleni szimbólum, ha tágítjuk, akkor minden autoriter rendszer, intézmény elleni szimbólum. észre kéne venni, hogy
a giordano bruno típusú embereket minden autoriter hatalom meghurcolná. mindegy, hogy katolikus, vagy kommunista, vagy akármi. Sztálin ugyanúgy megölette
volna, mint a mittomén melyik pápa akkoriban. ezért lehet Bruno szimbólum. (De Brunóról, valószínűleg hasonlóképp folyhatott le egy ilyen vizsgálat, mint egy
koncepciós per a kommunista rendszerekben, vagy háborúkban a statáriális bíróságok (habár ezek sokkal gyorsabbak). más volt a köntös, de mégis ugyanaz. ostoba és szűklátókörű pártemberek helyett, ostoba és szűklátókörű egyházi emberek, vagy seggfej tisztek.)
4. Bruno túl ismert ember amúgy is, és így lehet a több tízezer Európa szerte megégetett ember szimbóluma is. (Ezt lehet szintén katolikus ellenes szimbólumnak is tekinteni, meg mindenféle autoriter, dogmatikus politikai hatalom elleni szimbólumnak.)
Szóval Bruno így lehet szimbóluma a látszólag ostoba, ám mégis bátor, és hősiesen a klasszikus dignitas értelmében ellenálló gondolatprésnek, míg Galilei az
okos, hajlítható, azonban elveit magában meg nem tagadó ellenállónak. Ki ki eldöntheti, hogy melyiket választaná, melyik a szimpatikusabb neki. Galileinek
természetesen megbocsátott a kat egyház, de könnyebb is, hiszen nem égették meg és úgy tűnik a Föld mégis csak a Nap körül kering. Muszáj volt beismerni több
száz év huzavona után, nagy nehezen sikerült nekik. Brunóval nehezebb a helyzet, hiszen nehéz lenne eldönteni, valóban üdvözül-e a Sátán, vagy hogy "az árnyékok közti viszonystruktúra helyreállításával rekonstruálható-e az eredeti ideáik közti viszony" stb.
Ha ofellus egy olyan agymosott világban szeretne élni, amelyikben mindig olyan előre kész válaszokat talál, amelyeket az adott hatalmi rend tesz elé az asztalra, vagy gyömköd a szájába, hogy aztán a zsigereiből böföghesse azokat vissza, akkor Bruno máglyájára tehet még egy hasáb fát, hadd tapsikoljon a kongregáció.
Post a Comment