Nézzük, hogy egy kétórás délutáni kutatás hogyan csinál a tudatlanságból valami érdekeset. Az általános oktatói tapasztalat szerint a hallgatóság jórésze alkalmatlan önálló szellemi munkára, az internetet se képes kutatásra felhasználni (pedig M. "digitális" Bálint uralkodása után vagyunk). Ráadásul az új rendszer a fejlődésüket nem is segíti elő. Ez a poszt kutatásmódszertani poszt lesz végül: azt demonstrálja, hogy rövid idő alatt a mosópor intelligenciájával hogyan lehet valami érdemi anyagot találni egy tkp. ismeretlen témához.
A kiindulópont alig volt több a semminél: egy izgalmas és fura kép feliratokkal (amiről semmit se tudtam), internetkapcsolat és kíváncsiság. Két óra múlva pedig az eredmény egy komplett kutatási téma (ha "szakdolgozatot" kellene írnom, és rendesen tudnék olvasni spanyolul). A kép lentebb látható. Most egy amolyan "hogyan kutassunk értelmesen"-jellegű, didaktikus szövegben prezentáljuk az eredményt. Tehát a kiindulópont: van ez a kép, vannak rajta feliratok (és tudunk olvasni).
Alonso de Barros (1552-1604) spanyol humanista volt, Cervantes barátja. Kiadott egy gyűjteményt morális sententiákból (részben szólásmondások is), ami igencsak népszerű lett, fordítják olaszra és franciára is. Mindezt 5 perc alatt megtudhatjuk a net által.
Ez még nem annyira érdekes: rengeteg szólás- és szentenciagyűjtemény volt, akár népnyelven is a korban. A dolog onnan kezd érdekessé válni, hogy volt egy ilyen táblajáték, ami pont ennek a szerzőnek a nevét hordozza, nomeg a "Filosofia cortesana" feliratot. De Barros 1587-ben publikált valamit, aminek ez volt a címe (de hogy mit, még nem tudom). Ránézvést a libajáték tábláját variálja. Elég rossz felbontásban lehet megtalálni (a British Library oldalán), kicsit feljavítva így néz ki:
De mi köze ennek a metszetnek (ami egyértelműen játéktábla) a fenti szerzőhöz és a műveihez? Vagyishogy (ha már szünet van), hogyan lehetne játszani ezt a játékot? és egyáltalán?
Az internet csaknem néma. Angolul legalábbis. Elsőre egyetlen tanulmányt ad ki a keresés. J. Martinez Millán cikkét. De ezt először lementettem, aztán elkevertem, végül a linket is elfelejtettem.
Mit lehet ilyenkor tenni, ha tudni akarunk valamit, ami a könyvekben van?
Nézzük csak a googlebooks-ot!
A sok felesleges infó-törmelék közt egy húsos találat: igaz, hogy csak 1 oldal, de az épp jó. Antonio Feros, El Duque de Lerma: realeza y privanza en la España de Felipe III (2002), 328. oldal.
Hogy meglegyen a hivatkozás később, rögzítjük a bibliográfiai adatokat (ügyesebbek erre bibliográfia-programot használnak [mint Endnote], de most csak kimásoljuk az adatokat). A könyv valószínűleg nincs meg magyar közkönyvtárban (esetleg 1-2 pesti könyvtárban).
Az ilyen valószínűségbecsléshez persze kell a valóság valamelyes ismerete (mint a jó szónokláshoz, Aristo. Rhet. és a drámaíráshoz, Aristo. Poet.): a képzés első 5 évében az OPAC-rendszerek segítségével kell erről megbizonyosodni.
De nem baj, mert a cím alapján nem is annyira kell. Beérjük azzal, amit a GBooks ad. Eltesszük ezt az oldalt magunknak. De nem lehet letölteni! Vajon ilyenkor megáll a tudomány? Nem.
A képernyő kinyomtatása nehézkes és tkp. dilettáns dolog. Lefotózni a képernyőt ugyancsak. Jegyzetelni a monitor előtt nehézkes, de profibb -- már ha folyamatosan tudjuk olvasni az idegennyelvű szöveget (átlag hallgatónál MA szint, annak is inkább a vége). Profi megoldás a Google Book Downloader program telepítése. Ha nem megy, vagy blokkolva van, akkor a második legjobb megoldás a web browser cache-ének megtalálása, az időleges fájlok elmentése és átnevezése. Így oldalanként lesz meg a szöveg, de meglesz. A cache directory helyét pl. a google segítségével tudhatjuk meg: olykor mi magunk is beállíthatjuk. (érdemes a Local Settings attribútumát "láthatóra" állítani) Operánál ez pl. c:\Documents and Settings\ADMIN. FELHASZNÁLÓ\Local Settings\Application Data\Opera\Opera\cache\
Szóval van egy így megszerzett hivatkozás (ld. lent)
Ebből azt tudjuk meg, hogy:
1) ez a dolog egy könyv volt: Filosofía Cortesana Moralizada (1587). Ez egy nagyon népszerű könyv volt a maga idején
2) a könyv maga egyfajta játék volt, amely célja az udvari karrier elérése és fenntartása
3) az udvaroncot játszó játékosnak a játék során tökéletesítenie kellett magát és erényekkel kellett rendelkeznie.
4) de meg kellett tanulnia a játékban, hogy a legjobb erények a hízelgés és a "prodigalidad", aminek a jelentésére 2 tippem van.
5) a hízelgés által bizalmat nyerhet és a saját erényeinek a hiányát is elleplezheti.
6) a "prodigalidad" által meg figyelmet, szívességeket, hivatalokat, hatalmat és befolyást lehet elnyerni.
ezen a ponton meg kell nézni, mi is az a "prodigalidad", elvégre kulcsfogalom. Meg lehet nézni szótárban, akár az interneten. Ha nincs kéznél spanyol-magyar, akkor két lépésben, valami közvetítő nyelvvel. Mindegy: valahonnan csak megtudjuk, hogy a szó kb. tékozlást-bőkezűséget jelent.
7) de a legfontosabb, amit meg kellett tanulni a játék során: a játékosnak minden egyes fontos udvari embernek fizetnie kellett különböző összegeket.
A szöveg folytatása példát hoz arra, hogy ez tényleg így volt a korban. Ezzel kimerült ez a forrás: a játék csak példa volt a korabeli korrupció realitására. A lábjegyzet utal rá, hogy van modern kiadása a szövegnek. De azt egyelőre nem lehet letölteni innen. De a szövegkiadó él, van internetes honlapja, és jó fejnek tűnik. Az igazán tudni akaró emberek középfokú nyelvtudással (és kb. 6-7 könyvtárközi kölcsönzés után) már leveleket írnának neki, de most csak nézelődünk.
Egyelőre sehol se letölthető (download / descargar) a szöveg, maradunk egyelőre a képnél és az eddig elért infóknál. Tehát akkor végül is ez egy társasjáték, ami az udvari életet és karriert modellezi -- a libajáték is ilyen előrehaladós játék, 63 kockával, erre van ráhúzva -- és pénz (játékpénz? igazi?) is kell hozzá.
Ez azért kevés. Így nem lehet játszani, mert még a szabályokat se tudjuk. Keressünk akkor okosan a neten. Terminusok (pl. a szótárból kikeresve): juego (játék), reglas (szabályok). A következőket tudjuk meg: a libajáték spanyolul "juego de la oca" és itt egy korabeli beszámoló a játékról, amint a kitaláló unokaöccse (mí tio) elbeszéli.
Nincs megadva a forrása az idézetnek, de mivel ez egy néprajzi intézet kiállításkatalógusa, a célra (vagyis megérteni a játékot) elég megbízható.
Itt az derül ki, hogy többen játszották, mindenki 1-1 bábúval és kockadobással; egyes házak, és a játék tkp. az életet ábrázolja a készítő szerint ("la vida, que no tenemos que olvidar que es un viaje", vagyis hogy az élet egy utazás). Ugyanennek a forrásnak egy teljesebb változata is van. Ez viszont azt állítja, hogy a szöveg szerzője fiktív alak, bár az összes többi valós. Ráadásul ugyanúgy Andrésnak nevezi Alonso de Barrost. És itt egyelőre megáll a tudomány: egy bekezdéssel többet tudunk meg a játékról, de semmi több: ráadásul a forrás most már gyanús.
De nézzük meg az elfelejtett cikket Martinez Millántól. A cikk első fele életrajz (nem kell), a második fele -- a játék leírása és értelmezése! 2 vagy több ember, fejenként 2 kockával, és az elején mindenki azonos összeget tesz a tábla közepére. És a többi -- a szabályok ott vannak összefoglalva fél oldalban (ezt kihagyjuk, mert már így is sokkal hosszabb idő mindezt megírni, mint megcsinálni-megérteni). Az értelmezés pedig elmondja, hogy miképpen kapcsolódik az emblema-hagyományhoz a játéktábla. És van 3 "egyéb" elementum: horgony és delfin (festina lente), órára mutató kéz és egy nőalak (fortuna).* És az egyes házak ábráinak és tartalmának elemzése.
És KÉSZ! a cél elérve. Minimális nyelvtudással: és tudjuk, mi a kép (e könyv melléklete volt); tudjuk ki alkotta meg és mikor; max. 1 órás szótárazással a szabályokat is megérthetjük. Ráadásul az egészet is (magyarul olvasott szövegek után) kontextusba is lehet helyezni. A táblát némi optikai tuning után kinyomtathatjuk, vagy újrarajzolhatjuk, és már indulhat is a játék.
És akkor még nem is említettük, hogy micsoda néprajzi-kultúrtörténeti kapcsolódásai vannak ennek a játéknak stb.
*sőt: az első mező előtt, a pálya bejáratánál egy trombitáló madár (?), aki ezt a tanulságot tanítja, "nosce te ipsum" -- ismerd meg magad.
No comments:
Post a Comment