Reggeli teám a Miniszterelnök Úrral.
Nem egy Napkelte, de nekem megfelel.
[nescioquid puerile] (2008-2013) / "Hova megyünk, nagyságos uram?" (2017-)
De most úgy rémlett: az ember valójában nem marad ki semmiből. Embernek lenni annyit jelent, hogy fenékig ürítjük a poharat. Ha egyik alkalommal szerencsések vagyunk, vagy gyávák máskor, a harmadik alkalom nem múlik el tőlünk.




„Nem, de ez más”- hajol közel hozzám a gyerek, és a mondat második felénél lehalkítja a hangját, úgy mondja, mélyen a szemembe nézve- „az igaz, mert azt Orbán Viktor mondta.” Ehhez mit fűzhetek hozzá? Mit mondhatok egy nyolcévesnek, akinek a szülei is abban a hitben vannak, hogy amit a híradóban a miniszterelnök mond, az a megkérdőjelezhetetlen igazság? Amiben vakon lehet bízni?
"Vallásos meggyőződése mellett a nemesi-nemzeti eszmék visszhangoznak verseiben ... Műveltsége nem olyan mély, mint írótársaié, kik e század irodalomszervező munkáját végezték. A latinon kívül nem tudott más nyelvet, az aufklärizmus eszméit csak másodkézből, hallomásból ismerte ... 1795-ben a "jakobinus maszlag" ellen lépett fel." *
... De az ügyvéd nem szólhat, mivel az óda szerint:
Egy (mely torkom elállja) / Tehenet elnyeltem.
E kis idézetből is sajdítja már az olvasó, hogyan bánt költőnk a nyelvvel. Az „egy – tehenet” összetartozik. Nem javalom, de bámulom merészségét. Könyve teljes a legszokatlanabb szó-cserékkel. Igaz, hogy szórakási szabadságát, mérsékelt arányban, még rímes elődeitől örökölte, kiket, úgylátszik, jól ismert. A kötszók (de, sőt, mint stb.) a ki mely hátravetése, az a névelő kihagyása már Gyöngyösi előtt, nála s utána sem ritkaság. „Helyekbe sok búgond gyűlt volt a melyeknek. Áldozatnak tartá sőt azt kiönteni. Béfedett szívének de levonván kérgét. Véget vét a halál mert egyéb mindenben.” Gyöngyösi. De a mi ezeknél, mondhatni, kivétel: Baróti, öntudatosan, szabállyá teszi magának, s új inversiókra bátorkodik, minő a fentebb idézett, addig hallatlan szórend is. Lássunk még néhányat. „Elkomorodva valék első leveledre, verembe mint az esett farkas megkomorodni szokott.” – „Egybefagyott föld nyögne midőn.” – „Hat szál (mely az idén itten készüle) szövétnek már fogytára siet, már oda része nagyobb.” – „Bűn minden kárát mondani tudja ki meg?” – „Estefelé leveled második éri kezem.” – „Zápor után le felénk nap mosolyogva tekint.” – „És szabadíta ki fel.” – Ilyenek Szabónál, versei első gyüjteményében gyakoriak, nem is említve a kevésbbé felötlő, s nekünk már szokottá vált fordulatokat, rövidítéseket, újításokat.