Tuesday, 19 September 2017

Heute rot, morgen tot


Titkos szorongásaim egy képben

(emlékezetből idézve, azért lett ilyen adoniszi sor a vége)
A Bayeux-i szőnyeggel mindent el lehet mondani, ami számít! Historic Tale Construction Kit.

Az eszméim keltette indulat parancsa (talált szöveg)

"- Hány éves maga?
- 28.
- Bölcsész?
- Igen.
- Ismeri Huizingát? Ortegát?
- Igen.
- Olvasta A tömegek lázadását?
- Természetesen.
- Mondja, miért ver maga?
- Hogy miért verek?
- Igen. Miért ver? Gondolkozott már ezen?
- A megszerzett hatalom jogán. Az eszméim keltette indulat parancsára.
- Csak ezért?
- Ez nem elég?"




Egy feledhetetlen dialóg az Ötödik pecsétből.


Az "eszméim keltette indulat parancsa," amint a komoly szőke kisnyilas megfogalmazza, jótanulósan, válaszolva a Latinovits-játszotta idősebb ideológusnak. (és pont ez a baj B. Zsolttal is, az ún. eszmék [hazafias szólamok und bombasztok], amelyek parancsoló indulatot keltenek az ő fejében) Az "eszmék," amik annyi kárt okoztak a jakobinusok óta. 

Sunday, 17 September 2017

Talált kép: olvasás

Ebook-olvasásban korai okostelefonon

.

(Metszet Joshua Reynolds olajképe után. A modell, G. Baretti, irodalomkritikus. National Portrait Gallery, London)

Thursday, 7 September 2017

Mi a baj(om) Bayer Zsolttal?

Röviden: az, hogy a magyar jobboldali politika Coelhója. Egy ziháló, szellemtelen Szabó Dezső-epigon, de ezt senki nem mondja meg neki a sajátjai közül. Egy olyan Herczeg Ferenc, aki Arany Jánosnak gondolja magát. 

Egyszerűen esztétikai szempontból rossz szövegeket ír, régóta, sokat. Próbálom olvasni, régóta. És ugyanolyan, régóta. Olyan, mint amikor a rossz költő valami fontos és szenvedélyes dolgot akar írni, valami jelentőset, aztán az eredmény valami kimódolt, zavaros, dagályos szöveg lesz, tompán puffanó moralizálással (Illyés Gyula és Faludy György társadalmi töltetű versei rosszak így). Poros és hiteltelen szövegek, afféle megúszásra játszó lavírozás. Tét nélküli adyskodás, fedezet nélküli nagyotmondás. Mindig az az érzésem, hogy itt egy félművelt ember a nála is tanulatlanabbak előtt csillogtatja a tudományát, felvágósan, de három lépésben mattot lehetne neki adni.* 

De itt egy példa. A magyar természetfilmek meggyalázásaképpen megszületett Rockenbauer Pál hajdani műsorának az újragondolása, "Másfélmillió lépés Magyarországon 32 év múlva" címmel. Jó operatőri munka, de a szöveget Bayer írta, vagyis a tényanyag közlésén túl rengeteg gügye moralizálást, ostobaságot és hamis pátoszt kapunk. Következzen egy ízelítő, pár perc leirata a 4. részből (A Mátra, 20-22").


"Nézzék csak ezeket a hajlott bazaltoszlopokat!
Mintha méhkaptár volna az Úr méheséből.
Vagy egy gigantikus orgona.
S majd ősszel, azon az éjjelen, amikor a legutolsó fecske is elrepül, 
mert ösztöneiben ott lakik az örökkévalóság ígérete, 
nos, azon az éjjelen eljön majd az Isten, 
és játszik valamit a Föld orgonáján.
Valami oratóriumot.
S azt fogják hinni az emberek, hogy a szél zúg, pedig nem:
az Úr játszik önmagának.
Vagy egy nála is hatalmasabb valaminek, amiről végképpen nincsen semmi fogalmunk. 
Még annyi sem, mint a világról, s benne önmagunkról.
Vagy talán nem is az Úr játszik, hanem az ősz! 
Az ősz muzsikál a télnek. 
S egyedül az öreg tölgy hallja a zenét, mert ő őrzi az időt, s benne a hatalmas, örök elmúlást."


Foglaljuk össze ezt a sületlenséget. 
A szerző bazaltoszlopokat lát a Mátrában, méhkaptárhoz, majd hezitálva orgonához hasonlítja azokat 
(a Balaton-felvidék népe ezeket az alakzatokat eleve bazaltorgonának hívja ... de ne vegyük el azt az örömöt, hogy a szerző feltalált egy olyan képet, ami máshol a köznyelv része).
-- Odaképzelgi Istent, amint zenét "játszik" ezen a kőalakzaton 
(ám legyen: feledkezzünk el arról, hogy a kereszténység egy testetlen Istent tételez, a szakállas Isten-képet meghagyja a prófétai könyveknek, meg a gyermeteg elméjűeknek, félművelteknek és ateistáknak)
-- Ráadásul nem akármilyen muzsikát játszik, nem ám hajdútáncot vagy korálelőjátékot, hanem (itt jön egy idegen szó! figyelj, mert a szerző ismer ám ilyen idegen szavakat): oratóriumot! 
(tekintsünk el attól, hogy orgonán oratóriumnak legfeljebb valamiféle átiratát játszhatja: oratóriumhoz ugyanis zenekar meg ének kell) 
-- Újra tanácstalan a szerző: kinek játszik ez az "Isten"? Talán magának? Talán valami másnak, ami Istennél is nagyobb? 
(ez itt komoly kérdésként merül fel, ami bepillantást ad a szerző bölcseleti mélységeibe. Mások meg úgy gondolják, akár alsós gyerekek is, alapvető hittani-teológiai ismeretek és logikus gondolkodás birtokában, hogy Istenen túl semmi nem lehet és nincs is) 
-- Együtt könnyebbülhetünk meg: dehhhogy is az Úristen zongorászik oratóriumot a bazaltorgonán! Nincs szükség erre a konfekciós-kommersz blaszfémiára: ugyanis az ősz muzsikál itten a télnek. De már most unalmas a folytatáshoz. Inkább képzeljük el, mondjuk az alkohol hatása  alatt álló Scherer Péter hangján, a következő monológot:
Szóval vannak ezek a sziklák, olyanok, mint a kaptár, vagy mint egy orgona; azt hittem a szélzúgásra, hogy ezeken a Jóisten zenél valami nagyon fontos zenét, vagy magának, vagy másnak, de aztán rájöttem, figyelj, hogy az ősz zenél a télnek. Attól még persze zúg a szél, meg ősz van. De ezt amúgy is tudtuk az elején. De van itt valami tölgyfa, amelyik ... figyelsz? ... amelyik felfogja, hogy ez zene igaziból. Egy ilyen érzékeny fa, igen. Hogy hol van a tél, akinek a kedvéért itt az ősz zenél, az nem derül ki, mert csak az a tölgyfa hallgatja. Ja közben vigyáz az időre, amiben az elmúlás is benne van.
Sokat nem rontana ahhoz képest, mint ami a fenti átirat, sőt.**

Hát ez a baj Bayer Zsolttal.


* És természetesen az önstilizálás: "Ülök otthon, múlt századi romként este, kitöltök egy pohár bort és mondjuk előveszem a Varázshegyet. Ez számos alkalommal megtörténik. És egyébként meg már úgy vagyok ezzel, mint Illyés Gyula, aki egy naplóbejegyzésében egyszer azt írta, ülvén Tihanyban a nem tudom hányezer kötetes könyvtárában, és akkor beírja a következőt, hogy „ma egész nap azon gondolkoztam, hogy miért van nekem ötezer könyvem, amikor 30 éve ugyanazt az ötöt olvasom?” (nevetés) Én is így vagyok ezzel! Van nagyjából egy tucat könyv és azokat váltogatom. Szóval ülök és ugyanígy gondolok magamra, hogy ki vesz ma elő rajtam kívül Szindbádot, egy Utas és holdvilágot, egy Varázshegyet – urambocsá’ –, szinte sziszegve merem csak kimondani, egy Iliászt vagy egy Odüsszeiát?"

Ha úgy akarom, a könyvet olvasó írástudó magányossága a 21. században. Ha emígy akarom, akkor meg az emlegetett példák nem lépik túl a gimnáziumi tankönyv anyagát: Szerb Antal kimondottan divatos a 2000-es évek óta, a Varázshegy olvashatatlan papírkásahegy, de kultuszkönyv polgári-sznob körökben, Krúdy szintén divatos (ráadásul Latinovits játszotta filmen Szindbádot), Homéroszt olvassák a középiskolások, a klasszika-filológusok és a magyar szakosok tömegesen.

** Persze, Dávid, Petrarca Triumphusainak az alapötlete is hasonló butaság, de az úgy gügyeség, hogy át és végig van gondolva, fel van építve, meg van retorizálva ... szóval bele van rakva a munka, nem olyan, mint ez itt ... mint egy szerhasználat alatt-után született dalszöveg. De a Quimby legalább élvezhető zenét tol alá.

Tuesday, 1 August 2017

2017 forró nyara (talált kép)


V. Hache: La Croix Valmer (2017)

A művészet egyik nagy alaptémája a drámai eseményeket szemlélők ábrázolása számunkra, akik a mű szemlélői vagyunk. Mit is nézünk: az erdőtüzet, vagy az erdőtüzet biztonságból szemlélőket? (klasszikus példa: hajótörés szemlélői a partról) Nagyszerű kép: az előtérben piknikezők vagy strandolók, akik a partról a félelmetes látványosságot szemlélik. Jobb híján, mert ők is ugyanúgy tehetetlenek, mint a fotó szemlélői. (La Croix Valmer egy helység a francia riviérán, Saint-Tropez-től pár kilométerre)


V. Hache: Near Nice (2017)

A kép függőleges tengelyén, körülbelül a felső harmadnál, látható a tűzoltórepülőgép, a fehér füst és a tőle kékes színű erdők hátterén.

Valéry Hache az AFP (Agence France-Presse) Nizzában állomásozó fotósa. A képek forrása az ő instagrammja, itt, sok-sok nagyon jó képpel.

Friday, 21 July 2017

2 women


Kortárs angolszász művész grafikája Erzsébet-kori drámák fiatalos (fóliázott kartonkötés, ragasztott gerinc) kiadásához? Szecessziós illusztráció valamelyik ismeretlenebb Shakespeare-királydrámához? Színezett metszet? Nem! 
The Cholmondeley Ladies: olajfesték fatáblán, ismeretlen angol festő, 1600-1610 (kevéssel az életnagyság alatt). Redukált színek, a síkszerűség, a rajzosság, a szimmetria ... igazi spektákulum!
Forrás: Tate Gallery (a sulphuriclike.tumblr.com-on leltem).

Hernyók és lepkék

Mindennek megvan a maga módja és a maga ideje. Például annak is, ahogyan a hernyókból lepkék lesznek (mármint ahogyan bizonyos hernyókból bizonyos lepkék). A lepkék feltűnőek, sokféle van belőlük (rengeteg változat), az egyéb rovarokhoz hasonlóan önmaguktól fordulnak elő a környezetben (vagyis tulajdonképpen ingyen vannak), ráadásul nagy számban -- tehát ideális alanyai a gyűjtésnek és a rendszerezésnek. Mindez elmondható a hernyókról is.




Tekintsünk most el a lehetséges filozófiai kérdésektől (Milyen tekintetben és hogyan azonos a hernyó a lepkével? úgy azonos-e, mint ahogyan mi azonosak vagyunk a tegnapi önmagunkkal? a pete vagy a hernyó potenciálisan tud-e repülni? A bábból kikelő lepke jó analógia-e a test feltámadására?), és maradjunk egy gyakorlati kérdésnél: 
de honnan lehet tudni, hogy egy adott hernyóból miféle lepke válik? 

Majdhogynem sehonnan. Az átalakulás (metamorphosis) egy lenyűgöző dolog -- a puhácska, hengeres hernyóból egy majdhogynem csupán kétdimenziós valami lesz -- de a zöld hernyóból nem feltétlenül lesz zöld lepke, se a pöttyösből pöttyös, és így tovább (és a szőrös hernyóból végképp nem lesz szőrös lepke). Ha a két jelenséget össze akarjuk kötni, akkor vagy hazavisszük és felneveljük a hernyót (már amennyiben ez a helyes ige), és kivárjuk a végső állapotát. Vagy pedig találunk valami jó kis szakirodalmat.



Például ezt a könyvet: C. F. Vogel, Chronologischer Raupenkalender, oder, Naturgeschichte der europäischen Raupen : wie dieselben der Zeit nach in gewissen Monaten in der Natur zum Vorschein kommen : nebst einem einleitenden Vorbericht über das Aufsuchen und zweckmässige Erziehen der Raupen, Auffinden und Ueberwintern der Puppen, Einfangen und Aufbewahren der Schmetterlinge etc. (Berlin: Bade, 1837). Ez egy igazi kézikönyv az amateur természetbúvárok és lepkevadászok számára. Az analfabétákat és a kisgyerekeket 41 táblányi színes rézmetszet gyönyörködteti, az olvasni tudókat (mármint akik értik a németet és a 19. századi biológus-latint) pedig az a segédeszköz, amit a csudálatosan praktikus és rendszerező 19. századi német elme a kezükbe ad. A hosszú leíró cím ugyanis körülbelül annyit tesz magyarul: Időrend szerinti hernyó-naptár, avagy az európai hernyók természettörténete: hogyan jelennek meg azok időrendben bizonyos hónapokban a természetben: mellette egy bevezető elöljáró-beszéddel a hernyók kereséséről és okszerű felneveléséről, a bábok felleléséről és átteleltetéséről, a lepkék befogásáról és megőrzéséről. És csakugyan mindez megtalálható a kötetben. A használati értéket csupán az csökkenti, hogy az állatok megnevezése sokszor nem a "mai" tudományos latin nevükön történik, hanem egy kézenfekvőbb és egyszerűbb latin néven (ezért 3-4 különböző latin elnevezés összevetése is szükséges lehet). És vannak olyan trükkösebb hernyók is, amelyek egészen máshogy néznek ki hernyó-létük különböző szakaszaiban.


 

A következő ábrákon például az egyik legcsudálatosabb lepkék, a szenderfélék (sphyngidae) néhányának a hernyója látszik, úgymint:  


1-2: ma: Deilephila elpenor  (a valóságban is neonrózsaszínes)

és 3: ma: Deilephila porcellus

és:

4-5: ma: Macroglossum stellatarum (kacsafarkú szender)

7: Tau bombyx (jún.-aug.) = Phalena tau = ma: Aglia tau - jól látható a tau-szerű folt a szárnyon.


Vagy itt vannak ezek (a ferdén álló a valóságban is ilyen fura)

2: Bombyx Carpini = ma: Saturnia pavonia (?)

3: ma: Saturnia spini:

6: ma: Saturnia pyri: 


Képek forrása (és kiváló határozó-segédlet, tojástól a lepkéig): www.lepiforum.de. Egy másik oldal, ami mintha csak a kötet mai megvalósulása lenne: http://www.schmetterling-raupe.de. Az oldalt egy német hobbi-lepkész hozta létre, és itt is vannak hernyó-előfordulások havi bontásban.

Friday, 7 July 2017

Egér (városi és falusi)


A városi egér elmegy meglátogatni falusi egér barátját. Idáig olyan, mintha egy nagyon régi történetet látnánk (cf. Hor. Sat. II, 6*), de aztán meglepő fordulat következik.

* legyen itt a biztonság kedvéért (Horatius, Sat. II, 6, de mintha Benedek Elek is fabrikált volna valami flaszteren nőtt népmesét a történetből): Cervius haec inter vicinus garrit anilis / ex re fabellas. siquis nam laudat Arelli / sollicitas ignarus opes, sic incipit: 'olim / rusticus urbanum murem mus paupere fertur 80 / accepisse cavo, veterem vetus hospes amicum, / asper et attentus quaesitis, ut tamen artum / solveret hospitiis animum. quid multa? neque ille / sepositi ciceris nec longae invidit avenae, / aridum et ore ferens acinum semesaque lardi 85 / frusta dedit, cupiens varia fastidia cena / vincere tangentis male singula dente superbo, / cum pater ipse domus palea porrectus in horna / esset ador loliumque, dapis meliora relinquens. / tandem urbanus ad hunc "quid te iuvat" inquit, "amice, 90 / praerupti nemoris patientem vivere dorso? / vis tu homines urbemque feris praeponere silvis? / carpe viam, mihi crede, comes, terrestria quando / mortalis animas vivunt sortita neque ulla est / aut magno aut parvo leti fuga: quo, bone, circa, 95 / dum licet, in rebus iucundis vive beatus, / vive memor, quam sis aevi brevis." haec ubi dicta / agrestem pepulere, domo levis exsilit; inde / ambo propositum peragunt iter, urbis aventes / moenia nocturni subrepere. iamque tenebat 100 / nox medium caeli spatium, cum ponit uterque / in locuplete domo vestigia, rubro ubi cocco / tincta super lectos canderet vestis eburnos / multaque de magna superessent fercula cena, / quae procul exstructis inerant hesterna canistris. 105 / ergo ubi purpurea porrectum in veste locavit / agrestem, veluti succinctus cursitat hospes / continuatque dapes nec non verniliter ipsis / fungitur officiis, praelambens omne quod adfert. / ille cubans gaudet mutata sorte bonisque 110 / rebus agit laetum convivam, cum subito ingens / valvarum strepitus lectis excussit utrumque. / currere per totum pavidi conclave magisque / exanimes trepidare, simul domus alta Molossis / personuit canibus. tum rusticus: "haud mihi vita 115 /  est opus hac" ait et "valeas: me silva cavosque / tutus ab insidiis tenui solabitur ervo."'

A Horthy-korszak* csokipapírjai

Akármennyire is volt akármilyen a Horthy-korszak Magyarországa,* az emberek lelkében élt a vágy a csokoládékra és cukorkákra. Ezeket pedig be kellett csomagolni, a csomagoláshoz meg grafika és tipográfia kellett. És itt is vagyunk posztunk tárgyánál. (Egyúttal emlékezzünk néma főhajtással a rendszerváltással elpusztított magyar cukor- és édességiparra is)

Manna tejcsoki csomagolása (Manna Csokoládégyár, Budapest)
 
 Boon csokiszeletek reklámja (számolócédulán)


Juliana csoki (Boon J. W. és Társa Rt., Budapest - Wormerveer)


Dreher bonbonok (a doboz teteje és alja). A kőbányai Dreher hatalmas élelmiszeripari vállalat volt, gyártott a sör mellett likőrt, brandyt, csokoládékat, kakaót, kekszet, cukorkát, jégkrémet.

Hunnia csoki papírja (Hunnia Kakaó- és Bonbongyár, XI. kerület)


Kroka csoki (Stollwerck)

Koestlin Tejszin csokoládé (Győr). A győri volt az első kekszgyár a Monarchia magyar felén (1880), aztán része lesz a Koestlin cégnek. A háború után államosították, lett belőle Győri Keksz- és Ostyagyár (Pilóta keksz, Kismackó), aztán az ún. rendszerváltás után külföldi kézbe került, végül a szokásos módon az aktuális tulaj (Danone > Kraft [= Mondelez Hungária]) a termelést külföldre szervezte ki, és az "ingatlanfejlesztési" szempontból értékes helyen fekvő gyárkomplexum többségét 2010-ben elbontották.

Tejcsoki, Stühmer

Karácsonyi díszcsomagolók (Stühmer)

Egy másik karácsonyi díszcsomagoló

Zizi cukorka zacskója, Stühmer



Végül pedig, kicsit kilógva a keretből, a Frutti cukorka reklámplakátja (1947?)

(forrás: az utolsó kép a budapestposter.com-ról, a többi a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum oldalairól)

* A Horthy-korszak megítélése ma is identitások és álláspontok függvénye. Itt most azt a jó negyedszázadnyi időt jelenti -- az első világháború (plusz csatolt "forradalmak") után és a "felszabadulás" közt --, amely alatt egy karakteres vizuális és tárgyi kultúra alakult ki --, hogy aztán a koalíciós időkkel egy esztétikailag is sajátosan szabályzott világ jöjjön létre, aztán pedig jöjjön 40, megint csak sajátos év). Nagyon sokat lehetne beszélni arról, miért is érdekes a Horthy-korszak, de most legyen elég annyi, hogy ezalatt a civilizáció az elérhető kényelem új szintjét tette hozzáférhetővé a korábbiakhoz képest. Tulajdonképpen ez a kor az, amelyben egy mai ember is először tudná kényelmesen érezni magát: racionálisan kialakított, funkcionális lakóterek, kislakások akár beépített bútorokkal (lásd pl. a Tér és Forma lapszámait -- az ott bemutatott épületek sokszor felülmúlják a mai lakótelepparképítés vívmányait), részben gépesített, villamosított háztartások (elektromos vasaló! gáztűzhely! jégszekrény, ill. hűtőgép! elektromos kávéfőző! porszívó! padlófényezőgép! bojler! konzervek! hőálló üveg! ételek porból és vízből!), fejlett hírközlés (rádió! telefon!).

Friday, 30 June 2017

Szecessziós tapétatervek

Párizsi tapétatervek a 20. század első évtizedéből.*



* Az Isidore Leroy-féle cég számára. Forrás.

Friday, 16 June 2017

Gyűjtés: Búvár zsebkönyvek!

Itt tart a gyűjtemény most. A Búvár zsebkönyvek egy nagyon jó kis biológiai/term. tud. ismeretterjesztő sorozat volt -- kb. olyan alapsorozat, mint a sárga Albatrosz könyvek, a Modern könyvtár, a Világirodalom remekei vagy az Európa zsebkönyvek. Sok színes rajzzal, latin nevekkel és érdekes leírásokkal (vélhetően a gyerekek voltak a célközönség). Nagyon hasznos könyvecskék, ha nincs a háztartásban rendes növény- vagy állathatározó. A kisalakú, vékony kötetkék általában csoportosan fordulnak elő a a hetvenes-nyolcvanas évek gyermekeinek polcain, gyakran összekeveredve a Kolibri sorozat ugyanilyen formátumú darabjaival (pl. A győzelem fegyverei, Autók). Búvár zsebkönyvből rengeteg különféle van. Az ember nem is gondolná, mennyi. Tényleg.


Az internet előtti korban talán csak a könyvkiadó meg a könyvtárosok tudták, hogy hány darabos a sorozat.  (Bár a hátsó borítón általában fel vannak sorolva az adott kötet előtt megjelentek, de ez mindig csak részeredmény) Mint minden gyűjthetőnél, itt is vannak az alapvető, közismert darabok, mint, mondjuk, a Bogarak meg a Gombák, meg olyanok is, aminek az átlagos olvasó a létezéséről is csak véletlenül értesül, mint például a Medúzák, zsákállatok (a rendszerváltás korából). Az internetes források 65-67 (!) kötetről beszélnek, egy részletes listát, kiadási évekkel, ad a magyar wikipaedia itt. A helyzetet bonyolítják az újrakiadások (utánnyomások vagy javított kiadások), a számozott kötetek (mint Gombák és Gombák 1), és egyáltalán a felméretlen különbségek. Például a Legyek, hangyák címlapján nekem két rovar van, de egy másik kiadásén harmadikként egy poszméhet is rárajzoltak (ezen a linken egy címlapgyűjtemény). Valahány kötet állítólag a scribd.com oldalon fent van (fizetős felület, annak, aki szereti az ilyesmit), de le lehet tölteni a docplayer.com oldalról is, csak meg kell őket találni. De képernyőn nézegetni ezeket értelmetlen. Az alapsorozatot összerakni jó kis kaland és sok idő lesz. Mi szép is lenne, ha az első antikváriomban belefutnók a Gombák 2 vagy a Szitakötők, kérészek, hangyalesők kötetekbe!

Friday, 2 June 2017

Papier peint (panoramique)




Amikor Puskin írja Anyeginjét (1823-31!), ilyen volt a párizsi lakberendezési divat. Monokróm papírtapéta (camaieu a technika neve: csak egy szín árnyalataival dolgozik a nyomda, itt például héttel), amiből több tekercs ad ki egyetlen képet (méretezés: 57 x kb. 270 cm). Ennek itt a témája az antik görög ünnepek. Nyomtatta Párizsban a Dufour és Leroy cég, 1824-ben (a műleírás szerint), a téma: áldozat Bacchusnak. Fentebb a 25-ös, 24-es és 23-as tekercs. 


Franciául papier peint panoramique a neve ennek a terméknek. A Dufour cég (1797-1865) az egyik leghíresebb előállító volt. A korban komoly technikai háttér kellett ahhoz, hogy ezeket a tekercseket (többezer dúc!) megnyomják. Az eredmény: látványos, festői, falfestményhez hasonló tapéták, amelyek a fal egészét borítják, ismétlődés nélkül. Ami az ipar- és cégtörténetből érdekes, az kb. az 1804-1820 közti korszak, és annak is az eleje, amikor megjelenik ez a különleges tapéta ("rendes," ismétlődő mintájú tapétát is gyárt Dufour). A (neo)klasszicista ízlés a grafikai műhelyt vezető Mader-nak volt köszönhető -- olyan klasszicista-antik bárgyúságokról is készült sorozat, mint Psyché kalandjai (P. a fürdőben, P. megmutatja ékszereit nővéreinek, P. egy üveg vizet ad Vénusznak a Fiatalság forrásából, P. alászáll az alvilágra, blablabla, stb),  meg egy "mitológiai galéria" is, ugyanezzel a monokróm technikával (mindkettő 1814). De tapéta lett Cook kapitány útjáról (1804), a Boszporusz partjairól, Párizs látnivalóiról is, Telemachusról Calypso szigetén, az inkákról, Pál és Virginiáról (1824), a franciák itáliai hadjáratáról (1829) stb.


Psyche és Cupido "házassága", a történet vége. Népszerű história a 18. század vége felé, Canova is megszoborta egy elemét (Apuleius és az Aranyszamár a forrás). A tapétát L. Lafitte és M.-J. Blondel tervezte (eredetileg is a szürke árnyalataiban). Nagyon friss és cool dolog lehetett annakidején: elegáns rajz, életnagyságú figurák, a rajzolt enteriőrökben a korabeli empír bútorzat plusz mozaikok a feltárt Herculaneum és Pompei mozaikjai alapján. Ezek lentebb pedig a Párizs nevezetességeit bemutató 30 tekercs egy része (Victoria and Albert). Itt szürkében, mert archív fotó. Több változata is van a tapétának, mondja az internet, mert idővel az emberalakok ruháit a frissebb divathoz alakították és a lerombolt épületek helyére újakat illesztettek (Hausmann báró átalakításai előtt adták ki először).



És egy korabeli intérieur rekonstrukciójában ("Parlor from the William C. William House," Metropolitan Museum of Art).





Forrás: Ville de Paris / Bibliothèque Forney, honlap, Psyche innen, de kiindulásra a Gallica.bnf.fr a legjobb, a 'papier peint' kifejezéssel. Okosság: Encyclopedia of Interior Design, "Dufour et Cie".

Tuesday, 30 May 2017

Men, Mayhem, Murder

Hans T(h)alhoffer, Fechtbuch,  1467 (BSB Cod.icon. 394 a). Egy kéziratos közép-európai szakkönyv a szabadkézi és fegyveres konfliktuskezeléshez a Hunyadiak korából. Talhoffer a kor egyik nagynevű vívómestere volt. (Az ilyen Fechtbuch-nak nevezett munkák nem csak a vívást mutatták be, hanem a küzdelem  egyéb fajtáit is).

Ezek az illusztrációk (pergamenkódex, kb. 270 képpel és pársoros magyarázatokkal)  magától értetődő természetességgel és egyszerűséggel ábrázolják az emberölést és a súlyos testi sértés megannyi fajtáját -- mindazt, ami annakidején a háború és hadviselés velejárója volt, a lőfegyverek kora előtt. Szakmai szempontból. Pár oldalt kap a gyakorló vívás is, de sokszor nem ez a végcél, hanem a halál. Külön érdekessége a kéziratnak, hogy nő-férfi párbajokat is bemutat (ez a szabad emberek közti eljárás a másképp megoldhatatlan esetekre volt fenntartva) lásd itt, németül, részletesen.

 
Hie Tryt er für. vnd Slecht In gar Nider zü tod / Itt előrelép és halálra sújtja

Da Ringen sie vmb das swert / Itt a kard körül dulakodnak
Hie hat der geschlagen vnd der ander versetzt vnd macht ain end / Itt az egyik szúrt, a másik megsérült és ezzel vége van [ti. a fejezetnek])



Hie ist der wurff volbracht vnd Schlecht In dem kolben / Itt megvolt a dobás és buzogányharc


forrás: BSB digitalizátumok; a wikisource is innen közli a képeket, de adja a középfelnémet feliratok átírását is; itt csak az átírások.