2. A katekumen nem lép be, miközben a püspök így oktat a törvényről: a Teremtés könyvével kezdve, ez alatt a negyven nap alatt átvéve az összes Írást, előtárva előbb a szó szerinti értelmét és megmagyarázva aztán a lelki értelmét. Szintúgy a feltámadásról és hasonlóképpen a hitről megtanítanak mindent ezek alatt a napok alatt: ezt nevezik katekézisnek.
3. Amikor öt teljes hete eltelik a tanításnak, akkor megkapják a hitvallást, amiről megmagyarázzák a tanítást, mint ahogy az egész Írásról, szóról szóra, először szószerinti értelemben, majd lelki értelemben; így magyarázzák a hitvallást is.
5. Amikor már eltelt hét hét, és csak egy van hátra, a Húsvété, amit itt Nagyhétnek neveznek, akkor a püspök reggel a nagyobb templomba, a Martyriumba megy. A szentély mélyén az oltár mögé egy széket tesznek a püspöknek, és odamennek egyesével a férfiak a keresztapával, a nők a keresztanyával, és felmondják a hitvallást a püspöknek.
6. Miután felmondták a hitvallást a püspöknek, a püspök mindannyiukhoz fordul és így szól:
“Ez alatt a hét hét alatt oktatást kaptatok az Írás törvényéről és hallottatok /tanítást/ a hitről is; hallottatok /tanítást/ a test feltámadásáról is, mint ahogy a hitvallás minden tanításáról is, legalábbis amennyire képesek voltatok – lévén még katekumenek – meghallgatni, de a legnagyobb misztériumra – a keresztségre vonatkozó szavakat, mivel még katekumenek vagytok, nem hallhattátok; és hogy ne gondoljátok, hogy bármi is ok nélkül történik, amikor már meg lesztek keresztelve Isten nevében, a Húsvét nyolcada alatt, a szertartás után a templomban, az Anasztasziszban majd hallotok erről beszélni; mivel még katekumenek vagytok, Isten legtitkosabb misztériumait még nem mondhatjuk nektek."----
Egy hispániai keresztény nő a IV. században elzarándokol a Biblia földjére; ott meglátja, hogy mennyiben más a keleti egyház, mint a nyugati; tapasztalatait leírja vulgáris latin nyelven; a munka fennmarad, előkerül, kiadják -- és végül magyarul is olvasható, igaz, kissé eldugott helyen. A romantika után és a női magazinok korában a személyiség különösen fontos. Róla a következőket írja a fordítást kísérő bevezető:
"Eteria olyan nő, akinek az érdeklődése kimeríthetetlen, nagy erővel és fizikai ellenállóképességgel rendelkezik. A lábát sem sajnálja. Buzgó lelkesedésében nem ismer fáradtságot. A “kívánság” nála azt jelenti, hogy “látni”, “érdeklődni”, “végigjárni”, “megtapasztalni”, “érinteni”. ... úgy ismerhetjük meg Eteriát, hogy bár tapasztalatlan, de nagyon lelkesedő, nyitott, lelkes, kezdeményező. ... Olyan nő, aki sokmindent elhisz, de ennek ellenére nem hiszékeny. Tud örülni és meghatódni. Nincs kétsége a nevek és helyek felől, amikről a Szentírás beszél. Olyan nagy a vágyódása a “szent helyek” látása iránt, hogy amikor meglátja őket, meghatódik, felidézve azokat az eseményeket, amelyekhez háttérül szolgáltak."
No comments:
Post a Comment