Ötödik levél

Ötödik levél. Dorotheus diakónushoz
Nyersfordítás JS és JS nyomán

Az isteni homály az a megközelíthetetlen világosság, amelyben --mint mondja [az Írás] -- Isten lakozik. Ez egyszerre láthatatlan a mindent-meghaladó világosság miatt, és megközelíthetetlen is a fények lényegfeletti áradásának mindent-felümúlása miatt. Ebben lesz mindenki méltó Isten ismeretére és látására, azon nem-látás és nem-ismerés révén, amelyben túlhaladja a látást és gondolkodást, megismerve azt, ami túl van minden érzékelhető és értelemmel felfogható dolgon, és prófétai módon meglátja: „csodálatos lett a te tudásod, megerősíttetett és nem vagyok képes eljutni hozzá.” Ebben az értelemben mondja [az Írás], hogy az isteni Pál megismerte Istent: minden létező értelem [és megismerés, S] felett. Emiatt “kinyomozhatatlannak” is nevezi az ő útjait [az Írás], és “kifürkészhetetlennek” ítéleteit, és “elbeszélhetetlennek” adományait, és “minden értelmet meghaladónak” az ő békéjét:
S: és így, mint aki mindenek felett megtalálta és az értelem felett megismerte azt [az okot] (ugyanis mindenen túl van mindenek létező oka).
E: és így mindenek fölött megtalálta és az értelem felett megismerte (mivel mindeneknek a csúcspontja az a létező, ami mindeneknek az oka) .