Tuesday, 5 May 2009

2009. május 7, csütörtök, előadás

Május 7. 17 óra, Cella Septichora Látogatóközpont

"Az elfeledett védőszent"
Tóth Péter, egyiptológus, vallástörténész előadása

Magyarország védőszentjeinek általában Szent Istvánt vagy Lászlót, illetve
az Árpád-ház más szentjeit szokás tartani, az azonban kevésbé közismert,
hogy az Árpád-háziak mellett korábban még sok más szentet is az ország
patrónusai között tartottak számon. Ezen, mára már elfeledett védőszentek
közé tartozik a 3. századi görög vértanú, Szent Demeter is, akit a magyar
egyházi hagyomány évszázadokon keresztül, mint az ország mennyei
védelmezőjét ünnepelt. Mi kötheti a főleg görög és szláv egyházakban
ismert vértanút Magyarországhoz? Hogyan lett az ortodoxia egyik
legnépszerűbb katonaszentjéből Magyarország patrónusa, s miképpen vált a
20. századra az ország elfeledett védőszentjévé? Igaz-e, hogy a 3. századi
vértanúnak köze lenne a pécsi ókeresztény sírkamrához? Vagy talán éppen
ebben rejlik a megoldás a vértanú és Magyarország kapcsolatának
problémájára? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás, s bemutatva
a középkori magyarországi irodalom és liturgia Szent Demeterrel
kapcsolatos emlékeit, egy különleges középkori magyarországi legenda
vizsgálatának segítségével feltárja, hogyan és miért lett Demeterből
országpatrónus, s hogy a 17. századtól miképpen vesztette el végleg e
szerepét, s lett egy egyszerű október 26-i névnappá, amely a nyugati
országok közül csak Magyarországon ismeretes.

Talált kép




forrás

Tuesday, 28 April 2009

Talált idézet

[egy vígasztaló idézet, alkalmas minden alkalomra]

Legalább két páciens a következő tanácsot kapta dr. Robbinstól: -- Szóval úgy érzi, hogy kudarcot vallott? Hát, valószínűleg igaza van. És mi abban a rossz? Először is, már régen megtanulhatta volna, hogy a sikereinkért épp oly drágán kell megfizetnünk, mint a kudarcainkért. Fel, újabb kudarcokra! De sose legyen kecstelen, szellemtelen és stílustalan. A középszerű kudarc ugyanolyan elviselhetetlen, mint a középszerű siker. Legyen nyitott a kudarcokra! Ragadja meg az alkalmat. Tanulja meg szeretni őket. Talán valamennyiünk számára ez az egyetlen mód, hogy szabadok legyünk.

Tom Robbins, Olykor a kovgörl is elandalodhat, p. 194

Wednesday, 15 April 2009

Olvasók worldwide

Mindannyian kis pontok vagyunk a mátrixban.
A mai napon a következő, extrém helyekről olvassák az oldalt:
Ny: Grand Rapids, USA (?)
K: Republic of Korea (Dél-Korea) -- (?!?)
É: Hartlepool, UK (?); Walcz, PL (??)
D: Vicenza, IT (?); Brassó, RO (?)
Lehet, hogy a Rendszer generál hamis információkat?

Tuesday, 14 April 2009

Veszedelmes olvasatok 1

Elvégre az ember először olyan, mint a többiek: együtt fociznak, vadásznak gazellára, járnak diszkóba. Aztán valamelyik elkezd ezen az isten-témán gondolkozni, netán olvasni valami furcsa izéket, olyan vallásos bigyót. Aztán elkezd máshogy beszélni és gondolkodni. No ez már teljesen kiakasztó. A többiek már nemigen tudják követni. Már amikor meg merik kérdezni, mit is gondol, meg mi ez egyáltalán. És akkor kiderül. Hogy nem azt gondolja, amit illik. Vagy amit elvártunk volna tőle. Meg hogy ezt nem így kell gondolni. És egyáltalán.

A mi kultúrkörünkben a vallások, az írás és a szent írások általában együtt járnak. Mózesnek kőre gravírozták a lényeget, aztán ő is leiratta; Jézus ugyan csak egyszer írt valamit, azt se pergamenre, de a tanúságát leírták. Mohammed diktálta a Koránt. Csupa írás, csupa olvasnivaló: a megértés sokszor megtérést hoz, és a megtérés megértést. Egy hermeneutikai kör, ami már azelőtt létezett, hogy meg tudták volna nevezni az irodalomelmélészek.

Aztán ott vannak azok a nem hivatalos, de ihletett hermeneuták, akik olvassák az írást és hisznek az írásnak. És az írás olvasása gyökeresen megváltoztatja az életüket. Valószínűtlenül és veszedelmesen. Ők csak olvasnak, és megértik a szavakat. Ott állnak, másként nem tehetnek: kezükben a szöveg, szívükben a megértés -- és karnyújtásnyira a halál, ha éppen úgy alakul. És ők általában bevállalják, mert szerintük a halálnál van rosszabb is.

Jegyezzük meg itt, hogy Platón, Plótinosz, Hegel, Hamvasbéla, Eliade, Kant olvasása nemigen fenyeget ilyen veszélyekkel. Filozófiáért végül is nemigen üldöznek embereket (neoplatonikus barátomat pl. sose zaklatták világnézetéért). Meg ezek a fiúk akármilyen okosok is, kevés közük van a vallás és a hit lényegéhez (Hamvas és Eliade is csak karcolgatja). Az általuk nyújtott intellektuális kalandok a 20. században nem veszedelmesebbek, mint elbukni egy szigorlaton. Cigaretta, kávé mellé, fotelbe való olvasmányok: jó esetben finomítanak a világlátáson, rosszabban meg összekeverik, ami nem ülepedett le. Mindenesetre az okosság és a beavatottság érzését adják, ha bölcsészekkel beszélgetve hivatkozni tudunk rájuk, meg megértésük komoly szellemi erőfeszítést igényel.
De nézzünk a nagyobb téttel játszó olvasók közül két kis valószinűtlen és nonkomformista csapatot, akik közösségi szinten vállalják be a rock and rollt. És ráadásul úgy, hogy a többiek elsőre se lenyelni, se kiköpni nem tudják őket.

1) Az abayudaya törzs. A 19. század végén Afrikában egy katonai főnök keresztény hitre tér. Ami még nem csoda: Anglia gyarmatosít és angol misszionáriusok hirdetik a kereszténységet a pogányoknak; a kereszténység felvétele új és hatalmas szövetségeseket jelenthet egy törzsi politikusnak. Aztán jobban megismeri az Írást; megtudja, hogy az öt mózesi könyvben leírtakat csak a zsidók tartják be, és 1919 körül elhatározza, hogy innét kezdve ő és követői zsidók lesznek.
Miközben ők igazi afro-afrikaiak. Ugandában, ahol legfeljebb muzulmán és keresztény misszionáriusokkal találkozhattak. Úgy is lett: kialakult egy biblikusan judaista közösség, aminek sokáig az Ószövetségből rekonstruált valláson kívül semmi köze nem volt a zsidósághoz. A 70-es években, Idi Amin uralkodása alatt a zsidó vallás gyakorlásáért halál járt. Ekkor titokban gyakorolták vallásukat (mármint azok, akik félelemből nem tértek át muszlim vagy keresztény vallásra). Most már jól vannak.

2) Messianistic Jews. A mai Izraelben élő zsidók. Teljesen zsidók. Annyira azok, hogy még csak "lezsidózni" se lehet őket. Naná, hogy héberül olvassák az Ószövetséget. És arra a meggyőződésre jutnak, hogy a próféciák által megjövendölt Messiás eljött. Ráadásul egy bizonyos Jeshua személyében, aki Isten Fia volt. Ráadásul az evangéliumok róla szólnak.

Hoppá.

Ezek a nézetek meglehetősen problémás nézeteknek számítanak arrafelé. Ők ugyan nem tartják magukat kereszténynek, de az ortodox zsidók ezzel gyalázzák őket (ld. a filmen). Meggyőződésük miatt számos kellemetlenségben van részük. Például azt hazudják róluk, hogy zsidó gyerekeket rabolnak el és megkeresztelik őket; olykor bedobálják az ablakaikat kővel, olykor elégetik az Újszövetséget (Shabbath 116a?!) ésatöbbi. Filmek itt és itt.

Sunday, 12 April 2009

Denzinger, Canones adversus Originem

[átmeneti lerakat. Vigilius, 543, Kttinápolyi zsinat]

403
203 Can. 1. Si quis dicit aut sentit, praeexsistere hominum animas, utpote quae antea mentes fuerint et sanctae virtutes, satietatemque cepisse divinae contemplationis, et in deterius conversas esse, atque idcirco refrixisse a Dei caritate, et inde psuchas graece, id est, animas esse nuncupatas, demissasque esse in corpora supplicii causa: anathema sit.

404 204 Can. 2. Si quis dicit aut sentit, Domini animam prius exstitisse, atque unitam fuisse Deo Verbo ante incarnationem et genrationem ex virgine, an. s.

405 205 Can.3. Si quis dicit aut sentit, primum formatum esse corpus Domini nostri Jesu Christi in utero beatae Virginis, ac postea unitum ei esse Deum Verbum, et animam, utpote quae ante fuisset, an. s.

406 206 Can. 4. Si quis dicit aut sentit, omnibus caelestibus ordinibus assimilatum esse Deum Verbum, cherubimque factum esse ipsis cherubim, et seraphim ipsis seraphim, ac omnibus plane supernis virtutibus similem esse factum, an. s.

407 207 Can. 5. Si quis dicit aut sentit, in resurrectione corpora hominum orbiculata suscitari, nec confitetur nos suscitari rectos, an. s.

408 208 Can. 6. Si quis dicit , caelum, et solem, et lunam, et stellas et aquas, quae super caelos sunt, animatas et ratione praeditas (materiales) esse quasdam virtutes, an. s.

409 209 Can. 7. Si quis dicit aut sentit, Dominum Christum in futuro saeculo crucifixum iri pro daemonibus, sicuti et pro hominibus, an. s.

410 210 Can. 8. Si quis dicit aut sentit, vel finitam esse Dei potestatem, vel eum tanta fecisse, quanta comprehendere et cogitare (-!) potuit vel creaturas Deo coaerernas esse (-!), an. s.

411 211 Can. 9 Si quis dicit aut sentit, ad tempus esse daemonum et impiorum hominum supplicium, eiusque finem aliquando futurum, sive restitutionem et redintegrationem esse (fore) daemonum aut impiorum hominum, an. s.

forrás, de nem a régi Denzi

Et resurrexit tertia die

Χριστός ανέστη εκ νεκρών,
θανάτω θάνατον πατήσας,
και τοις εν τοις μνήμασι
ζωὴν χαρισάμενος!


Vagyis körülbelül:

Krisztus feltámadt a halottak közül,
a halál által eltaposta a halált,
és azoknak, akik a sírban vannak,
életet ajándékozott.

Ezt éneklik a görög ortodoxok feltámadáskor, a maguk (poszt)bizánci kiejtésével.
Ahogyan a szerb Divna Ljubojevic énekli (ez a verzió most kezd divatos lenni).
Ahogyan a Valaam kolostor szerzetesei éneklik. Oroszok, Karéliából. Itt is ők, de kicsit szebben.
Ahogyan a melkiták éneklik. Mivel ők tkp. bizánci rítust követő katolikus arabok, a szöveget arabul is éneklik: "Al Maseehu qam min baynil amwat, wa wati --al mawta bilmawt; Wa wahabal hayata lillatheena fil quboor." Itt van a képmásokról szóló tanításuk (angolul), a bizánci képteológia mai nyelven. "Az ikon (icon) nem egy kép (picture): az ikon nem egy festett reprezentáció, aminek a tanítás a célja; az ikon kegyelem és élet. "


------
Bónusz: myron (szentelt olaj) szentelése: Szír-ortodox egyház, India. Malayalam nyelvű kommentárral, angol magyarázattal.

Candelabrum

Mózesnek meg volt mondva, hogy csináljon mécstartót. És ő csináltatott is. Aztán ez ott állt a szentélyben, aztán a rómaiak elvitték. Titus diadalívén ki is ábrázolták, miképpen. Aztán valahogy elkeveredett valahová a történelem során, mint a Frigyláda meg a borostyánszoba, meg annyi minden más. Akinek szeme van a látásra, meg tudja számolni a karok számát. Ez a tárgy a menóra. Izrael állam címerében is szerepel.


Aztán van a hanukka(h) ünnepe. Egy hasonló objektummal. Amit a közember leginkább onnan ismerhet (média! média!), hogy a főváros közterein ilyen nagy, rozsdamentes izék tűnnek fel [jellemzően pl. a Nyugati téren, a Skála előtt], olykor rendőri biztosítással, egyik oldalon általában örvendező-táncoló (vélhetően zsidó) fiatalokkal, olykor politizáló főbíróval, másik oldalon meg morcoskodó fiatalokkal (akikről a megkérdezésük nélkül is "egészen biztos" hogy antiszemiták) .


A hanukka(h) ünnepe a zsidóság és a vallástörténeti könyveket olvasók szerint a Szentély újraszentelésére emlékeztet; az "egyéb" kategóriájú írások olvasói szerint ez igazából napforduló-ünnep némi vallásos beütéssel.* A hanukiának (mert ezt az objektet így hívják) 8 + 1 ága van.
* Hogy igazából miért is kellene megünnepelni egy csillagászati eseményt, az persze rejtély a szkeptikus olvasó előtt, különösen ha figyelembe vesszük mindazt a történeti-vallásos hátteret, amit a zsidóság odaskiccel a rituálé mögé. Persze a szkeptikus olvasó azt se érti, hogy ha tényleg annyira fontos a napforduló, akkor a kereszténység miért evangéliumokon és leveleken alapul, és nem valamelyik csillagászati táblázaton (ami hozzáférhető volt a későantikvitástól). Megfoghatatlan.
Mindez izgalmas, mint minden ezotikum. A középkori átlagember viszont nem látta se a Titus-diadalívet, és jó eséllyel semmit se tudott egy nyelvileg és rituálisan is elzárkózó idegen kultúra fényes ünnepéről, amiből amúgy valószínüleg egy betűt se értett. Viszont láthatott valami mást.

Az Exodust ugyanis a latin keresztények is komolyan vették. Ők nem ismerik a "menóra" szót (mert hát honnan?): nekik az Exodus szövege egy "candelabrum" nevű tárgyat ír le, részleteiben némiképp eltérően a héber és görög szövegtől. Ennek a tárgynak egyrészt jelentése is van: minden gömböcske, csészécske és kis bigyó jelent valamit a leleményes olvasók szerint -- elvégre a fények hordozója a candelabrum, aminek az ószövetségi leírása az újszövetségben beteljesedő dolgokat jelzi előre. Másrészt meg a leírás alapján meg is építhető a tárgy.

Meg is építik, általában bronzból (drága dolog egy ilyet kiviteleztetni), bár mára nem túl sok maradt fenn belőlük: példa rá Braunschweig, Milano, Essen. Ezeket a tárgyakat leginkább "siebenarmiger Leuchter"-nek nevezi a művtörténet.


Ezek persze nem olvasólámpának készülnek az ágy mellé. Templomokban állnak. Itt ez a fenti pl. az esseni dómban. 1000 körül készült, magassága 2,26 méter, fesztávolság: 1,88 méter.
Aztán itt egy másik. Braunschweig, a 12. szd vége óta dokumentált. Magasság: 4 méter 80 centi (!), fesztáv: 4 méter 30 centi (!).



Credits etc.
a hanukkai képet a reakcióról loptam, a Titus-ív wikimedia commons.
A hanukkáról ír a Hit Gyülekezete hetilapja. Ilyesfélékben nem tévednek.

Friday, 10 April 2009

Kellemes megújulási ünnepeket!

Ó, na ne.
Keresett a Feri.
Milyen Feri?
...

"A miniszterelnök közleménye húsvét alkalmából

A húsvét, a legjelentősebb keresztény ünnep, az egyik legősibb hagyomány az újjászületés bizonyosságát és egyben a természet ébredésének örömét hirdeti.

Ez az időszak reményt és bizakodást ad hívőnek és nem hívőnek egyaránt: ilyenkor világnézettől függetlenül, mindannyian erőt meríthetünk az újrakezdés bizonyosságából.

Bár ma a világgazdasági válság komoly kihívások elé állítja az országot, és egyenként sok magyart, bizakodásunkat erősíti, hogy a természethez hasonlóan, megannyiszor képes megújulni az ember és közössége is. Most nemcsak szükség, de lehetőség is van a megújulásra. Ha pedig van hitünk önmagunkban*, lesz elég erőnk is elérni az általunk kitűzött célokat, legyen szó egyetlen emberről, egy családról, vagy az egész nemzetről.
Ebben a reményben kívánok valamennyi magyarnak békés, örömteli ünnepet!"


1) Most mi van? Húsvét ünnepe, vagy természet-ünnep, vagy válságmanagelés-ünnep, vagy az Államférfi visszatérését tervezi?

2) * v.ö. J.A.: "Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre."


Az igazi államférfi azonban gondos gazda, aki alattvalóinak mindenikével törődik. Nem csak a hívőkkel és nem hívőkkel. Hanem:


"A miniszterelnök közleménye pészah alkalmából

Aki törődik közössége múltjával, és őrzi értékeit, az saját jobb jövőjéről is gondoskodik
Tisztelt zsidó Honfitársaim! Egykor a zsidóság az egyiptomi rabságból szabadulva, elindult küzdelmekkel és reményekkel teli útján a szabadság felé. A pészah ünnepe így az identitás és a hagyomány megőrzése mellett, jelképezi a szabadság iránti igényt és elkötelezettséget is.

Aki törődik közössége múltjával, és őrzi értékeit, az saját jobb jövőjéről is gondoskodik. Örülök annak, hogy a magyarországi zsidóság egyre szélesebb körben, egyre örömtelibben élheti meg egyik legnagyobb ünnepét, amely nem csupán a zsidó közösség számra fontos, de erősíti az egész nemzetet is.
Azt kívánom ünnepre készülő honfitársaimnak, hogy mindannyiuk számára teljen békésen és örömben az ünnep."

Nagypéntek

O Haupt voll Blut und Wunden, voll Schmerz und voller Hohn,
O Haupt, zum Spott gebunden mit einer Dornenkron',
O Haupt, sonst schön gezieret mit höchster Ehr' und Zier,
Jetzt aber höchst schimpfieret; gegrüßet sei'st du mir!


aber auch

Ich bin ein Gast auf Erden / und hab' ich keinen Stand.
Der Himmel soll mir werden / da ist mein Vaterland.
Hier reis´ ich bis zum Grabe / dort in der ew'gen Ruh'
Ist Gottes Gnadengabe / die schließt all Arbeit zu.


sogar, obwohl ziemlich profanerweise

III. Mein Gmüt ist mir verwirret, das macht ein Jungfrau zart.
Bin ganz und gar verirret, mein Herz das kränkt sich hart.
Hab Tag und Nacht kein Ruh, führ allzeit große Klag,
tu seufzen stets und weinen, in Trauren schier verzag.

Gar reich ist sie gezieret mit Schönheit ohne Ziel,
voll Zucht, wie sich gebühret; ihr gleichen ist nicht viel.
Vor andern Jungfraun zart führt sie allzeit den Preis;
wenn ich's anschau, vermeine, ich sei im Paradeis.

Allein ich muß aufgeben und allzeit traurig sein,
und kostet's gleich mein Leben, das ist mein größte Pein.
Denn ich bin ihr zu schlecht, darum sie mein nicht acht.
Gott woll's Leid bewahren durch sein unendlich Macht.

----
Bach, BWV 244, videó ujjrendekkel
ugyanaz, csak játszva. Az úriember azt mondja, hogy nem tanult zenét, csak hallás után, és még tabulatúrát se tud írni.

Thursday, 9 April 2009

Talált idézet

Keresztesi József:
Vigyázni kell*


Az új nepáli fogkrémemtől
kinőtt a szarvam és a patám
hosszú bojtos farkam is nőtt
ha nem így volna miért mondanám

az új tibeti fogkrémemtől
szárnyam nőtt és glóriám
sehol egy nemiszerv sehol egy szeplő
ha nem így volna miért mondanám

figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel
figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel

mérgezett bukták
és hormonkezelt szendvicsek
a legtöbb fogorvos családja
nem is mos fogat, meglehet

figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel
figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel

túl kell élned a túlélést
a szaunázást a tévézést
a sítúrákat a válópert
meg hogy sosem készül el az angolkert
túl kell élned a túlélést
- ÉN KÉREK ELNÉZÉST!...

túl kell élned a túlélést
a bárányhimlőt az agyvérzést
a jobbkézszabályt a stoptáblát
meg hogy vakond bassza szét a golfpályád
túl kell élned a túlélést
- ÉN KÉREK ELNÉZÉST!...

* a Szőranya Emlékzenekar dalszövege

Tuesday, 31 March 2009

Ezékiel temploma

Ezékiel nagypróféta látomást lát. Többet is.
Az egyik (Ez 40-42) egy nagyszabású látomás, az új templomról. Az új templom egy épületkomplexum, olyan város-szerű valami (40:2). Hosszadalmas és részletesen leírt dolog. Konkrétan, méretekkel.

Jó, jó -- kérdezik az olvasók -- de miért van egy műszaki-építészeti leírás benne a kinyilatkoztatásban? És mit lehet vele kezdeni? Miért mondja el a nagypróféta (mert nem ám valami épp-hogy-nem-lényegtelen prófétáról van szó), hogy a látomás során felmért templom mekkora? Még ha régész volna vagy földmérő. Bizonyára jelent valamit ez az egész. Ebből könnyen lesz allegorikus magyarázat.

De a 12. században van egy máshogy kíváncsi olvasó, bizonyos Richardus (also known as "Szentviktori Richárd") egy egész könyvet ír erről a felmérésről. Mert neki fontos, hogy először azt értsük meg rendesen, ami oda van írva, és csak utána magyarázzuk allegorikusan. És Richardus rajzol, hogy a szöveg átlátható legyen. Ilyesmiket rajzol (19. szdi átrajzolások):

Generalplan. Mindennel.
A templom egyik részlete. Kicsit a román stílus szerint, kicsit normannosan, de a mienké.

A templom alaprajza. Remélhetőleg ismerős ---

St.-Denis, Suger

Saint-Denis.
Ma Párizs északi külvárosa, gyakorlatilag egy kisváros, egy (nálunk szocialista típusúnak ismert) lakótelep és egy néger gettó keveréke. Itt van pl. a Stade de France, egy stadion is. A metróállomást elhagyva az utazó nem vesz semmit a metrókijárat előtt áruló árusoktól (például hálós narancsot). De a téren lévő piacon se. De még a tér sarkán álló, szokásos arab gyarmatárú-boltban se -- se kuszkuszt, se harisszát, se vörös lencsét, se őröltpaprikát, se fűszert, se teát.

Az útikönyvvel (magyarul bédekkerrel) utazó általában Az Első Gótikus Épületet akarja látni. Az utazó általában Saint-Denis mai bazilikájánál köt ki. És nem fogja érteni, hogy ez miért akkora kunszt, hogy minden művtöri-könyvben benne van. Az útikönyvek aligha mesélik el, hogy amit lát, az egy erősen megrombolt, majd szétrestaurált templom, ahol a faltömegek (és az ablakok egy része) nagyjából eredeti, de azon túl majdnem minden rekonstrukció ill. helyreállítás. Különösen a bejárat feletti kőfaragások.


Szent Dénes, az Areopagita, a francia királyság védőszentje. A francia király katonáinak a csatakiáltása is ez volt a középkorban: "Mont joie! Saint-Denis!" -- szemben az angolokkal, akik azt kiáltották, hogy "Saint George! Guyenne!". A bálványimádó pogány magyarok a 10. században pl. az kiáltották, hogy "Huj! Huj!", míg a németek azt, hogy "Kyrie eleison" (a.m. Uram irgalmazz).

Szent Dénes apátsága királyi apátság. Itt őrzik a királyság aranyszínű harci zászlóját, az Oriflamme-ot (auri flamma, flamma aurea).

Itt vannak eltemetve a francia királyok. Itt vannak ereklyéi Szent Dénesnek, a franciák apostolának. És a kolostornak megvannak Areopagita Szent Dénes írásai is. Hugo de Sancto Victore valószínűleg az ő kódexüket használja.

Aztán itt van Suger(ius), Szent Dénes apátja. A NagyAdminisztrátor. Egy időben a királyság ura, régens. Az uralkodó mellett áll. Az apátság javainak egy részét arra fordítja, hogy újjáépítse a templomot. Nagy költséggel. Nagy szervezéssel. Nagy pompával. Ami talán nem minden testvérnek tetszik. Mindenesetre az idők során ír három munkát az építkezésről, talán önigazolásképpen is. A legfontosabb a De administratione, a könyv a kormányzása alatt történt dolgokról. Itt a büszke építtető beszél, miután megépült az általa elgondolt komplexum: üvegablakokkal, kapuzattal, szentéllyel, oltárkereszttel, liturgikus felszerelésekkel, feliratokkal.


És itt, a feliratokban beszél a fényről. De mi köze ennek az Areopagita Mennyei Hierarchiájához? Van-e köze?
Képek:
1) Szent Dénes hagyományos ábrázolása (ez itt a párizsi Notre-Dame-ról)
2) zászlók: az ispotályos rendé (később máltaiak), a templomos rendé és a francia auri flamma, egy 13. szdi kéziratból.
3) a templom és a kolostor a 12. században -- jól láthatóak Suger eredményei. Innen.
4) a szentély és a fény. A hosszhajó 13. századi -- egy ennél sötétebb teret képzeljünk el, aminek a végén világít a szentély.

Monday, 30 March 2009

Zala (afféle geográfiai kitérő)

[Figyelmeztetés: az alábbi szövegrészletek --Zalai passió, Szálinger Balázs mai eposza-- közösség ellen izgathatnak, kirekesztést és megkülönböztetést válthatnak ki az arra hajlamos olvasókból. A közreadó elhatárolódik és a szerző írói munkásságának tekinti a közölt részleteket.]

[...]

Az elmúlt száz esztendőben nagyon sokan meghaltak. Azonban a huszadik század eget és földet rengető förtelmességeit csak még inkább tetézi annak az igazságtalanságnak a ténye, mely igazságtalanságot Kolon vármegyének, későbbi nevén Zala vármegyének, mai nevén Zala megyének kellett elszenvednie. Ennek területét többszörösen megcsonkították hol nyugati nagy-, hol pedig magyar hatalmak. Főként az 1949. évi területcsatolás ütött mély sebet Zalának a történelem keresztjére szögelt, fájdalomtól égő testén: az azelőtt hozzá tartozó Balaton-felvidék egésze az ipari Veszprém megyéhez került. ... Ezért én, azzal a nemes céllal, hogy a köztudatba vonjam szűkebb pátriám nevét, vállalom az első magyar zalai-revizionista költő nehéz szerepét és az ezzel járó kellemetlenségeket, hogy az ősi kolonéz öntudat csíráit ültessem el az ifjú szívekben. ...




[...]

Nagy riadalmak lettek s éhségsztrájk a Bakonyban,
Ajkán több tárnát lepecsételtek, mer' a vájár-
népek tódultak ki az utcát lepni el. Ottan
óbégattak, hogy mit akar Zala, menjen a földre
répát húzni a nyurga paraszt. És nem csak a fölnőtt
ajkaiak keltek ki magukból, itt vala több száz
kósza, nyeletlen gyermek meg süldő tizenéves,
szürke kohászkölykök, kik a gyűlölt iskolapadból
álltak föl tizesével, messzire dobva a könyvet
(melyből meghamisított történelmüket itták),
s mentek a ronda betonból öntött térre zajongni.
Csak roskadt szűk városuk, annyi bakancs nehezült rá,
(égen a darvak sem vonták el a napsugarat még
így, költözvén nyári vidékre). De lopva az ablakot
egy térmenti lakásból elhajtá finoman két
vékony kéz. Egy csapzott, harminc évig a kamra
mélyén ült zöldszín' lobogót helyezett ki a párkány
erre a célra titokban vert zászlókapocsára,
mely tettét nem vették észre a lentiek aztán.
Harci zajában fetrengett odalenn a bakonymód'
egyszerü nép. A tekinteteket csak a földre vetette
taknyanyelő vájárok, üvegfúvók hada balgán,
ám ujján-igazított gépkezelők közül aztán
mégis fölnézett egyik. Hogy az annya az összes
nyurga parasztjának! - teli szájjal üvölte a bolyból,
s elnémult Ajkán, ki demonstrált. Mind fölemelték
hirtelen ormótlan fejüket, de a hangjuk a csöndet
nem sértette meg. És hallgattak. És csak a szellő
járt ki-be szögletes utcákon. Simogatta a vásznat,
melyre alant biza minden szempár úgy szegeződött,
mintha az ítéletnapi jel jött volna el, és egy
zöld, kolonéz lobogó képében fészket is ácsolt
volna titokban a szögletes ajkai vármegyeházán...
[...]
Szent Zala zászlaja lenge az ajkai vármegyeházán.
Fújta a szél és játszadozott vele. Lám, a napocska
felhőpaplanját lerugódva reámosolyult, és
színarany éllel vonta be zöld színét. Csudaszínű
pávamadár lassított s szállt le az épületen, hogy
hozza a hírt: igen, él a Remény. Ó, megszületett hát!
Szent Zala zászlaja lenge az ajkai vármegyeházán,
s teljesen értetlen, vad szempárok szegeződtek
rája. De mély csend lőn, mint Ajkán bármelyik éjjel,
hogyha elültek a vájárnépek aludni a blokkok
mélyibe. Ez kolonéz lobogó! - hördült fel a horda,
s durva csavarkulcsok termettek elő a kezekből,
élköszörűk, fúrók, rozsdás kések, kalapácsok,
s jöttek az asszonyok is, hozták kondérban a lúgot.