Tuesday, 2 December 2008

Melitonis de pasca

I. Scripturam quidem Hebraici exitus [(9)] , et verba mysterii, dilectissimi fratres, audistis; quomodo Agnus immolatus est, quomodo plebs salvata est; et quomodo Pharao per mysterium verberatus est. Intelligite, dilectissimi, quemadmodum sit novum ac vetus, temporale et aeternum, corruptibile et incorruptum, mortale et immortale Paschae mysterium.

Vetus quidem secundum legem, novum autem secundum Verbum [(10)] ;
temporale per exemplar, aeternum per gloriam [(11)] ;
corruptibile propter victimam pecudis, incorruptibile propter Domini vitam;
mortale propter sepulturam, immortale propter resurrectionem;
vetus quidem lex, novum autem est verbum.

Temporale [1134B] [(12)] exemplar, sed sempiterna [(13)] est gratia;
corruptibiles oves [(14)] , incorruptibilis Dominus.

Nam [(15)] comminutus ut agnus, sed resuscitatus ut Deus. Etenim ut ovis ad victimam ductus est, sed non erat ovis; Et sicut agnus sine voce (Isai. LIII, 7), sed non erat agnus. Illa enim in figura fiebant, haec verius reperiuntur. Pro agno enim Dominus factus est, et pro pecude homo, homo autem Christus, in quo capiunt omnia. Esaias autem ait: Sicut ovis ad occisionem ductus est, et sicut agnus coram tondente se, sine voce, sic non aperuit os suum. In humilitate judicium ejus sublatum est. Generationem autem ejus quis enarrabit (Ibid. 7, 8)? Multa quidem et alia plurima a prophetis praedicta sunt, in Pascha [(16)] , mysterium Jesu Christi, cui gloria in saecula saeculorum. Amen.

[1134C] II. Ipse enim adductus ut agnus, et occisus ut ovis, veluti ab Aegypto, nos a mundi cultu [(17)] redemit, et salvavit nos de manu diaboli, quasi de manu Pharaonis; et consignavit animas nostras proprio spiritu, et membra corporis nostri suo sanguine pretioso. Hic est qui confusione mortem induit, et diabolum in planctum [(18)] constituit. Hic est qui iniquitatem percussit et injustitiam, sicut Moyses Aegyptum sterilitate [(19)] damnavit. Hic est qui nos eripuit de servitute ad libertatem, de tenebris ad lucem, de morte ad vitam, a tyrannide ad regnum perpetuum. Hic est qui in multis multa sustinuit; hic est qui in Abel occisus est, et in Isaac pedibus colligatus est, et in Jacob peregrinatus est, et in Joseph venundatus est, et in Moyse [(20)] obvolutus est, et in amne a matre expositus, [1134D] et in agno jugulatus, et in David persecutus, et [1135A] in prophetis exhonoratus. Hic est qui in terra sepultus est, et resurgens a mortuis ad coelorum excelsa conscendit. Hic est agnus sine voce; hic est qui de grege assumptus est ad victimam, qui vespere immolatus est, qui nocte sepultus est. Hic est Jesus Christus Dominus noster qui resurrexit a mortuis, et de inferiore sepulcro hominem resuscitavit ad vitam. Hic itaque in medio Jerusalem interemptus est. A quibus? Ab Israel. Quam ob causam? Quia claudos eorum curavit, et leprosos mundavit, et caecos illuminavit, et mortuos suscitavit.

III. Quid fecisti [(1)] , Israel, tam novam injustitiam? Ignobilitasti eum qui te nobilem fecerat; ignominiasti eum qui te glorificaverat; reticuisti eum qui te praedicaverat; occidisti eum qui te vivificaverat [(2)] . Nonne [1135B] scriptum est: Non effundas sanguinem innocentem, ne pessime moriaris (Jer. XXII, 3)? Ergo, inquit, Israel, hoc fecisti [(3)] , quia pati eum oportuit (Act. XVII, 3). Erras, o Israel, cum taliter sapis. Pati eum oportuit, sed non per te; oportuerat eum contumeliis affici, sed non per te; oportuerat eum in cruce [(4)] suspendi patibulo, sed minime per tuam dexteram fieri debuit. Hac, o Israel, voce ad Dominum clamare debueras: O Domine, si voluntas tua ita decrevit ut tuus Filius patiatur, sed minime per me patiatur. Plane ab alienigenis [(5)] dijudicetur; ab incircumcisis, a quolibet tyranno clavis configatur. Absit ut per me hoc piaculum perpetretur. Hac, o Israel, voce, proclamare minime voluisti, nec inferre in Dominum tuum manus proprias pepercisti. Non es [(6)] veritus [1135C] opera ejus; nullam tibi incussit verecundiam [(7)] cum manus arida proprio corpori restituta esset incolumis. Neque cum obturati oculi patefacti fuissent, nec cum dissoluta membra per ejus consolidata sunt vocem. Sed neque recens illud erubuisti miraculum, quod jam quatriduanus [(8)] mortuus ad vocis ejus imperium de sepulcro surrexit.

IV. O Israel, tanta mirabilia Christi vidisti, et semper in infidelitate permansisti. Te [(9)] quidem, universa haec praetervolans, ad necem Domini [(10)] praeparasti. Parasti ei acutissimos clavos, testes mendaces, fel quoque et gladium, ut homicidae latroni. Intulisti etiam verbera ejus corpusculo, et in capite ejus coronam spineam posuisti, et manus ejus illas bonas, quae te de humo plasmaverant, vinculis colligasti; et [1135D] bonum illud os ejus, per quod tu cibatus es vita, e [1136A] contrario [(11)] felle cibasti. In magna diei festivitate tuum Dominum peremisti. Et tu quidem epulis fruebaris, ille autem famis patiebatur esuriem; tu bibebas vinum et panes edebas, ille autem fel et acetum; tu eras splendidus corpore, et ille confectus [(12)] moeroribus; tu exsultabas, et ille tribulabatur; tu psallebas, et ille dijudicabatur [(13)] ; tu choros ducebas, et ille in tumulo condebatur [(14)] ; tu quidem in mollitie strati jacebas, ille autem in sepulcro et loculo. O Israel impiissime, quid hanc novam injustitiam perpetrasti? Novis [(15)] tuum Dominum subjiciens passionibus peremisti, dominatorem [(16)] tuum, factorem tuum qui te honoravit, qui tibi Israel nomen imposuit. Tu autem Israel nequaquam inventus es, neque vidistit [(17)] Dominum, nec Deum intelligere voluisti.

[1136B] V. Nesciebas, o Israel, quoniam hic est primogenitus Dei, qui ante luciferum genitus est? Hic est, qui te in Aegyptum perduxit, atque ibi te conservans alimentum exhibuit. Hic est, qui ad te transmissus est, qui patientes tuos curavit, qui mortuos suscitavit. Hic est, in quem inique gessisti, quem trucidasti. Hic est, quem vendidisti. Idcirco, o Israel, quia [(18)] super Dominum non contremuisti, impugnatus ab hostibus contremuisti. Super Dominum non formidasti, super Dominum non ejulasti [(19)] , super mortuos filios ejulasti. Quia [(20)] dereliquisti Dominum, nec invenieris ab eo; allisisti Dominum, et tu quoque ad terram allideris [(21)] . Et tu quidem jaces in terra, ille autem surgens a mortuis transvectus est ad altitudinem coeli [(22)].[1136C] VI. Nunc ergo venite, universae familiae hominum, qui estis commixtae [(23)] delictis, et remissionem accipite peccatorum. Dicit enim vobis Dominus [(24)] : Ego enim sum vestra remissio, ego pascha salutis, ego agnus, qui pro vobis sum jugulatus [(25)] ; ego vestra redemptio, ego vita, ego vestra sum salus, ego vestra resurrectio. Ego vester sum rex, ego vos resuscitabo per dexteram meam. Hic est Dominus noster, qui fecit coelum et terram; qui in ligno suspensus est, qui in terra sepultus, qui resurrexit a mortuis, ascendit ad celsa coelorum, et vivit et regnat cum Patre et cum Spiritu sancto in saecula saeculorum. Amen.


A szöveg görög eredetijének magyar fordítása az ÓKER 8-ban.

Dramatizált diagramm

1106, Péter-Pál napja. A zsidó és iszlám kultúrában egyaránt járatos Moses Sephardi rabbi, az aragóniai király udvari orvosa felveszi a kereszténységet Huescában.* A keresztséggel új nevet is választ: Petrus, az apostol után, és Alphonsi, királyi patrónusa tiszteletére. 1130 után,1140 körül hal meg.

Petrus egyik fontos és a korban gyakran másolt műve egy apologetikus írás, a Dialogus. Ebben a keresztény Petrus a zsidó Mózessel vitázva magyarázza el a kereszténység tanításait. Közben rengeteg dolog kiderül a korabeli zsidó vallásról is -- emiatt a mű a latinul olvasó keresztények számára az egyik fő forrás a korabeli zsidóságról.

A 6. fejezetben Petrus az egyik legfőbb keresztény misztériumról, a Szentháromság tanáról beszél Mózesnek. És elmondja, hogy a tetragrammaton, vagyis a IHVH istennév a Háromságot magába foglalja. Ehhez rajzol egy diagrammot is.



Ezek a fejtegetések majd megjelennek Joachim de Flore (d.1202) műveiben is. Ő is megrajzolja a saját diagrammjait (egy egész könyvnyit). A téma nála már történetteológiai gondolatokkal dúsul fel.



A császárpárti firenzei államférfit és politikust, Dante Alighierit 1302-ben politikai okok miatt száműzik Firenzéből. Akkor és ott a pápapártiak voltak hatalmon. Dante old-school államférfiúként nem vállalatbirodalommal és KFT-kkel, hanem humanista és filozófiai műveltséggel rendelkezett: számüzetésében megírja a Commediát, ahol irodalmi bosszút áll az ellenpárton. Valószínű (mondja Tondelli és Reeves), hogy a mű megírásakor látta Joachim színes könyvét. Nem a benne lévő (kevéske) szöveg ragadta meg, hanem a képek. És e képek egy része, szóba áttéve, feltűnik a Paradiso-ban, pl. XXXIII, 115sqq. Babits sajátos fordításában:

115 a fénysűrű mögé, a tiszta mélybe
három kör áradt, élesen kiválván,
háromszín és egy átmérőjű térbe.
És egy a mást, mint szivárványt a szivárvány,
tükrözte föl, s e kettő lehelése
a harmadik, belőlük egyre szállván.
Vagyishát

115 Ne la profonda e chiara sussistenza
de l'alto lume parvermi tre giri
di tre colori e d'una contenenza;
e l'un da l'altro come iri da iri
parea reflesso, e 'l terzo parea foco
120 che quinci e quindi igualmente si spiri.
..
Quella circulazion che sě concetta
pareva in te come lume reflesso,
da li occhi miei alquanto circunspetta,

dentro da sé, del suo colore stesso,
mi parve pinta de la nostra effige:
per che 'l mio viso in lei tutto era messo.

Ezt a szöveget az angol klasszicista művész, John Flaxman, így gondolja majd el (neki nincsenek középkori kéziratok a keze ügyében):






* Huescában tanított Baltasar Gracián is filozófiát az 1630-as években.

Monday, 1 December 2008

The moral of the story

Bizonyára mindenki tanult már médiaismeretet, vagy szociálpszichológiát, vagy retorikát, vagy kommunikációt. Nézzük, hogyan alakul át az információ, mire ideér hozzánk -- az átlagos, magyarul olvasó olvasóhoz, aki a világ híreit a magyar (és valamitől bizonyára független) villanyos bulvármédián át kapja. Daily Telegraph vs Index. hu.


Van egy bencés apát Angliában, akinek a híre bekerült a magyar médiába is, mivel kritikával illeti a Disney céget. Nehéz eset. Ugyanis az apát elég jól kommunikál: közérthetően és meggyőzően is beszél (mielőtt szerzetes lett, volt osztályfőnök is). Nézzük, hogy ebből mit hoz ki az angol és mit a magyar bulvár. Előrebocsáthatjuk: az apát alapjában semmi olyant nem mond, amit ne mondhattak vagy mondtak a 4. század óta azok a keresztény szerzők, akik fontosnak tartották az önismeretet és az emberi méltóságot; az általa adott civilizáció-kritika meg egyáltalán nem szokatlan.

Nézzük a szöveget. A kirívó különbségeket jelölöm, és kommentálom.


0) A cím.
"A Disney megrontja a gyerekeket" [1]
"Disney accused by Catholic cleric of corrupting children's minds"

[1] Magyarul a "megront" kb. a "sexual abuse" szinonímája, elég egyértelműen szexuális jelentésű szó. A fordító meghamisítja az üzenetet -- ráadásul a címben.


1)
"In a guide to helping people find happiness, the abbot, who starred in the hit-BBC series The Monastery, warns that society is in danger of losing its soul because of growing consumerism and the decline of religion. "

"A társadalomból kiveszik a lélek az anyagi javak hajszolása és a vallás hanyagolása miatt, kesereg [2] Christopher Jamison, akit a The Monastery című sikeres BBC-sorozatból ismer a brit közvélemény."

[2] Nem kesereg, hanem figyelmeztet, nem hanyagolás, hanem hanyatlás, nem javak hajszolása, hanem fogyasztói szemlélet. Apró megfigyelés: az Index reklámbevételekből tartja el magát.


2)
"Fr Jamison, who has been tipped as ... the next Archbishop of Westminster, targets the behaviour of Disney in particular, which he says is "a classic example" of how consumerism is being sold as an alternative to finding happiness in traditional morality. While he acknowledges that Disney stories carry messages showing good triumphing over evil, he argues this is part of a ploy to persuade people that they should buy Disney products in order to be "a good and happy family". "

"A Disney azt sugallja, hogy ha nem veszik meg a termékeiket, akkor nem lehet boldog a család, mondja az apát, aki Westminster következő érseke is lehet."

Az apát nem ezt mondta. Egy kulcsmondat kimarad a magyarból: a fogyasztás mint a hagyományos boldogság marketingelt és eladott alternatívája mostanában.


3)

"The message behind every movie and book, behind every theme park and T-shirt is that our children's world [1-2] needs Disney," he says. "So they absolutely must go to see the next Disney movie, which we'll also want to give them on DVD as a birthday present. They will be happier if they live the full Disney experience; and thousands of families around the world buy into this deeper message as they flock to Disneyland."

„Minden könyv, film, élménypark és póló mögött az az üzenet, hogy a gyerekeknek Disney-re van szükségük - teszi hozzá. - Ezért muszáj megnézniük moziban a következő Disney-filmet, a szülőknek meg ezt kell megvenniük nekik dvd-n a születésnapjukra. Családok ezrei dőlnek be ennek a mesének, amikor ellátogatnak Disneylandbe.”

[1] A gyerekek világáról beszél, amiben a fantáziának is nagy szerepe van (ez az angol cikkből kiderül), nem csak a gyerekekről. [2] Az apát általános alanyt használ (Tsz /1), magát is beleértve: nem külső kényszerről beszél, hanem az agymosásról. To flock: nem látogat, hanem mint a birkanyáj (flock) odagyűlik.

4)
"Where once morality and meaning were available as part of our free cultural inheritance, now corporations sell them to us as products." -- Ezt véletlenül jól fordítja a magyar, de épületesnek láttam idemásolni az eredetit.


5)
"This is basically the commercial exploitation of spirituality," he says, adding that as a result Disney and other corporations "inhabit our imagination". "Once planted there they can make us endlessly greedy. And that is exactly what they are doing."

No ez már nincs benne a magyar szövegben. A cégek a képzelőerőnkre hatnak -- ott laknak, beleeszik magukat a képzelőerőbe. És végtelenül kapzsivá tehetnek minket.

Az apátról tudható, hogy most -- a 21. század elején, a pénzügyi válság közepén, a Föld nyersanyagkészleteinek a végén, miközben kutyusokat löknek az utcára és az ember megöli az állatot, hogy megehesse-- ez az ember teljesen anakronisztikus módon úgy gondolja: van olyan, hogy a kapzsiság (avaritia), és az az egyik főbűn a hétből; ráadásul azt gondolja, hogy ez összefügg a képzelőerővel (és a tudatos lét feladásával). Az etika és az esztétika találkozása a plázában.


A képzelőerő kontrollálása hagyományos gondolat a morálfilozófiában és -teológiában. Ezt írja Gracián -- aki időnként maga is elképesztő eszközökkel ragadta meg a hallgatósága figyelmét (Oráculo, 24, ford. Gáspár):

"Mérsékeljük fantáziánkat. Hol tartsuk féken, hol engedjük szabadjára, mert egész boldogságunk tőle függ. Még az okosságot is szabályozza. De zsarnokságra hajlik, és nem éri be a szemlélődéssel, hanem cselekszik, hatalmába keríti az egész életet, és szeszélye szerint hol élvezetessé, hol terhessé teszi. Békétlenné vagy elégedetté tesz önmagunkkal, némelyeknek folytonos szenvedést tár elébe, és házi hóhérjává válik a balgáknak; másoknak boldogságot és jó szerencsét mutogat vidám kábulatban. Mindenre képes, ha józan önfegyelem nem zabolázza."

Sunday, 30 November 2008

Klasszikusok popritmusban 1

Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben,
mondd csak, melyik ajtón menjek be?




A halálugrás végén
a túlvilági tévén
majd rólad szólnak a hírek,
veled van tele a sajtó.
Aki a pokolra kíván jutni,
annak balra a második ajtó.



Conques. A képek magyarázata: a német Wikipaedia, "Sainte-Foy (Conques)".


"Septem sunt vitia: superbia, invidia, iracundia,
acidia, scilicet taedium mentis cum tristitia,
avaritia, gastrimargia, luxuria;
a quibus derivantur omnium delictorum inquinamenta."

A képek Nick in Exsilio fotói a flickr.com-ról.
Továbbá Jaufre Rudel nagyon jó fotói ugyanott.



Seemingly Unrelated

Heidegger. A Spiegel-interjú. Magyarul. Angolul. Egyelőre.
Pajor Tamás. Wan2-interjú. Magyarul.


Saturday, 29 November 2008

Apoc 12


Ms London British Library Add. 11695, c.1100.
Egy jellemző Beatus-kézirat. Apokalipszis-kommentár, képekkel. Silosban másolták.

Ajánlott olvasmány magyarul: McGinn, Bernard. Antikrisztus. Budapest: AduPrint, 1995.

A csillagos ég felettem

„A legközelebbi a Rák, ti. a mi lakható zónánk és a száraz zóna határán; aztán ferdén leereszkedik az Oroszlán, aztán a Szűz, aztán a Mérleg, ami a száraz zóna közepén van; ezen túl van a Skorpió; aztán a Nyilas, aztán a tőlünk legtávolabbi Bak. Azután ferdén emelkedve van a Vízöntő, aztán a Halak, aztán a Kos; a száraz zóna közepén a Mérleg, amivel szemben felfelé van a Bika, aztán az Ikrek, aztán a Rák.” -- mondja G de Conchis a Philosophiában.*


A 12 jegy akkor is közismert volt. A korabeli természetrajz-könyvek törzsanyaga: a Nap éppen egy év alatt járja végig az állatövet, és a 12 hónap és a 12 csillagjegy közvetlenül megfelelt egymásnak. A 12-13. században igen gyakori, hogy a gazdagabban diszített templomokon együtt szerepelnek a 12 hónap munkái és a 12 csillagjegy: ezt látjuk pl. Chartres-ban és sok más helyütt.
Ez a kép Chartres nyugati homlokzatának egyik oldalkapuját mutatja. Témája Krisztus mennybemenetele: a tympanonban 2 angyal közt ezt látjuk. Alatta (a lintel nevű részen) 4 angyal és 10 apostol. Kétoldalt (a voussoir-nak nevezett részen) a hónapok munkái és az állatövi jegyek.

Aztán a 12 jegyre orvosi teóriák is épültek -- bár ehhez arabból fordított orvosi irodalomra is szükség volt. Ez aztán feldúsulva tovább él a reneszánsz korában is, és még tovább. A 12 jegy leosztása a testre valahogy így néz ki (1399):



Száz év múlva (1480) meg így:


Emitt meg Keresztelő Jánost és János evangelistát, meg a két orvosszentet, Kozmát és Damjánt látjuk, középen egy segédeszközt az érvágás időpontjának megállapítására.




További ---

0) A chartres-i kép forrása: a Pittsburgi egyetem nyomasztóan részletes fotódokumentációja Chartres-ról, az értelmezés meg Male-től való, aki a többi portálról is ír.
1) Ezek a csodás kódex-képek a British Library kkori asztrológiai oldaláról származtak ide. Érdemes végignézni ott mindent. Például Bodies of knowledge.
2) Pittsburgh: ugyanott Vézelay bencés apátságáról is fotók, a híres oszlopfőkről is. Valamint igen bő és érdekes képanyag Pittsburghról (hajdani nehézipari-vasipari központ).

Számos ajánló

Van ugye a Pythagoras nevéhez kötődő hagyomány, ami félig legendás elem, félig matematika:
számarányok, konszonanciák, kalapácsok, az Y, meg az, amit szám-spekulációnak neveznek. Egy félig-meddig metafizikai-ontológiai elképzelés a pozitiv egész számokról, az egyről, a kettőről, a háromról ... és azok tulajdonságairól stb.
Legalábbis így szoktuk gondolni, mert Pythagorastól semmi nem maradt fenn (ha ugyan leírt valamit): nincs központi forrás, és amit tudunk a pythagoreus elméletekből, különböző korú és fajtájú forrásokból cementálódik össze.

Fontos, és a sor végén álló közvetítők a közép- ill. neoplatonikus szerzők. Akiknek megvan a saját elképzelésük a világ eredetére, a létezőkre, és egyáltalán a 42-re. Az alapszöveg, a Timaeus persze részben maga is pythagoreus elképzeléseket használ fel (a világlélek). A pythagoreus tanok náluk hagyományozódnak, ők meg vagy értik, vagy nem értik, amit megőriznek. Ezt a hetes szám példájával demonstrálhatnánk, amelyik Pallas / Athéna és szűz.

1) Pessin kissé didaktikus és picit undergraduate-ízű (de nagyon tanulságos) cikke arról szól, hogy Boethius, aki tudhatóan egy görög matematikusra (Nicomachus) támaszkodik, vélhetően tisztában van a pitagoreus ontológiával és azzal, hogy a számok hogyan hozzák létre a világot (ezt ott el is magyarázza). Ebben a történetben nincsen világlélek, például.
2) Hopper cikke a nem-nemzett 7-ről meg azt mutatja meg, hogy a platonikus szerzők (és a hagyomány) mindig elmondják a 7-ről ugyanazt a dolgot, miközben már nem is értik, miért mondják -- ugyanis máshogyan és mást gondolnak a számokról. Amit Calcidius és Macrobius elmond a diagramm kapcsán a számokról, az túlnyomórészt a platonikus teória. Hopper és Pessin cikke a másik, neopyth. vonallal ismertet meg. A különbség egészen nyilvánvaló abban, ahogyan a 2-ről és a 3-ról gondolkodnak.

További

1) Az angol wiki Boethius-oldala. Nagyon gyenge és tévedések is vannak benne. Az egyetlen erénye, hogy hiteles kiadásban linkeli Boethius pythagorizáló munkáit: De musica, De arithmetica. A német wiki Boethius-oldala. A minőségi különbség magáért beszél.

A filozófia szárnyakat ad

A határ a csillagos ég (jobbra fent). Illetve éppenséggel hogy az sem. IV prosa 1: a filozófia a fény előfutáraként elmondja, hogy most már látta az igazi boldogság formáját (vö. a Didascalicon kezdőmondatai), meg azt is tudja, hogy az hol van: most pedig elmondja az utat, ami oda visszavezet. Szárnyakat is ad az elmének, hogy azok a magasba tudják emelni -- ahonnan az összezavarodottság kivetette. Így a filozófia útján, vezetésével és "járművével" tér majd haza a szöveg szerint.




És itt mondja el az utat. Consolatio IV metrum 1. A szöveg (2 sor híján) így néz ki egy kéziratban (s. xiv?): érdemes megfigyelni az oldal arányait meg a segédvonalakat. Az értelem felemelkedik, át a bolygók szféráin, és a félelmetes fényt szemléli.


Friday, 28 November 2008

Mss x

1) A Bayerische Staatsbibliothek latin digitalizált kódexei, mégiscsak letölthető képek. Itt a katalógus is.

Honorius, De imagine mundi. "Elementa dicuntur quasi yle ligamenta, yle autem est materia."
Clm 22225, ez is Honorius.
Commentarius in Abdiam prophetam [u.a.] Clm 631.
Clm 28609 Expositio missae per figuras secundum Innocentium III. papam. Ugyanitt egy délnémet kézirata is -- !
Clm 17105 Theologische Sammelhandschrift, 1.-2. Viertel 13. Jh. fol. 5rab: filozófiai teremtés-magyarázat. Tényleg Petrus Alfonsi?

2) Kulturbesitz. Egy Consolatio-kódex, amibe be lett másolva a De unitate et uno.

3) Hildegard von Bingen.
-- Itt egy kéziratban levelek tőle: Ms Staatsbibliothek zu Berlin - Preußischer Kulturbesitz, Ms. theol. lat. fol. 699 (Hoppá, van itt Gebuinus Trecensis és Guarnerius S. Blasii is!
-- A levelek, Pitra kiadásában, fenn vannak a Google Books-on is. PL. CCCM? CSEL?

Szabadidős tevékenység 1

Mostanában már vannak amatőr-művészellátó boltok, ahol az otthoncsinosítós-lakberendezős és női magazinok veszélyeztetett olvasói egyszerre vehetik meg a fűzni való gyöngyöt, az üvegfestéket meg a dekupázshoz az alapanyagokat, meg egy csomó efféle aranyoskodáshoz valót.

De mit tegyünk, ha jön a vizsgaidőszak, az összes konyhaablakot összefestettük, a gyöngyöt felfűztük, és hirtelen úgy érezzük, hogy a dekupázs-technika tulajdonképpen a giccshatáron mozog, és soha többé nem akarunk puszta kézzel hozzáérni ilyen tárgyakhoz?

Olvasni úgyis kell. A technikai sokszorosítás korában minden könyv ugyanolyan. De mi mindannyian egyéniségek vagyunk! Nemkülönben special ones! Hogyan tudnák könyveink személyiségünk megannyi hangulatát, érdekes vonását és árnyalatát tükrözni?


Például a margókra és a fejezetcímek mellé festhetünk díszítésképp növényi ornamentikát.
Ezt mutatja meg lépésről lépésre a Göttinger Musterbuch, 1450 körül.

Thursday, 27 November 2008

Ajánló! Cluny

Cluny III. Amikor a kolostor temploma elérte legnagyobb méretét. Amikor a korábbi templom (Cluny II) mellett új épületet kezdenek emelni: elkészülve ez sokáig a keresztény világ legnagyobb épülete volt. A 20-as és a 30-as években amerikai régészek kiásták és rekonstruálták a hajdani épületet, Kenneth J. Conant vezetésével. Ez az, amiből két kis torony maradt.

Valahogy így nézhetett ki az épület annakidején. A jobboldali épület (Cluny II) középső íve alatt egy emberalak látható.


És így néz ki most, majdnem ugyanabból a szögből fotózva. Ez az a két torony, ami a fenti kép közepén látható. Gyakorlatilag minden Cluny III-ról szóló képen ezeket látjuk, különböző szögekből fotózva. Mivel ennyi maradt fenn.



Mindez szép, szomorú és tanulságos. De hogyan és milyen áron lehetett felépíteni egy ekkora templomot -- miközben a világ éppen átáll a pénzgazdálkodásra és egy ilyen nagyságrendű építkezés professzionális kivitelezőket igényel? Miért épül szentélykörüljáró ([de]ambulatorium)? Hogyan próbálja Petrus Venerabilis konszolidálni az apátság gazdasági helyzetét? Ezekről és hasonlókról ld. Werckmeister, O.K. "Cluny III and the Pilgrimage to Santiago de Compostela." Gesta 27 (1988): 103-112 [JSTOR]. Nagy perspektívát ad.

Itt olvashatjuk a következő kalandos históriát is. 1062: Limoges, St.-Martial. A földesúr eladja apátságát Cluny-nek (ennek apátja Hugo). Az apátság szerzetesei -- akik odáig élték a maguk autonóm életét a saját legitim apátjuk, Mainardus vezetésével -- nem értenek egyet azzal, hogy egyik napról a másikra új, idegen vezető vegye át a hatalmat. Harc indul az autonómiáért.

"Amikor a cluny-ek megérkeztek, hogy birtokba vegyék a kolostort, Mainardus apát és szerzetesei nem engedték be őket ... maga Hugo, Cluny apátja és egy csapat saját szerzetese titokban megérkezett, és a szomszédos St.-Michel-des-Lions templomban rejtőzött el. [... a földesúr új apátválasztást rendel el, de a szerzetesek saját jelöltjét (aki az említett apátjuk) kirekeszti ... aztán a szerzetesek elszöktek]. Ekkor Hugo belépett az apátságba, minden lakóját lefogatta, és apátnak Ademart, egy cluny-i szerzetest nevezte ki. Az elmenekült szerzetesek először nem tértek vissza ... aztán végül visszatértek, de csak azért, hogy erőszakosan fellázadjanak a cluny-i kormányzat ellen. A két oldal fegyveres zsoldosai a városban házról házra harcoltak. ... végül csak akkor hódoltak be, amikor a pápai legátus Petrus Damiani ... Limoges-ba utazott és kiközösítéssel fenyegette meg a St.-Martial szerzeteseit."

A képen a St. Martial apátság. Azért is volt fontos, mert a Santiago felé vezető egyik zarándokúton feküdt. Mára nyom nélkül eltűnt: a 16. szdban már világi kézben van az épület, 1791-ben elbontotta egy bontó-cég. Ez egy virágzó üzlet lehetett akkoriban.


További

Milkau-diák (Wikimedia commons is). Nem kell mindig kaviár és powerpoint. F. Milkau főkönyvtáros volt és tanított is. Ezeket a diákat 1926-33 közt készíttette, hogy az előadásain ő is tudjon a falra képeket vetíteni és közben beszélni. Érdemes végignézni.

Into Great Silence

Egy romantikus magyar beszélő halad a fikció ködös terében. Október van. Franciaországban. 1839 körül. A fázós elbeszélő részletezi a tájat és érzésekkel viszonyul a látványhoz. Az elhagyott tájra a lélek elhagyottsága ekhóz. Óh, ti elevenen eltemetett lelkek! Vajon a természeti fenségest lássuk-e ebbe a tájba? Vagy valami gothic feature-t?

Egy októberi nap komor reggele borítá el ködös világát a Dauphiné felett, midőn én, eltérve az országútról, Vaureb helységéhez értem, s csak kalauzt s öszvért bérelve magamnak, tovább menék a Grande Chartreuse felé. A fákat az ősz nagyrészint már megfosztá lombuktól, a még rajtok maradt kevés levél, mintha szabadulását várná, sárgán vagy vörösen, s nehéz cseppekkel terhelve függe az ágakon; a füvet, mely között ösvényem kígyózott, hófehéren lepte el a dér s a hegyekről jéghideg őszi szél lejte át a tájon, mintha a közelgő télre intené a völgy lakóit. Minden bús vala körülöttem, őszileg komor s elhagyott.

- Köpönyegembe burkolva haladék tovább, hol öszvéremen, hol a hideg miatt gyalog, s így értem az úgynevezett nagy puszta kapujához.Most a fal megett, mely a bús vidéket a többi világtól elkülönözi, egy malom áll, mellette kis gazdaház s egyszerű kápolna, melyben az itt a monostor számára sáfárkodó karthausi miséjét mondja; egyébiránt minden elhagyott.

A keskeny hegynyíláson zúgva rohan át a hegypatak, a bérceket, a merre csak látni, fenyves erdő takarja komor zöldjével, s mihelyest a kapun áthaladtunk, vadonban gondolhatnók magunkat, ha a kis kápolna harangcsengése a kalauzt imádságra s magunkat arra nem intene, hogy a kört elértük, melyben annyi szenvedő, ki nagy civilizációnk közepett csak sebeket talált, menedéket keresett. A helynek jó nevet választottak, csakugyan puszta az. E sötét fenyvesekben, melyek szakadatlan sorban feketéllnek a bércek fölött, s e sziklákban, melyek majd nagyobb tömegekben nyúlnak ki a hegyoldalon, majd szétszórva fehérlenek az úton, miként azokat az utolsó zápor otthagyá, véghetetlen elhagyatottság képe emelkedik a vándor előtt; s kétszer puszta néktek, kik az élet csalódásait éldelve s elvesztve, itt kerestek tanyát fájó szíveteknek, nem remélve mást, mint magányt s egy sírt."

Legalábbis így látta a romantikus liberális báró Eötvös 1839-ben. Persze a karthauzi rend a valóságban nem a szerelemtől és a gonosz világ kegyetlenségétől megtört és sebzett szívek szociális otthona, netán elfekvője.

A kölni származású Bruno (aki volt már kanonok, dolgozott az egyetemi adminisztrációban, és egyáltalán nem volt elégedett a világban és az Egyházban általa meglátott visszásságok miatt) különös közösséget szervez a 11. század végén. 1084-ben két ház épül az Alpok Chartreuse nevű előhegységében, lakatlan területen. A két házból lett a "Grande Chartreuse", a karthauzi rend anyakolostora. A kép közepén: a [La] Grande Chartreuse ma, Grenoble-tól északra, egy megfelelően lakatlan völgyben. Itt ma is élnek szerzetesek. Ebben a pillanatban is, hogy ezeket a sorokat olvassuk :)



Bruno rendjében a magányos életet élő remete-életmód ötvöződik a közösségi életet élő szerzetesi életmóddal. A barlangban élő remetéket máskor a lakatlan vadon, pusztaság, erdő vagy sivatag választja el egymástól és a világtól. Itt a világ eleve távol van tartva. A karthauzi rend megteremti a maga pusztaságát: felvásárol a birtokosoktól egy zárt, földrajzilag jól körülhatárolt, lakatlan területet, és az lesz a pusztaság (desertum), amelybe a kolostor épül.


A szerzeteseket egymástól nem a vadon és a távolságok választják el, hanem a cellákat elválasztó falak és a regula. Nem léphetnek be egymás cellájába, nem beszélhetnek egymással. "Éjjelenként összegyűlnek a matutinumra és a laudesre, reggelenként a misére, délutánonként a vesperásra. Vasárnaponta együtt étkeznek és hetente egyszer sétálnak" -- írja a LMA. És ezen túl mindenki a saját cellájában él, az ételt az ajtó résén át kapja, és időnként fizikai munkát végez. Egyedül és némán. A lehető legteljesebb magány a cél, és a lehető legteljesebb csend. A kolostorok nem fogadnak látogatót. A későbbi karthauzi házak olyanok, mint egy különleges társasház, vagy mint egy tipikus angol városi utcasor: kis, kétemeletes házikók, kertecskével, egy udvar körül, kerengővel összekapcsolva. Ez az udvar sokszor a kolostor temetője.


Aztán 1984-ben Philip Gröningnek eszébe ötlik, hogy filmet készítsen az anyakolostorról. A karthauziak azt mondták: időt kérünk, hogy átgondoljuk, mondjuk egy évtizedet, aztán majd értesítjük. Kb. tizenöt év múlva értesítették: ők készen állnak, ha még érdekli a dolog a rendezőt. 2005-ben elkészült a film. A film címe: Into Great Silence (Die grosse Stille). 2008 nyarán már be is mutatták Magyarországon, de előtte még nyert egy csomó díjat. 162 perc.

Nincsenek benne se albínó, David Bowie-plusz-szovjet-börtöntöltelék-szerű szerzetesek, se olyan gonosz szerzetes könyvtárosok, akik elveszettnek hitt forrásszövegeket rejtegetnek. Van benne hó, zöldségek, napfény, liturgia, refektórium, meg halálosan nyugodt emberek. Ezt mondja Gröning a csendről egy interjúban:

"The Carthusians' rule is that one should speak as little as possible. There are certain places where one must never speak: in the chapel, in the anteroom, in the hallways. By contrast, there are other places where it is expressly desired that one speak, for example on the Sunday walks. Basically, however, one should maintain one's sphere of solitude. That is why the workshops and rooms are so large there. If someone is chopping vegetables in the kitchen, another person also chopping vegetables should be so far away as to practically forget the presence of the other. This is also clearly a mechanism for making it easier to observe silence."
(a hallgatásnak és a beszédnek a többi rend életében is megvolt a maga jól körülírt helye, de a karthauziaké híresen a legszigorúbb regula e tekintetben. A ciszterci rendhez tartozó trappisták [igen, ők találták ki azt a sajtot] későbbiek, de ők is ugyanilyen csöndes emberek)


További utalások

1) www. chartreux. org. Egy nagyon jó kis oldal, ami az üdvözlés után először is azt közli az olvasóval, hogy itt semmi divatosat nem talál majd, sőt. You will not find anything fashionable, not even a concern for being different. Ha szeretünk olvasni, elolvashatjuk angolul a rend statutumait, a liturgikus szövegeket, franciául az olvasmányokat. Ha az életmódra vagyunk kíváncsiak, megtaláljuk a napi beosztást. Vannak képek karthauzi házakról, most is létező közösségekről.
2) A Die grosse Stille / Into Great Silence hivatalos honlapja. Az amerikai forgalmazó honlapja, sajtóanyagokkal. Egy recenzió a jobbak közül. Egy interjú a rendezővel, eléggé épületes, mert belátást enged az ottani mindennapok szellemiségébe.
3) Eötvös József: A karthauzi, 1839-41. Balzac és Stendhal kortársa. Ebben a művében szerelmesek szenvednek. Az A falu jegyzője izgalmasabb.
4) A magyar karthauzi névtelen. Karthauzi szerzetes, aki 1520-as években magyarul összeír egy csomó prédikációt és legendát, a lutheri veszéllyel szemben -- ez az Érdy-kódex, részben kiadva. Online pl. itt pár részlet (szöveggyűjtemény!). Könyvben: A néma barát megszólal (Magvető Könyvkiadó, 1985). Itt van a Spenót marxista-leninista beütésű, mára történeti jelentőségű értékelése -- ezt leszámítva informatív szöveg: szerzőnknek a török és Luther egyaránt az Antikrisztus megtestesítői.
5) Guigo (I) és Guigo (II). Karthauzi szerzők, akik "misztikus" műveket írtak a 12. században. Ld. pl. Ruh.
6) Hugo de Balma. Ő is, csak a 14. század legelején: Viae Sion lugent.
7) Karthauzi macskák. Szürkéskékek. Vízhatlan bunda, igen magas intelligencia, bátorság és hűség a gazdához, és csak diszkréten nyivognak, nem nyávognak, mint az egyéb macskák.

Monday, 24 November 2008

Csillagok

Nem képvers. A Kos csillagkép egy kozmológiai kompilációból (s.xii, Anglia, innen). A kos testén elolvashatjuk, hogy
1) ez az aranyszőrű kos vezette át Phrixet és Ellest a Hellespontuson, majd aztán Iuppiternek áldozták stb;
2) a napéjegyenlőségi körön van rajt;
3) 17 csillagból áll.




Ugyanezt a méginkább létfeledett, technikai civilizáción szocializálódott modern dasein valahogy így látja:




A program (neve: Stellarium) elérhető itt: http://www.stellarium.org/. Új felülettel!

Friday, 21 November 2008

Krisztus király

Advent előtti utolsó vasárnap Krisztus király vasárnapja a katolikus liturgikus évben.
Az ünnep viszonylag új, a koncepció mögötte ősrégi.




[STILL to be continued]


Üdvözültek, kárhozottak, a rendezett Menny és a rendezetlen Pokol, és az ítélő Krisztus.
Conques, Franciaország, 1150 körül. A bencés apátsági templom timpanonja. Cluny apátja, Hugo megpróbálta ezt az apátságot is a kongregációba integrálni. Nem sikerült.


Magyar Wiki-cikk, korrekt.
A "Dicsőség Királya" titulusról az Aetas. Közelítésképp.

Thursday, 20 November 2008

Az áram illan


Ez a digitális kép pár éve még teljesen rendben volt.


A kései humanisták, már a nyomtatás korában, igen tisztában voltak vele, hogy az a szöveg igazán az emberé, amit saját kezével másolt le. Nem a nyomtatott könyv, hanem a saját, az el-sajátított szöveg.

És nekik volt igazuk, pedig még nem ismerték a számítógépet és a digitális világot. Egy karcolás, egy hirtelen változó mágneses mező, napfény, por és a többi, embernek és könyvnek lényegtelen apróság örökre elveheti tőlünk olvasmányainkat és írásainkat. A printer festéke elmosódik, lepereg. Minden múlandó. Az adathordozók pusztulnak, az adatok elvesznek. Ráadásul az internet is változik. Ma még ott az oldal, holnap már nincs. Az adatbázist nem fizetik elő többé, mert csak. A szöveget kiadják, vagy copyrightosnak bizonyul, és eltűnik a netről. Mindent meg kell becsülni, mindent félre kell tenni. Amíg lehet. Ars longa, vita brevis, occasio praeceps.

[ez a bejegyzés annak emlékére is született, hogy Ch. Lea háromkötetes alapműve az inkvizícióról eltűnt a netről]