Friday, 27 March 2009

Talált idézet 6

"Kezdem felfedezni a világot magam körül.
Tudtátok, hogy a lángnak égett-orrszőr-szaga van?"

A. Petya*

[Ez egy klasszikus filozófiai-ismeretelméleti probléma, v.ö. Kant, Plótinosz, Heidegger, satöbbi]
* egy a sok teljesen ismeretlen ember közül

Thursday, 26 March 2009

Talált idézet 5

"Az ördögűzést soha nem ellenző pápa Afrikában nemet mondott sámánokra és törzsi mágiára, de a szentmisét a tradíciótisztelő liturgiához visszavezető XVI. Benedek a fekete kontinensen igazi afrikai szertartásokon vett részt - még egy kitömött oroszlánt is megsimogatott."

Népszabadság Online.
(Sárközy Júlia, "Kelj fel, Afrika!")

Muhaha, a pápa sose ellenezte az ördögűzést!
Nyilván a keresztelést se ellenezte soha!
Hát ilyenek ezek a pápák, mind!
A becsületes, jóérzésű ember, pláne a független értelmiségi, óvakodik minden úgynevezett pápától.

[Az ördögűzés a 2. Vatikáni Zsinat reformjaival kikerült a katolikus keresztelési liturgiából. De attól még létezik. Persze az ördög aligha száll meg látványosan független értelmiségieket.]

Egy karizmatikus katolikus álláspont az ördögűzésről. Egy hasonló.
Tóth G. Péter cikke: Protestáns demonológiai vélemények az ördöggel való közösülésről és a lelkek fertőzöttségéről a kora újkori Magyarországon.

Monday, 23 March 2009

Walk Like An Egyptian

Egyiptom ma kedvelt túristacélpont: sivatag, tevék, piramisok, fáraók és Indiana Jones. Időnként elrabolnak túristákat, de ez nem annyira jellemző. Néha robbantások. De ott van Sharm el Sheik, Kairó, a Nílus. Hülye nevű fáraók, Nofretete, Kleopátra. Egzotikus helyek, piramisok, fáraók, Tutanhamon kincsei. Szőnyeget a bazárból, meg valami rézárut.

Hoppá, állítólag egyiptomi volt Hermész Triszmegisztosz is. Meg Egyiptomban volt Alexandria, ott élt a zsidó Philón, ott fordították le az Ószövetséget görögre. Ott állt az alexandriai könyvtár. Aztán ott volt a pogányból kereszténnyé váló római birodalom is. De mindez igen rég volt. Egyiptom ma iszlám ország. Arab Köztársaság. Nézzük, mi minden volt ott.

Ez egy templomi faliszőnyeg (maradéka) az ötödik és a hatodik század fordulójáról (igen, a 400-as évek vége, nem csalás, nem ámítás!). Akkoriban Itáliában már gót uralkodó ült, Ágoston halott volt, Boethius és Cassianus még javában életben volt, és Itália visszahódítása (Belisarius és Jusztinianosz) még csak a jövőben lapult valahol. Az ívek alatt az életet jelentő kopt kereszt látható, krisztogrammal.


Aztán itt egy ruhadísz (!) a nyolcadik (!) századból -- a képrombolás első százada, ekkor Egyiptom már iszlám hódoltság. A maga ügyetlen módján az angyali üdvözletet ábrázolja.

Az egyiptomi keresztények -- a koptok -- a mi nyugati (kalcedóni) fogalmaink szerint monofiziták voltak. Vannak. Ők önmagukat, pl. a szír és az etióp ortodoxokkal együtt, miafizitáknak vallják és elutasítják a "monofizita" bélyeget. A kettő közti különbség megértéséhez egészen nagy járatosság kellene a görög krisztológia titkaiban, és nagy-nagy intelligencia, ami képes egyszerre 2-3-4-5 fogalmi rendszer viszonyait átlátni. Itt meg itt meg itt megpróbálják elmagyarázni a dolgot. Mindenesetre ezek az Egyiptom napja alatt süldögélő monofizita / miafizita emberkék jól el is monofizitáskodtak volna magukban, vitázgatva a kalcedóni keresztényekkel az únióról és a Megtestesülést kísérő problémákról. Csakhogy jött az iszlám.

Az iszlám az itteni középiskolás tankönyvekben és a vallásfilozófiai szövegekben úgy fest, hogy az egy monoteista vallás, lényege az Allah akaratába való belenyugvás (iszlám), van 5 követelménye, a keresztényekre nézve nem annyira rossz, mert nekik a zsidókkal együtt nem kell áttérni az iszlámra (lévén "a Könyv népei"), csak védelmi pénzt / adót fizetni. És végülis "ábrahámi vallás," közös gyökerű a zsidó és a keresztény vallással, nem illik nem-szeretni, mert az intolerancia és akkor jajmilesz.

Amit lehet látni még: az iszlám terjed Nyugat-Európában, a nem "etnikusan" muszlim (vagyis nem észak-afrikai-bevándorló, nem török vendégmunkás) lakosság közt: a vallás egyszerűsége, letisztultsága, gyakorlati törvényei nagyon tetszenek az identitást és Istent kereső nyugatiaknak.
Csillogó szemekkel lehet emlékezni az 1492 előtti Hispániára, ahol milyen szépen éltek együtt zsidók, keresztények és mohamedánok (igen, általában mohamedán államalakulatok keretében, mert nyilván nem tudtak volna leszámolni a lakosság többségét képező keresztényekkel). Lehet együttérezni a pápa által "megbántott" muzulmánokkal és aggódni a "világnézetileg semleges" Európáért (2006). És hát a nagy Rönyé Genon is áttért iszlám hitre.

Ha felpillantunk az ismeretterjesztő forrásokból, megláthatjuk, mit is jelent az iszlám gyakorlata odahaza, ahol nem kell bíbelődni egy többségi társadalom eltérő mentalitásával, és ahol nem valamiféle izgalmas, de tulajdonképpen tét nélküli intellektuális kaland az iszlám. Nézzük meg azt, ahogyan az egyiptomi keresztények ma is élnek. Továbbra is koptok. Továbbra is monofiziták. Csak bizonyos munkaköröket nem tölthetnek be. Csak valahogy "mélyszegénységben" vannak tartva. Valahogy falvaik valahogy kimaradnak az állami segélyekből, a lányokat időnként elrabolják (olykor megerőszakolják), áttérítik az iszlámra és férjhez adják egy idegenhez, templomaikat és monostoraikat olykor megtámadják és felgyújtják. De a koptok tulajdonában lévő dolgokkal --autó vagy ház-- is megesik ez olykor. És nemigen tudnak templomot építeni, mert valahogy nem engedélyeződik. Természetesen senki semmiről nem tehet, ezek mind elszigetelt, egyedi esetek.

És mi a helyzet Európában? Kerekasztal-beszélgetés, a Magyarországon élő, magyarul beszélő, de nem magyar muszlim álláspontja:
"Az igaz, hogy minden mozlim terjeszteni akarja a hitét, de az iszlám tanítása szerint nem alkalmazhat kényszert. Mohamed sem kard által terjesztette a vallást, és a Korán kifejezetten tiltja az erőszakos hittérítést. Kötelessége a hívőnek, hogy beszéljen a hitéről, de még családon belül sem kényszeríthet senkit az iszlám felvételére. Az iszlám a zsidókat és a keresztényeket hívőknek tekinti, a Könyv népeinek nevezi őket. E vallások együttélésére nagyszerű történelmi példák vannak. ... A VII. században a koptokat az iszlám hadsereg védte meg Egyiptomban, s ennek vezetője keresztény templomokat is építtetett a számukra. "
A Magyarországon élő magyar álláspontja:
"A lelke mélyén minden iszlámhívő elvárja, hogy a szomszédja is muzulmánná legyen, legalábbis alávesse magát az iszlám törvényeknek. Egy muzulmán csak az iszlám társadalmat tartja egészségesnek. Az iszlám ugyanis nem úgy értelmezi önmagát, mint olyan vallást, amely megjelent a történelem egy bizonyos pontján, és azóta van, vagy megjelent egy ember életében, és az illető azóta mozlim. Hívei szerint ez az ősi és eredeti vallás, sőt minden ember mozlimnak lett teremtve."
A Magyarországon élő másik magyar álláspontja:
"Érdekes, hogy az iszlámot úgy nevezik a muzulmánok: a tolerancia vallása. Nemcsak eltűrik a keresztyéneket és a zsidókat, hanem néhány országban fenn is tartják az intézményeiket. ... A mozlimok mégis mást értenek tolerancián: vigyáznak, hogy a zsidók vagy keresztények ne tegyenek szert politikai hatalomra. Nem engedik, hogy a más vallásúak aránya meghaladja a tíz százalékot, mert nem akarják, hogy az idegen elem a társadalom életét szabályozó tényezővé váljék."

Linkek:
A Szépművészeti kopt kiállítása
Szír ortodox források
Egy 2004-es beszélgetés az európai iszlámról

[u.i. a mainstream médiából kimarad: Nyugat-Európában a harmadgenerációs, jellemző identitásproblémával küzdő, iszlám vallású bevándorlók egyre nagyobb problémát jelentenek -- frusztrált, munkanélküli, fiatal, gyökértelen arcokra gondoljunk, akik egy mindennél felsőbbrendű iszlám vallásra szocializálódtak, és megvetik az őket eltartó "világi" államot, gettókban élnek és rossz esetben gyűlölnek mindent, ami nem ők. És mellette a bűnözés. Ld. Belgium, Nyugat-Németország, Hollandia; Van Gogh-gyilkosság, Pim Fortuyn]

Saturday, 21 March 2009

1919 te csillag

Az emlékezet az identitás része és formálója.
Sokáig (kb. 1989) egyértelműen elő volt írva, hogy mely történeti eseményre hogyan kell emlékezni: mi volt dicsőség, mi szégyen. A hivatalos emlékezet mellett ott működött az informális, családi emlékezet is: a kettős nevelés, az "ezt Apa elmondja, de az iskolában erről nem beszélhetsz", vagy éppen a rettegésből fakadó hallgatás a családi traumákról: meggyilkolt rokonokról (1919, 1944, 1956), megerőszakolt nőkről (1945).

Azóta előírás helyett inkább csak a média által vannak sejtetve és sugalmazva az emlékezés normái és mintái: hogyan kell emlékezni 1919, 1920, 1944, 1945, 1948, 1956 eseményeire -- illetve mely mozzanatokra lehet és melyekre nem lehet emlékezni -- és az is, hogy milyen modell szerint kelljen emlékeznie az egyénnek (és a közösségnek): a bűnös / áldozat, vagy a győztes / vesztes, vagy valamelyik másik séma szerint. A sejtetéssel szemben természetesen ott van az ellenreakció: a magánemlékezet és az alternativ ellen-kultuszok, amelyeket a mainstream legfeljebb megbélyegezni, lejáratni és kirekeszteni tud -- ilyen pl. az utóbbi évtizedben terjedő Wass Albert-kultusz.

A lentebbi példák azért is tanulságosak, mert a mainstream médiában (ilyen vagy olyan, bár kis élettapasztalattal nyilvánvaló) okok miatt nemigen kapnak teret efféle szövegek. Kis példák az identitás témakörében.

1) Lukács György cikke az Ifjú Proletárban (1919, részletek)

„Az osztályharc filozófiája nem ismerte az érzelgést; nem csinált soha vértanúkat elesettjeiből. Mint egyszerű magától értetődő kötelességet követelte meg minden harcosától a végső önfeláldozást. A marxizmusnak ez a teljes függetlensége a cselekvések erkölcsi oldalaitól még jobban kiélesedik a proletárdiktatúra idején.

Az osztályharc kíméletlensége még csak fokozódik. Mert most a végső győzelemről: a burzsoá osztály megsemmisítéséről van szó. Azért élesebben nyilvánul meg a meztelen, irgalmat nem ismerő osztályharc, mint az elnyomatás idején. Akkor önvédelem volt az osztályharc egy erősebb ellenféllel szemben. Most támadó jelleget öltött; most arról van szó, hogy a legyőzött ellenfél végleg megsemmisíttessék. ... Kérlelhetetlen osztályharc a burzsoázia ellen, egészen addig, amíg meg nem semmisült.

Teljes egyenlőség a nevelés terén. Gyerekekkel szemben nincs osztályharc, mert minden gyermekben az eljövendő, az osztálykülönbséget nem ismerő társadalom kezdő tagját kell látni; mert ha ugyanakkorra semmisül meg a burzsoázia, amikorra egy így nevelt nemzedék felnő, akkor meglesz egy új társadalomnak a gazdasága mellett az erkölcsi létalapja is: minden embernek kölcsönös szeretete és szolidaritása."*

Megjegyzés: ez a baloldali ideológia és nyelvezet a Kádár-rendszerben is érvényes volt, noha a puha diktatúra tompította az élét. A szöveg amúgy megjelenhetett volna nyomtatásban, pl. munkásmozgalom-történeti szöveggyűjteményben. Az utolsó sorok feltűnően emlékeztetnek egyes parlamenti pártok szólamaira és célkitűzéseikre. Feltűnő, hogy a mai "baloldali" retorika az osztályharcos pozíciót az áldozat pozíciójára cseréli.


2) [az 1919. június 19. csütörtöki események leírása. Forrás (egyelőre) ismeretlen]

Mivel elvben vallásszabadságot hirdetett a tanácsköztársaság, hivatalosan nem tagadhatta meg a katolikusok úrnapi körmenetét. A budai hívők is több körmenetben vitték utcára az oltáriszentséget. Szertartásukat botrányba fullasztották mind a Várban, mind a Krisztinavárosban.

1. Fenn a Várban egy Preisz Leó nevezetű vallásgyűlölő a körmenet közepébe rontott és leköpdöste az ornátusos pap kezében tartott oltáriszentséget. A jelenet kizökkentette ájtatosságából a híveket. Preisz Leót ugyan meg tudták védelmezni a vörösőrök a lincseléstől, de a házakat borító kommunista dekorációkat, vörös lobogókat nem. Ezeket leszaggatták, darabokra tépték. Válaszul a kommunisták pártján lévő állítólagos járókelők verni kezdték a híveket, egy templomi lobogót megkaparintottak és elégettek. Végül a vörösőrség állította helyre a rendet.

2. Súlyosabb következményekkel járt a krisztinavárosi körmenet botrányba fullasztása. Rendben, vallásos éneket zengve vonult a Krisztina körúton a szentségkísérők sokasága.Valaki váratlanul a magyar nemzeti himnuszt kezdte énekelni. A példát azon nyomban követte az egész körmenet. Mintha csak erre vártak volna a járda szélén hosszan sort álló vörösőrök. A menet közé rontottak, ütéssel, fenyegetéssel, taszigálással akarták elhallgattatni a hívőket. Perceken belül a helyszínen termett Cserny József egy csapat leninfiú élén. A teherautókról egyenesen a tömegbe ugráltak. Sűrű lövöldözéssel kergették szét a hívőket. Sokan megsebesültek a zűrzavarban, dr. Dénes Arthur ügyvéd halálos lövést kapott.

Soha nem derült ki, provokációból kezdték-e énekelni a himnuszt, avagy jóhiszemű ötletből. Tény, hogy a tettest nem keresték, noha letartóztattak tizenhat vallásos személyt, köztük Krizsán plébánost is. Őrizetbe vették az oltáriszentséget meggyalázó Preisz Leót. Hatheti felfüggesztett fogházbüntetéstkapott. Nem a vallásos érzelmek súlyos megsértéséért, hanem közbotrány okozásért.
Enyhítő körülménynek tudta be a forradalmi törvényszék, hogy Preisz Leó túlfűtött világnézeti indulatában követte el tettét.

Megjegyzés: ez a szöveg nyomtatásban semmiképp nem jelenhetett volna meg 1989 előtt (mármint 1948 után) Magyarország területén; a benne szereplő információk és részletek gazdagsága pedig olyan kutatómunkára utal, amit a disszidensek (1989 utáni nyelvhasználat szerint: emigránsok) külföldön aligha végezhettek. Vagy egy rendszerváltás utáni kutató munkája, vagy még 1920 után adták ki (a szóhasználat emellett szól).

Az 1919-re való emlékezés különösen problémás. A többségében keresztény vallású magyar lakosság szembesült az intoleránsan ateista és kommunista (a kettő itt egy) tanácshatalommal. Az efféle incidensek megtűrtek, a rendszer céljaival egyezőek (133 nap nem elég egy ÁEH felállítására).

FORRÁS -- rengeteg hasonló esettel, bestiális gyilkosságokkal, és politikai kommentekkel (ezeket jobb átlapozni)

133


Március 21 a Tanácsköztársaság ünnepe.
Ilyenkor a kisdobosok és az úttörők egyenruhában, alakzatban szokták nézni a kultúrműsort az emlékműnél. Fehéring, síp, nyakkendő, ünnepség, énekkar.

Márc. 21-ről nagyjából a következőket kell(ett) tudni töri ötösért:
- a Tanácsköztársaság kezdete
- a Tanácsköztársaság forradalmi (a "forradalmi" jó dolognak számított, az "ellenforradalmi" rossznak -- 1956 igen sokáig "ellenforradalom", egyes baloldali politikusok számára mindmáig)
- munkástanácsok
- a Tanácsköztársaság jó volt, mert a szegényeket segítette és a szegény gyerekeket üdültette
- a Tanácsköztársaság haladó volt, mert bevezette a 8 órás munkaidőt,
oktatási reformokat csinált, államosította a közép- és nagybirtokokat, bár a földeket nem adták a parasztoknak, mert szövetkezetesítést terveztek (ezt hibának volt elkönyvelve).
- a Tanácsköztársaság megvédte Magyarországot
- utána pedig jött a bosszúállás, a fehérterror (ez nagyon fontos), és a jobboldal
- végső benyomás: végül is jót akartak az elnyomottaknak és a forradalom ügyét mozdították elő; de kihagyták a szocializmus közbülső lépcsőfokát és egyből a kommunizmust akarták megvalósítani, de még nem voltak meg ehhez a körülmények. De 1945 (felszab.) után megvalósult a szocializmus, ami majd átfejlődik a kommunizmusba. (de ez egy másik történet)
- ha voltak is esetleg attrocitások (bár ez nemigen volt része a tananyagnak), azok 1) egyéni kilengés, nem tartozik a kommunizmus lényegéhez; 2) szükségszerű, a kényszerhelyzet megoldása, nem volt mást tenni; 3) a rohadék kizsákmányolókat nem kell sajnálni, megérdemlik.

Márc. 21 kicsit olyan, mint április négy, és márc. 15-tel ők hárman a tavaszi ünnepek. Bár márc. 21-re nemigen voltak olyan tematikus dalok, mint április négyre. Internacionálé mindenképpen. Márc. 21 emlékműveinek az ikonográfiája eléggé sivár. Ordító ember vörös zászlóval (proletár), vöröskatonák bajonettel.

Március 21 kapcsán nemigen lehetett tudni a következőkről:
- a vörösterror részletei, akasztások, Szamuely és Lenin-fiúk; terrorkülönítmények hurcolnak és gyilkolnak meg el embereket
- alkoholtilalom (hö hö hö)
- a hitoktatás betiltása, a vallásgyakorlás engedélyezése, de a körmenetek megzavarása, a hívek provokálása, ateista propaganda
- Lukács György, a jeles filozófus és esztéta (tanítványai közt Heller Ágnes, Kis János, Vajda Mihály, Radnóti Sándor) nem csak közoktatásügyi népbiztos volt, hanem a Vöröshadsereg politikai tisztje is, és valami nyolc embert lelövetett.
- a Hősök terén a királyszobrok ledöntése
- innentől lett új ikonográfia, új hősökkel: Petőfi (világforradalom), Táncsics, Dózsa, Martinovics

Romsics Ignác előadása -- mindenkinek!
Egy interjú vele -- megfontolandó:
"persze hogy szembe kell nézni a múltunkkal. És a történészek, szakmájukból kifolyólag, fokozott mértékben teszik is ezt. Úgyhogy ezt nem irritálónak, hanem természetesnek tartom. Nem helyeslem viszont, ha valaki a saját szubjektív emlékezetét vagy véleményét mindenkire kötelező normává próbálja emelni. Ez diktatúrákban is csak látszólag sikeres, demokratikus körülmények között pedig eleve kudarca van ítélve."

Friday, 20 March 2009

Talált idézet 4

Arra gondolok, hogy minden zárt rítusközösség – így a zsidó hagyomány is - hordozza azokat a mozzanatokat, melyek a közösség tagjai számára pszichoterápiás jelentőséggel bírnak. Nem véletlen, hogy pszichoterápia csak szekularizált közegben alakul ki; a rítust evidenciával élők számára a lélek, annak egészsége és betegsége vallási világkép részeként fogalmazódik meg, gyógyulása és gyógyítása pedig a közös mítoszvilág és rítusrend által felkínált lehetőségek mentén történik. Vallástörténeti szempontból úgy fogalmazhatunk, hogy a pszichoanalízis, mint az egyik legelső pszichoterápiás irányzat, egy olyan médiumra talált rá, mely minden rítustól függetlenül olyan erőt képvisel az emberi lélek számára, mint amilyet a rítusközösségben élő számára a szertartás is jelent – az anyanyelvre.

Schmelowszky Ágoston cikke a pszichoanalízis és a zsidóság kapcsolatáról.*

---------------

PS: persze, persze, mindenkinek van tudatalattija. Vagy legalább most így nevezik. De elgondolkodtak már azon valaha, hogy a szekularizált 20. század lélekről való beszédét (tudatalatti, tudattalan, péniszirigység ésatöbbi, értsd: alapjában véve a pszchoanalízis) túlnyomórészt olyan emberek -- ráadásul férfiak -- alakították, akiket kisgyerek korukban, akaratukon és tudtukon kívül körülmetéltek (vö. 1Móz 17:11 és a pénisz kvázi-kultikus szerepe a freudi pszichoanalízisben), életük java részét a többségtől különbözőként, más-ként töltötték, jól-rosszul feldolgozott megfelelési kényszer alatt?
Vajon mekkora magyarázóerővel bír egy ilyen elmélet? Vajon minden emberre érvényes, vagy csak a Monarchia, Európa és az angolszász világ területén érvényes? Vajon mennyivel lenne más a lélektan, ha többgyerekes asszonyok írták volna az alapműveket?

*a szerző amúgy pszichiáter és vallástörténész.

Mambre



A két kép közt nagyon fontos hasonlóságok vannak. Az egyik Ravennában látható, Justinianus nagyszabású programjának az eredménye. A másik Andrej Rubljov (Андрей Рублёв,+1430) festménye (Moszkva, Tretyakov).



A szöveg meg csak tovább bonyolítja a dolgot:

Genesis (Károli):
18,1 Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
18,2 És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
18,3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
18,6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
18,7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
18,8 És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
18,16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.


Avagy (Vulgata):
1 apparuit autem ei Dominus in convalle Mambre sedenti in ostio tabernaculi sui in ipso fervore diei
2 cumque elevasset oculos apparuerunt ei tres viri stantes propter eum quos cum vidisset cucurrit in occursum eorum de ostio tabernaculi et adoravit in terra
3 et dixit Domine si inveni gratiam in oculis tuis ne transeas servum tuum
6 festinavit Abraham in tabernaculum ad Sarram dixitque ei adcelera tria sata similae commisce et fac subcinericios panes
7 ipse vero ad armentum cucurrit et tulit inde vitulum tenerrimum et optimum deditque puero qui festinavit et coxit illum
16 cum ergo surrexissent inde viri direxerunt oculos suos contra Sodomam et Abraham simul gradiebatur deducens eos
17 dixitque Dominus num celare potero Abraham quae gesturus sum

Thursday, 19 March 2009

memo 2009 03 19

Képrombolás? Szövegrombolás? Miért? Miért ne?
Mi a bálványimádás? Mi a kép tisztelete? Mi a különbség?

Ajánlott / kötelező olvasmányok:

Exodus! > hozzá kell: Richardus (rejtek)
Damaszkuszi János, 1. és 3. beszéd, részletek: in ÉFSZ* és in Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban, szerk. Bugár I.
Theodóros, in ÉFSZ*

Uszpenszkij, Az ikon teológiája, vi-viii, 60-99*
Meyendorff, Jean. Krisztus az ortodox teológiában, ix. fejezet: A képvita
Meyendorff, Jean. Bizánci teológia, 3: A képromboló válság, 68-84*

-e 3 közül minimum az egyiket ismerni kell
* lerakva!


---- ötletek és kételyek

Normatív inverzió és a különbség létrehozása.

Posztmodern kételyek, árnyalatnyi moralizálással

"Kirekesztés" vagy önmeghatározás?
Amivel nem vagyok azonos, az vajon ki van "rekesztve"?
Vagy csak más?
Mik az identitás határai? Meddig vagyok azonos?
Én ez-és-ez-és-ez vagyok. De ha nem kérdezik, nem tudom.
A különbség mennyire alapja az identitásnak?
Az identitás deklarálása mennyire illetlenség ma?
Mennyire magánügy?
Hányszoros identitás?
Egymást kizáró identitások?
Lehet-e választani az identitást, vagy az úgy "adódik"?
Mennyire lehet _a valóságban_ megválasztani az identitást?
Vagy: _melyik_ identitást lehet megválasztani, melyiket nem?
Vagy: melyik identitás deklarálása számít (ma) illetlennek és magánügynek,
és melyik identitás deklarálása számít támogatandónak vagy támogatottnak?

Premodern realitás:

egymást kölcsönösen kizáró vallási / nyelvi identitás és önmeghatározás, elkülönüléssel és az identitás fenntartásával.

Nyelvi-kulturális szegregáció > nagy tételben: nemzetállam, államvallás. A "magyarok istenére esküszünk"? Miért is?
Vallási szegregáció > zsidó gettó (európa), keresztény gettó (közel-kelet).

Másképpen

álláspont 1) Én elsősorban gyümölcs vagyok, másodsorban az Univerzum tagja, harmadsorban alma. De lehetnék körte is. Bár almának lenni olyan mucsai dolog. Támogatom a Gyümölcsi Jogok Nyilatkozatát, a Gyümölcsökközi Párbeszéd intézményét. Gyümölcs gyümölcsnek nem lehet farkasa!

álláspont 2) Mindenki gyümölcs, de a körte nem alma. Gyümölcsi Jogok Nyilatkozata? Az mi? Az almák almáskodnak, a körték körtéskednek. Almának születtem, és kész. Nálunk mindenki alma otthon. Szerintem almának lenni jó. Körtének lenni is jó, biztos, de az almalányok csinosabbak, almát beszélnek, és egyáltalán.

Monday, 16 March 2009

Tempore paschali

1. Itt az a szokás, hogy azokon, akik a keresztséghez járulnak, a negyven nap folyamán, amelyeken böjtölnek, először elvégzik az ördögűzést a klerikusok kora reggel ... Rögtön egy széket tesznek a püspöknek a Martyriumhoz, a nagyobb templomban, és a püspökhöz közel körben ülnek mindazok, akik a keresztségre várnak, úgy a férfiak, mint a nők; jelen vannak a keresztapák és a keresztanyák is ...

2. A katekumen nem lép be, miközben a püspök így oktat a törvényről: a Teremtés könyvével kezdve, ez alatt a negyven nap alatt átvéve az összes Írást, előtárva előbb a szó szerinti értelmét és megmagyarázva aztán a lelki értelmét. Szintúgy a feltámadásról és hasonlóképpen a hitről megtanítanak mindent ezek alatt a napok alatt: ezt nevezik katekézisnek.

3. Amikor öt teljes hete eltelik a tanításnak, akkor megkapják a hitvallást, amiről megmagyarázzák a tanítást, mint ahogy az egész Írásról, szóról szóra, először szószerinti értelemben, majd lelki értelemben; így magyarázzák a hitvallást is.

5. Amikor már eltelt hét hét, és csak egy van hátra, a Húsvété, amit itt Nagyhétnek neveznek, akkor a püspök reggel a nagyobb templomba, a Martyriumba megy. A szentély mélyén az oltár mögé egy széket tesznek a püspöknek, és odamennek egyesével a férfiak a keresztapával, a nők a keresztanyával, és felmondják a hitvallást a püspöknek.

6. Miután felmondták a hitvallást a püspöknek, a püspök mindannyiukhoz fordul és így szól:
“Ez alatt a hét hét alatt oktatást kaptatok az Írás törvényéről és hallottatok /tanítást/ a hitről is; hallottatok /tanítást/ a test feltámadásáról is, mint ahogy a hitvallás minden tanításáról is, legalábbis amennyire képesek voltatok – lévén még katekumenek – meghallgatni, de a legnagyobb misztériumra – a keresztségre vonatkozó szavakat, mivel még katekumenek vagytok, nem hallhattátok; és hogy ne gondoljátok, hogy bármi is ok nélkül történik, amikor már meg lesztek keresztelve Isten nevében, a Húsvét nyolcada alatt, a szertartás után a templomban, az Anasztasziszban majd hallotok erről beszélni; mivel még katekumenek vagytok, Isten legtitkosabb misztériumait még nem mondhatjuk nektek."
----

Egy hispániai keresztény nő a IV. században elzarándokol a Biblia földjére; ott meglátja, hogy mennyiben más a keleti egyház, mint a nyugati; tapasztalatait leírja vulgáris latin nyelven; a munka fennmarad, előkerül, kiadják -- és végül magyarul is olvasható, igaz, kissé eldugott helyen. A romantika után és a női magazinok korában a személyiség különösen fontos. Róla a következőket írja a fordítást kísérő bevezető:

"Eteria olyan nő, akinek az érdeklődése kimeríthetetlen, nagy erővel és fizikai ellenállóképességgel rendelkezik. A lábát sem sajnálja. Buzgó lelkesedésében nem ismer fáradtságot. A “kívánság” nála azt jelenti, hogy “látni”, “érdeklődni”, “végigjárni”, “megtapasztalni”, “érinteni”. ... úgy ismerhetjük meg Eteriát, hogy bár tapasztalatlan, de nagyon lelkesedő, nyitott, lelkes, kezdeményező. ... Olyan nő, aki sokmindent elhisz, de ennek ellenére nem hiszékeny. Tud örülni és meghatódni. Nincs kétsége a nevek és helyek felől, amikről a Szentírás beszél. Olyan nagy a vágyódása a “szent helyek” látása iránt, hogy amikor meglátja őket, meghatódik, felidézve azokat az eseményeket, amelyekhez háttérül szolgáltak."

Exodus 20sqq

Exodus: a kultuszhely és a kultuszhoz tartozó eszközök leírása.
A szöveg gondot okoz majd mindenkor, amikor a kultusz és a kép viszonya kérdésessé válik.
A Károli-fordítás (jelen célunkra elégséges) szövege szerint:

20:2 Én, az ùr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérôl, a szolgálat házából.
20:3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elôttem.
20:4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az ùr a te Istened, féltônszeretô Isten vagyok
20:23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.

---- snitt ----

25:8 És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam.
25:9 Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.
25:10 És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.
...
25:18 Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.
25:19 Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.
25:20 A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak.
...
26:31 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.

Luther-Biblia (1545) online: zeno.org.

Tuesday, 10 March 2009

Megadni Istennek, ami Istené

III. (Izauriai) Leó (solidus). Egy ikonromboló császár. A figurális ábrázolásokat (angyalok, szentek, Krisztus) elpusztította. Helyükre a keresztet helyezte.


III. Leó (bal) és utódja, V. (Kopronümosz) Konsztantinosz (jobb). Konsztantint az ortodoxia emlékezete különösen erőszakosan képromboló uralkodónak tartja. Annyira, hogy gúnynevet ragasztottak rá, ami rá is kötött: kopronümosz. Ezt finomabban "trágya-nevű"-nek fordítják. Mondhatnánk úgy is, hogy Konsztantin-akinek-az-a-neve-hogy-szar.

A képek forrása: www.coinarchives.com

Monday, 9 March 2009

Emblemata, poverta

Egy, a humanista léthelyzetet ábrázoló kép Alciati egyik korai kiadásából, amelyet mindenki figyelmébe ajánlok, aktualitása miatt -- ezt minden bölcsész megtapasztalhatja, akit nem egy fejedelem, herceg, uralkodó, püspök, netán a diákhitel vagy apu és anyu pénzel bőségesen, hanem kénytelen a maga erejéből szembesülni a valósággal, és szerencsétlenségére elég intelligens, kitartó és önfejű ahhoz, hogy kutatással és efféle szellemi munkákkal akarjon foglalkozni a következő években. Az emblémának van felirata: "PAUPERTATEM SUMMIS ingeniis obesse ne provehantur" -- a szegénység a legnagyobb szellemeket megakadályozza abban, hogy előre haladhassanak.

A mese kb. azt mondja el, hogy szellem (ingenium) felfele röpítené a tanult embert avagy tudóst (mint a magisteri kalap is mutatná, amit maskarádé keretében ma már a magyar egyetemeken is viselni kell a diplomaosztáson). De a szegénység a földön tartja és lehúzza. A későbbi kiadások majd elmossák ezt a konkrét tartalmat: a felnőtt, magiszeri férfialakot félmeztelen és kalaptalan ifjúra, majd nőalakra cserélik. Mindenesetre a helyzet változatlan.


Glasgow University. Egy bámulatosan gazdag forrás, innen a kép.

ui. ad paupertatem] "Az Artisjus mostantól jogdíjjal sújtja a pendrive-okat és az USB Flash drive-okat. Az adathordozók hologramos matricát kapnak. Matrica nélküli pendrive-okat legkésőbb április 15-ig forgalmazhatnak a kiskereskedők." Forrás

Boldog nőnapot :)

A képzőművészek emberek, akik mindenféle ürügyet megragadnak arra, hogy emberi testeket ábrázoljanak. Elvégre az emberi test az egyik legnagyobb kihívás az ábrázolás terén: bonyolult formái vannak (nem lehet csak úgy kiszerkeszteni, mint egy perspektivikusan rövidülő istállót), az arányai hagyományosan ismertek, és ha festékkel dolgozunk, külön feladat megtalálni az emberi test színét. Történetesen ugyanezek a képzőművészek igen sokáig általában férfiak voltak, akik különösen szerettek női testeket ábrázolni (a megrendelők pedig nézegetni). Ráadásul az olajfesték hatalmas eszköz: mély fénye van, ha akarom, csodálatosan ragyogóak a színek, ha akarom, törtek és fátyolosak, lassan szárad és soká alakítható -- ésatöbbi, mindenesetre nagyon nem olyan, mint a tojástempera.

És meztelen embereket ábrázolni különösen jó alkalom a bűnbeeseés: mégpedig ideálisokat, hiszen még minden rossz előtt vannak az ősszülők. Segítőtárs, szerelem, csalás és hazugság, bizalmi válság, aztán kertelés, mismásolás, végül meg ide lyukadunk ki, ahol most vagyunk. Nagyjából.

Love is in the air? 1507: Dürer itáliai tartózkodása után megfesti ezt a képet. Almalevél-szerű almalevél, kígyószerű kígyó, és a hamvas fiatalság. És mindenekelőtt arányos emberi testek, anatómiailag korrekt. Noha a Biblia szerint itt még meztelenek, a festő gondoskodik az illetlen részek kitakarásáról. Ami végül is nem túl meglepő. A képek életnagyságúak.



Hol van az a nyár? Lucas Cranach az idősebb is festett egy (illetve műhelyével számos) képet a témáról. Kevéssé érdekelték az emberi test arányai. A WGA megjegyzi, hogy mennyire színpadias a beállítás, mennyire torzak az alakok. Azt is mondja, hogy a kép "teljesen hideg, intellektuális erotikát áraszt". Talán nem ok nélkül vakarja a fejét kollégám: a WGA azt is észreveszi, hogy Éva egy rosszindulatú gesztussal nyújtja ki az almát, és az arca sem túl bíztató ("the sly expression on her slightly cruel face."). Mit lehet tenni ilyenkor? A mixed blessing. Dehát ő szó szerint az egyetlen nő a földkerekségen, the only one.


























Aztán itt van egy másik kolléga az 1520-as évekből: Hans Baldung Grien, Ádám és Éva. A kép a WGA okossága szerint egy 4 aktból álló sorozatból származik (Judit és Venus a másik kettő). Nem annyira visszafogott, mint Dürer: a kígyó emberi fejjel bír, Éva mosolya több, mint gyanús, a testépítő Ádám pedig nagyon nagyra van magával. Legalábbis nem habozik.

És egy másik kép, ugyancsak tőle, kicsit későbbről. Kit érdekel már az eredendő bűn? Ádámot szemmelláthatóan nem az érdekli. "The subject of this painting is original sin, which is conveyed not just through the use of the traditional symbols ... but also by Adam's eloquent pose, holding Eve firmly and possessively with a look that leaves nothing to the imagination." (WGA)

Hommage

Saturday, 7 March 2009

Rendkivuli kozlemeny

Marcius 12-en, csutortoki napon,
velhetoleg az ora utan, koraeste

17 órakor,
a Magyar Tanszéken,


(előreláthatóan a wc-vel szembeni teremben)

vendegeloadas, nagy valoszinuseggel
az ars memoria temakoreben (15. szdi gyakorlat).
A regimagyarosok meghivasara egy egeszen tehetseges es fiatal kutato
fog a friss kutatasi eredmenyeirol beszelni (ELTE).
Helyszine: a magyar tanszek

Az ilyen alkalmakra azert eljonni, mert
0) ritka es rendkivuli, es alt. nagyon tanulsagos. Felsobbevesek tudhatjak, de leirom: vannak olyan alkalmak, amikert nyugodtan be lehet aldozni erte egy olyan orat, amirol ugyis tudnak jegyzetet szerezni masoktol. Jelen esetben irhatok pecsetes igazolast, ha kell :)
1) okosodas, uj kontextusokba kerul, amit eddig tudtak
2) altalaban meg nem publikalt, friss kutatasi eredmenyekrol van szo
3) kapnak egy benyomast a kutatasrol, ami meglehetosen mas dolog, mint a tananyag leadasa, megtanulasa, visszamondasa. Izelito az igazi egyetembol, szabadsag
4) inspiracio
5) lehet kerdezni az eloadotol (akit tortenetesen a szakma egy resze zseninek tart)

Raadasul az eredeti celkozonseg velhetoen semmit nem tud az ars memoriae-rol, szoges ellentetben nemelyekkel :)

Thursday, 5 March 2009

memo 2009. III. 5

Emlékezetül:
volt egy teszt, aminek az eredményei kevéssé bíztatóak, első ránézésre, minden tanacs es a lista korai kihirdetesenek ellenere.

Aztán volt 3 példa az emlékezet vallásos felhasználására:

Bonaventura, XIII: a képzeletben hozzuk létre a locust; az érzelem mozgósítása; Krisztus életének követése (imitatio!) elsosorban nem intellektuális dolog.
Tipologia, Schutzmantelmadonna. Erdemes felfigyelni a szo jogi eredetere. Egy ilyen abrazolas (Regensburg):


Zardino, XV. vége: a valóság mint locus, és annak átemelése
Loyolai Ignác, XVI. közepe: a képzelet intenzív felhasználása, itt már igen tudatos és hatékony technika

közös:
-- a hívő szubjektum megformálása, a képzelet _és_ az emlékezet segítségével
-- az emlékezet centrális tárgya: Jézus élete
-- a (keresztény) szubjektum -- de mi határozza meg?

egyedi:
-- Bonaventura: az érzelemnek teológiai dimenziója lesz. Fontos, mert a 13. szdtól ez lesz a főirány. Schutzmantelmadonna.


fontos:

-- ezek mind szövegek voltak, amelyek a képzeletre és az emlékezetre épültek. Mentális képekre. De hogyan kapcsolódnak a szövegek a 3 dimenziós képekhez? Kapcsolódnak-e egyáltalán? Kell-e kapcsolódniuk? Ha igen, akkor miért nem?

-- az időben párhuzamos fejlemények a művészet terén: először keleti harcok, majd a képtisztelet végleges keleti győzelme (843). Eredmény: "művész egyénisége" igen sokáig lényegtelen; a szakrális művészet javarészt az időtlen minták másolása.
Nyugat: racionalitás, idegenkedés, részleges elfogadás. Eredmény: más teol. előfeltevés > más funkció, 3 dimenziós művészet, a "művészi egyéniség" legitimitása. Nincsenek merev ikonográfiai sémák (ill. nem úgy merevek).






/folyt köv/


--

Jövő órára kell:
- Areopagita, ami eddig. < fach - ÉFSZ, Damaszkuszi János és Theod. Sztud. < fach - részletek Loyolai Ignác és Bonaventura munkáiból < fach Ajánlott: - Paul Gerhardt, O Haupt voll Blut und Wunden, korál = Bach, BVW 244 (Máté-passió) = Ref. énekeskönyv 341, Evang. énekeskönyv 200; eredeti: Salve caput cruentatum, Ps.-Bernát (Arnulf von Löven, xiii). - Jesu, deine Passion will ich jetzt bedenken. EG 88,