Boldog nőnapot :)

A képzőművészek emberek, akik mindenféle ürügyet megragadnak arra, hogy emberi testeket ábrázoljanak. Elvégre az emberi test az egyik legnagyobb kihívás az ábrázolás terén: bonyolult formái vannak (nem lehet csak úgy kiszerkeszteni, mint egy perspektivikusan rövidülő istállót), az arányai hagyományosan ismertek, és ha festékkel dolgozunk, külön feladat megtalálni az emberi test színét. Történetesen ugyanezek a képzőművészek igen sokáig általában férfiak voltak, akik különösen szerettek női testeket ábrázolni (a megrendelők pedig nézegetni). Ráadásul az olajfesték hatalmas eszköz: mély fénye van, ha akarom, csodálatosan ragyogóak a színek, ha akarom, törtek és fátyolosak, lassan szárad és soká alakítható -- ésatöbbi, mindenesetre nagyon nem olyan, mint a tojástempera.

És meztelen embereket ábrázolni különösen jó alkalom a bűnbeeseés: mégpedig ideálisokat, hiszen még minden rossz előtt vannak az ősszülők. Segítőtárs, szerelem, csalás és hazugság, bizalmi válság, aztán kertelés, mismásolás, végül meg ide lyukadunk ki, ahol most vagyunk. Nagyjából.

Love is in the air? 1507: Dürer itáliai tartózkodása után megfesti ezt a képet. Almalevél-szerű almalevél, kígyószerű kígyó, és a hamvas fiatalság. És mindenekelőtt arányos emberi testek, anatómiailag korrekt. Noha a Biblia szerint itt még meztelenek, a festő gondoskodik az illetlen részek kitakarásáról. Ami végül is nem túl meglepő. A képek életnagyságúak.



Hol van az a nyár? Lucas Cranach az idősebb is festett egy (illetve műhelyével számos) képet a témáról. Kevéssé érdekelték az emberi test arányai. A WGA megjegyzi, hogy mennyire színpadias a beállítás, mennyire torzak az alakok. Azt is mondja, hogy a kép "teljesen hideg, intellektuális erotikát áraszt". Talán nem ok nélkül vakarja a fejét kollégám: a WGA azt is észreveszi, hogy Éva egy rosszindulatú gesztussal nyújtja ki az almát, és az arca sem túl bíztató ("the sly expression on her slightly cruel face."). Mit lehet tenni ilyenkor? A mixed blessing. Dehát ő szó szerint az egyetlen nő a földkerekségen, the only one.


























Aztán itt van egy másik kolléga az 1520-as évekből: Hans Baldung Grien, Ádám és Éva. A kép a WGA okossága szerint egy 4 aktból álló sorozatból származik (Judit és Venus a másik kettő). Nem annyira visszafogott, mint Dürer: a kígyó emberi fejjel bír, Éva mosolya több, mint gyanús, a testépítő Ádám pedig nagyon nagyra van magával. Legalábbis nem habozik.

És egy másik kép, ugyancsak tőle, kicsit későbbről. Kit érdekel már az eredendő bűn? Ádámot szemmelláthatóan nem az érdekli. "The subject of this painting is original sin, which is conveyed not just through the use of the traditional symbols ... but also by Adam's eloquent pose, holding Eve firmly and possessively with a look that leaves nothing to the imagination." (WGA)

Hommage