Sunday, 24 January 2010

Discretio, lesson 2

Esztétikai kalandozásunkat ma a bulvár világában folytatjuk.
engedünk megjelenni.Illem és illedelem magyar nyelven az, ami illik. A kifejezés tulajdonképpen esztétikai kategória, számos terminussal és elmélettel, amiről jó 450-500 éve írnak mindenféle könyveket. Leginkább a viselkedésről. A viselkedés nyilvánosság előtt zajlik, rengeteg elvárt szabálynak kell megfelelni, és meglehetősen nagy a tétje. Most nézzük azt, hogy miképpen lehet elrontani a nyilvánosságnak szánt képünket. Kezdve azzal, hogy nem minden rólunk készült képet Vagy ha ezt nem tehetjük meg, mindig gondosan ügyelünk a megjelenésünkre.


1. példa. Ms Winehouse szemfestéke. Egyetemi városokban is látni ilyesmit huszonéves lányokon. A szemceruza elég.

2. példa. A horizont síkja a szemsík alá esik, alulról fotóznak. Bevett manipuláció a politikai sajtóban. Kevés embernek van vonzó tokája, és ebből a szögből nehéz okosnak látszani.

3. példa. Nyitott szájú fotókon az ember ostobának látszik. A nők valós életkorát a nyak és a kéz bőre árulja el a leginkább. 25 év felett ne helyezzék előtérbe, ha celebeknek készülnek, később sállal takarhatnak.

4. példa. A karikafülbevaló és az értelem nagysága közt fordított arányosság áll fent, a rossznyelvű férfiak szerint. Sajnos ez a kép is ezt erősíti.

5. példa. Nagy gesztusokkal mutogatni nőnek felesleges. Illetve ordenáré.


6. példa. Mintaértékű kép. Figyeljék a kezeket.

Saturday, 23 January 2010

Discretio

Ha az emberre kreativ munka van bízva, éreznie kell a határokat.

Mindenféle határokat, de azokat mindenképpen, amelyek a még-jót a már-nem-jótól elválasztják. Vannak a tetőpontjukon túl elrontott ételek, túlirt szövegek, elrontott festmények (ezeket a kívülállók sose látják, mert az épeszű művészek idővel újrahasznosítják vagy megsemmisítik), de a zenében is van ilyen. Meg kell tanulni, miből mit és mennyit lehet kihozni, és ez nem mindenkinek sikerül.

Illusztráció: 2009. téli T-Mobile telefonreklám. A reklám képanyaga nemzetközi, de a szöveg (és a zene) országokra van szabva. A magyar változatra készült zenei anyagot egy feltörő jazzénekes lányka, az aribari Csondor Kata énekli. Ha a német változattal vetjük össze, sokkal-sokkal jobb a zenei alapanyag.



Ez a kis dalocska (vagy inkább zenei ötlet) erre a klipre lett komponálva (igen, így szerződtek a céggel, lehet tudni a net által). És erre tökéletes is. Megvan benne az a valami, amitől az emberek emlékezetében megmarad.

Egy nagyjából haszontalan, de trendy fordulattal lehetne "mém"-ről beszélni meg rizsázni, de okosabbak és kreativabbak inkább a kompozíció elvénél meg struktúrájánál kapirgáljanak (ott van pl. az a nyolc félhangnyi ugrás majdnem középen). Érintőlegesen: amikor Harnoncourt a beszédszerű zenéről beszél, az értelmes ember felteheti magának azt a kérdést, hogy mi az a _dallam_, amire vissza lehet emlékezni Kovács Akosh utóbbi másfél évtizedének zenei terméséből (ha a zenei oldalt nézzük)? vagy az elektropop muzsikájából? az emlékezet fehér zaja és háttérzaj. Talán egész irányzatok hullanak ki a felejtés rostáján.

Azonban. Mindenesetre volt itt egy nagyon jó kis zenei ötlet, talán 8/8-ban, egy kisformához éppen elég. De jött a siker. És a kis zenei mondatot fel kellett fújni egy egész számmá.

És az ilyenből mindenki csak rosszul tud kijönni (az aribari énekeslányon kívül).
A zeneszerző kénytelen hozzátoldani utólag az ötlethez egy csomót. Különösen ismétlésekkel.
A szövegíró kénytelen hozzátoldani egy csomó kényszeredett szöveget, ami ilyenkor meglehetősen butára sikerül. "van még gondolat, mi átadható." Brrr. "jut még bárkinek a tiszta fényből egy cseppnyi láng."

Itt a teljes szám, hivatalos és jó minőségű változatban. Tessék ellenőrizni a fentieket.

Friday, 22 January 2010

Írógépreklám, 1926

Írógéppel írni új, modern és trendy dolog volt egyszer. Legalább annyira, mint most nekünk (illetve hát ... egyeseknek) egy vadonatúj, nem fekete és nem szürke laptopon --vagy méginkább: egy Macbookon!-- szöveget szerkeszteni. Az írógép-élményt is ugyanúgy fel kellett építeni: és ezt először és leginkább az amerikai reklámok formálták, a 20-as évek második felétől.

Két reklám 1926-ból, a Popular Mechanics-ból (afféle barkácsfolyóirat). A céljuk az, hogy eladják az írógépet; de mivel lehet meggyőzni a vásárlókat, hogy érdemes megvenni? A korszakban a mechanikus írógép az, ami megengedhető és gyakori: a villanyírógép, 1926-ban, alighanem az átlagember számára megengedhetetlen csúcstechnikát jelentette -- a magyar közigazgatásban is csak az 1980-as évektől terjedt el.

Ugyanaz a modell a két képen, de férfiaknak: "up to date" írógép, ami annyira modern, mint a sokhengeres autó (!). A nőknek ugyanez a gép élvezetté teszi a munkát és nem fárasztó. És mindenképpen időt takarít meg (a háttér tipográfiája is nagyon ügyes).





What beautiful colored typewriters!

A szellemi munkához megfelelő eszközök is kellenek. Például valami, amivel a gondolatainkat olvashatóvá tehetjük a többi ember számára. A ceruza és a toll nem elég.
Ehhez kell az írógép, amivel a kézirásnál szebb, olvashatóbb és tisztább anyagokat tudunk kiadni a kezünkből. Mint ez a Corona 4:


A '20-as évek második felében az írógépek rohamosan terjedtek el a nyugati világban. A két leginkább reklámozott és legsikeresebb amerikai brand a (Smith-) Corona és a Remington volt, a kontinensre is exportálták termékeiket. Miért a Corona a legnépszerűbb a főiskolások és az egyetemisták közt? 1928-as reklám a Popular Mechanics-ból.

Hölgyeim, legyenek modern lányok! Hogyan? Megfejtés a hirdetésben: tanuljanak gépen írni, és vegyenek írógépet.

"Bementem a városba bevásárolni, és megláttam ezeket a gyönyörű, színes írógépeket."
A Corona átütő sikerének az egyik titka a szín volt. Odáig általában ünnepélyesen és komolyan feketék voltak az írógépek. A Corona (és a Remington is) viszont szakított ezzel a hagyománnyal. A fenti hirdetés a fiatal nőket célozza meg a színes modellekkel.

Mennyivel érdekesebb az az írógép, amelyik nem csak írni tud, hanem színes is? A női vásárlók számára sokkal. És csakugyan! A lenti képek a Corona 4-es modellt mutatják, eredeti festéssel, az 1920-as évek végéről. Ha nekem ilyen írógépem lenne, ezen írnám a dolgozataimat.



Egerek és emberek

Az egerek tulajdonképpen bájos lények. Esztétikusak a kis egérszürke bundájukban, és még jól is áll nekik a fekete szem. Méretüket tekintve is pont megfelelőek, a kis nyimnyám pelék és az undorító és böszme patkányok közt. Meglepő képességekkel rendelkeznek, képesek a függőleges vakolt falon egy-másfél méterre felmászni, vészhelyzetben 70-80 centire is fel tudnak ugrani a levegőbe nekifutásból.


Ezek a kis állatok azonban rögvest nyomasztó morális problémát okoznak, ha nem az állatbolt akváriumából hozzuk őket, hanem maguktól jelennek meg. És ez természetközeli épületekben, ősszel különösen, megesik. Megrágnak sokmindent, mindent telepotyogtatnak a végtermékkel, éjszaka motoznak. Mit lehet ilyenkor tenni, ha túszává váltunk az egereknek?

A macskák nem fognak egeret. Csakis a jól képzett macskák, amelyikeknek anyukájuk a gyes alatt megtanította az egérfogást.
Az egérfogókról leeszik a csalit. Ráadásul a visszacsapó vas eltöri a nyakát az egérnek, és igen csak szomorú dolog kifeszegetni egy kihült kis testet az egérfogóból.
Az egérragasztó még rosszabb. Vagy nem hatékony, vagy ráragadnak és elpusztulnak. A kartonlapra kasírozott egértetemek pedig esztétikai és logisztikai problémát jelentenek. Ha meg még nem pusztultak el, akkor meg igen nyűgös dolog leszedegetni ilyen apró jószágokat a síkról. Amennyiben sikerül, és nem szakadnak le a végtagok.
Az egérméreg se jó, mert akkor az állatok elpusztulnak, ráadásul random helyeken kezdenek el mumifikálódni. Vagy rohadni. A méregtartalmú egér újra csak logisztikai kérdés: veszélyes hulladék, ami a környék kíváncsibb állataira nézve halálos lehet. Ezek a megoldások nem követhetőek, ha életben akarjuk hagyni az egereket.

A tökéletesen morális és anyagtakarékos megoldást egy blogger gondolta ki és rajzolta meg (via szánalmas). Se méreg, se egérfogó, se ragasztó, csak egy papírcső.


Ezután egeret a nyakánál, hátul kell megfogni. Esetleg a farkánál fogva. Macskának ne mutassuk meg ilyenkor, mert az egér képes belekarmolni az orrába, és onnan az események kontrollálhatatlanná válnak.


A fenti metszetért lásd: Jacob Hoefnagel, Archetypa... (1592) @ Bibliodyssey; értelmezésért továbbá Alpers, Hű képet alkotni. A kép tanulsága amúgy az, hogy a hitvány embert még az egér is megharapja.


Kiegészítés: The Vitruvian Rat (a deviantart oldaláról).

Monday, 18 January 2010

Talált idézet

"Mikor oda elevickéltem, pont meghalt.
És akkor mondták, hogy táltosnak tartotta az egész falu.
Mi mindent tudhatott a világrul!
Dehát azér' vagyunk, hogy ki-ki a maga módszerével csipked belőle valamit,
aztán azt még el is mondjuk másoknak."

"Engöm a világ érdekel,
oszt' engedtessék meg,
hogy megnéztem magamnak.
És ezt tudom tanácsolni másoknak is."

Kunkovács László, fotográfus és kultúra-kutató.*
Ehol meg meg egy fotó tőle, 1979-ből, a bugaci vásárból, innejd e.




*Elhangzott: 2010.01.17 (vas), a Kossuth Rádió (MR1) népzenei műsorában (13.04-14.00).
A műsor rövid ideig még kis ügyességgel (respect a szerzőnek) letölthető a rádió hangtárából.

Saturday, 9 January 2010

Martianus Capella (munkadosszié)




A szöveg kiadásai.
A recens kritikai szöveg (Willis 1983, Dick 1925) nem elérhető online, de a folyósón igen.
Eyssenhardt, Teubner 1866. Kritikai, trükkel érhető el: GBooks.
Kopp 1836. Az utolsó (?) kommentár érdemi lábjegyzetekkel.
1532 Basileae nagyon szép tipográfia, extra életrajzzal.
A szöveg kéziratai.
Ms Köln Dombib. 193 (with glosses: Remigius?)
Ms Clm 4559 (with glosses: Remigius?)
Ms Leiden Vossius 48 (with glosses: 1st gl.)

Bónusz: kommentárok
Remigius kommentárja: Ms Köln Dombib. 194. Online: GBooks, részletekben. SzTE könyvtár.
Berlin kommentár: GBooks, részletekben. SzTE könyvtár.

Wednesday, 6 January 2010

Typographia


Ornamensek.


Vectorjunky
Briarpress
Ilovetypography posztja.

Példa: rebus

A rebus (magyarul "rébusz") egyfajta rejtvényt jelent, ahol képi ábrázolások egy szót vagy mondatot rejtenek.
A rebusnak komoly modernkori hagyománya volt: a jezsuita iskolákban hozzátartozott a többi retorikai játékhoz, aztán társasági játék lett belőle. Juvencius azt mondja róla, hogy könnyen átmehet éretlen gügyeségbe.
A következő ábra is ilyen rebus. Nem gügyeség, de segítség nélkül nemigen lehet kitalálni a jelentést. Ha kitaláltuk, akkor pedig intenzív katarzisban lehet részünk.
Annyi segítség jár, hogy a kép egy Bikini-sort ábrázol, és a szóhatárokkal meglehetősen szabadon bán.

Monday, 4 January 2010

Best of GoogleBook 1!

A Google Book legjobb könyvei, első forduló:
magyar nyelvű könyvek.

[A terv szerint egy könyvajánló sorozat indulna itt a GBooks legjobb könyveiről: ritkaságok, érdekességek, stb. Ez az első rész, talán lesz folytatása is]

A kategória: magyar nyelv:

1) Pápai Páriz szótára. A nyelvrontás előtti magyar nyelv egyik legjobb dokumentuma. Jókai olvasásához alkalmatos instrumentum, reprint kiadása létezik (de a tipográfiai díszek nélküli). Alapmű.

2) Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások. A nép nyelvében élő bölcsesség fontos gondolat, már-már heideggeri mélységekba hatol (a nyelv a lét háza stb). Dugonics atya szerencsére nem ismerte Heideggert (és sokkal érdekesebb figura is volt, már ha írásait nézzük). Ez egy todományosabb műve végtelen sok regénye mellett.

B kategória: magyar nyelvű próza:

1) Faludi erkölcsnemesítő művei: némi trükkel több is kinyerhető az oldalból. Faludi prózája ma is nagyon erős és jó, és szórakoztató is. A Dorrellből magyarított munkája pl. a korabeli London állapotát is tükrözi, amint a honi nemességre vonatkoztatható: részegesek, káromkodók, etc.
Faludi Ferenc, Nemes úrfi
Faludi Ferenc, Bölcs ember

2) Dugonics regényei.
(Etelka persze nincs). Dugonics magyar nyelvű regényes történetei. Afféle magyar bestsellerek voltanak, főképp az Etelka. Etelkának van folytatása is: Jolánka. Számos más regénye kis trükközéssel is letölthető, pl. az Ulisses-regény vagy az aranygyapjas regény.
Dugonics András: A szerecsenek, 1. kötet
Dugonics András: A szerecsenek, 2. kötet
Dugonics András: Cserei, egy honvári herceg
Dugonics: Szittyiai történetek

C kategória: magyar fordítás, próza

Egyelőre csak az 1. helyezettet adjuk meg:
John Barclay, Argenis.
Minden olvasottabb gimnazista tudja, hogy Cervantes a lovagregények paródiájaként írta a Don Quijotét. Műveltebbek még olvasták is. De lovagregényt senki nem olvas. John Barclay 16-17. századi skót szerző, akinek kalandos életébe egy nemzetközi könyvsiker is belefért: az Argenis című _latin_ nyelvű lovagregény, amely az 1620-as évek elejére éri el végső formáját. Barclay XIII. Lajosnak (XIV. Lajos apjának) ajánlja könyvét. Olvassák, értik, szeretik (miközben Cervantes állítólag temeti a műfajt). Latinul mindenki ért. Aztán jó 170 év múlva magyarul is ideér a vármegyék világába. A francia forradalom közepetáján jelenik meg két kötetben (mindkettő fent, itt az első).

Filosofia cortesana

... avagy udvari filozófia. Van ez az érdekes keveréke morálfilozófiának és etikettnek, amiről oly sok szó esett, és ami ma is olyan aktuális, mint 500 éve.

Nézzük, hogy egy kétórás délutáni kutatás hogyan csinál a tudatlanságból valami érdekeset. Az általános oktatói tapasztalat szerint a hallgatóság jórésze alkalmatlan önálló szellemi munkára, az internetet se képes kutatásra felhasználni (pedig M. "digitális" Bálint uralkodása után vagyunk). Ráadásul az új rendszer a fejlődésüket nem is segíti elő. Ez a poszt kutatásmódszertani poszt lesz végül: azt demonstrálja, hogy rövid idő alatt a mosópor intelligenciájával hogyan lehet valami érdemi anyagot találni egy tkp. ismeretlen témához.

A kiindulópont alig volt több a semminél: egy izgalmas és fura kép feliratokkal (amiről semmit se tudtam), internetkapcsolat és kíváncsiság. Két óra múlva pedig az eredmény egy komplett kutatási téma (ha "szakdolgozatot" kellene írnom, és rendesen tudnék olvasni spanyolul). A kép lentebb látható. Most egy amolyan "hogyan kutassunk értelmesen"-jellegű, didaktikus szövegben prezentáljuk az eredményt. Tehát a kiindulópont: van ez a kép, vannak rajta feliratok (és tudunk olvasni).


Alonso de Barros (1552-1604) spanyol humanista volt, Cervantes barátja. Kiadott egy gyűjteményt morális sententiákból (részben szólásmondások is), ami igencsak népszerű lett, fordítják olaszra és franciára is. Mindezt 5 perc alatt megtudhatjuk a net által.

Ez még nem annyira érdekes: rengeteg szólás- és szentenciagyűjtemény volt, akár népnyelven is a korban. A dolog onnan kezd érdekessé válni, hogy volt egy ilyen táblajáték, ami pont ennek a szerzőnek a nevét hordozza, nomeg a "Filosofia cortesana" feliratot. De Barros 1587-ben publikált valamit, aminek ez volt a címe (de hogy mit, még nem tudom). Ránézvést a libajáték tábláját variálja. Elég rossz felbontásban lehet megtalálni (a British Library oldalán), kicsit feljavítva így néz ki:



De mi köze ennek a metszetnek (ami egyértelműen játéktábla) a fenti szerzőhöz és a műveihez? Vagyishogy (ha már szünet van), hogyan lehetne játszani ezt a játékot? és egyáltalán?

Az internet csaknem néma. Angolul legalábbis. Elsőre egyetlen tanulmányt ad ki a keresés. J. Martinez Millán cikkét. De ezt először lementettem, aztán elkevertem, végül a linket is elfelejtettem.
Mit lehet ilyenkor tenni, ha tudni akarunk valamit, ami a könyvekben van?
Nézzük csak a googlebooks-ot!

A sok felesleges infó-törmelék közt egy húsos találat: igaz, hogy csak 1 oldal, de az épp jó. Antonio Feros, El Duque de Lerma: realeza y privanza en la España de Felipe III (2002), 328. oldal.
Hogy meglegyen a hivatkozás később, rögzítjük a bibliográfiai adatokat (ügyesebbek erre bibliográfia-programot használnak [mint Endnote], de most csak kimásoljuk az adatokat). A könyv valószínűleg nincs meg magyar közkönyvtárban (esetleg 1-2 pesti könyvtárban).
Az ilyen valószínűségbecsléshez persze kell a valóság valamelyes ismerete (mint a jó szónokláshoz, Aristo. Rhet. és a drámaíráshoz, Aristo. Poet.): a képzés első 5 évében az OPAC-rendszerek segítségével kell erről megbizonyosodni.

De nem baj, mert a cím alapján nem is annyira kell. Beérjük azzal, amit a GBooks ad. Eltesszük ezt az oldalt magunknak. De nem lehet letölteni! Vajon ilyenkor megáll a tudomány? Nem.

A képernyő kinyomtatása nehézkes és tkp. dilettáns dolog. Lefotózni a képernyőt ugyancsak. Jegyzetelni a monitor előtt nehézkes, de profibb -- már ha folyamatosan tudjuk olvasni az idegennyelvű szöveget (átlag hallgatónál MA szint, annak is inkább a vége). Profi megoldás a Google Book Downloader program telepítése. Ha nem megy, vagy blokkolva van, akkor a második legjobb megoldás a web browser cache-ének megtalálása, az időleges fájlok elmentése és átnevezése. Így oldalanként lesz meg a szöveg, de meglesz. A cache directory helyét pl. a google segítségével tudhatjuk meg: olykor mi magunk is beállíthatjuk. (érdemes a Local Settings attribútumát "láthatóra" állítani) Operánál ez pl. c:\Documents and Settings\ADMIN. FELHASZNÁLÓ\Local Settings\Application Data\Opera\Opera\cache\


Szóval van egy így megszerzett hivatkozás (ld. lent)



Ebből azt tudjuk meg, hogy:
1) ez a dolog egy könyv volt: Filosofía Cortesana Moralizada (1587). Ez egy nagyon népszerű könyv volt a maga idején
2) a könyv maga egyfajta játék volt, amely célja az udvari karrier elérése és fenntartása
3) az udvaroncot játszó játékosnak a játék során tökéletesítenie kellett magát és erényekkel kellett rendelkeznie.
4) de meg kellett tanulnia a játékban, hogy a legjobb erények a hízelgés és a "prodigalidad", aminek a jelentésére 2 tippem van.
5) a hízelgés által bizalmat nyerhet és a saját erényeinek a hiányát is elleplezheti.
6) a "prodigalidad" által meg figyelmet, szívességeket, hivatalokat, hatalmat és befolyást lehet elnyerni.
ezen a ponton meg kell nézni, mi is az a "prodigalidad", elvégre kulcsfogalom. Meg lehet nézni szótárban, akár az interneten. Ha nincs kéznél spanyol-magyar, akkor két lépésben, valami közvetítő nyelvvel. Mindegy: valahonnan csak megtudjuk, hogy a szó kb. tékozlást-bőkezűséget jelent.


7) de a legfontosabb, amit meg kellett tanulni a játék során: a játékosnak minden egyes fontos udvari embernek fizetnie kellett különböző összegeket.

A szöveg folytatása példát hoz arra, hogy ez tényleg így volt a korban. Ezzel kimerült ez a forrás: a játék csak példa volt a korabeli korrupció realitására. A lábjegyzet utal rá, hogy van modern kiadása a szövegnek. De azt egyelőre nem lehet letölteni innen. De a szövegkiadó él, van internetes honlapja, és jó fejnek tűnik. Az igazán tudni akaró emberek középfokú nyelvtudással (és kb. 6-7 könyvtárközi kölcsönzés után) már leveleket írnának neki, de most csak nézelődünk.


Egyelőre sehol se letölthető (download / descargar) a szöveg, maradunk egyelőre a képnél és az eddig elért infóknál. Tehát akkor végül is ez egy társasjáték, ami az udvari életet és karriert modellezi -- a libajáték is ilyen előrehaladós játék, 63 kockával, erre van ráhúzva -- és pénz (játékpénz? igazi?) is kell hozzá.

Ez azért kevés. Így nem lehet játszani, mert még a szabályokat se tudjuk. Keressünk akkor okosan a neten. Terminusok (pl. a szótárból kikeresve): juego (játék), reglas (szabályok). A következőket tudjuk meg: a libajáték spanyolul "juego de la oca" és itt egy korabeli beszámoló a játékról, amint a kitaláló unokaöccse (mí tio) elbeszéli.
Nincs megadva a forrása az idézetnek, de mivel ez egy néprajzi intézet kiállításkatalógusa, a célra (vagyis megérteni a játékot) elég megbízható.


Itt az derül ki, hogy többen játszották, mindenki 1-1 bábúval és kockadobással; egyes házak, és a játék tkp. az életet ábrázolja a készítő szerint ("la vida, que no tenemos que olvidar que es un viaje", vagyis hogy az élet egy utazás). Ugyanennek a forrásnak egy teljesebb változata is van. Ez viszont azt állítja, hogy a szöveg szerzője fiktív alak, bár az összes többi valós. Ráadásul ugyanúgy Andrésnak nevezi Alonso de Barrost. És itt egyelőre megáll a tudomány: egy bekezdéssel többet tudunk meg a játékról, de semmi több: ráadásul a forrás most már gyanús.

De nézzük meg az elfelejtett cikket Martinez Millántól. A cikk első fele életrajz (nem kell), a második fele -- a játék leírása és értelmezése! 2 vagy több ember, fejenként 2 kockával, és az elején mindenki azonos összeget tesz a tábla közepére. És a többi -- a szabályok ott vannak összefoglalva fél oldalban (ezt kihagyjuk, mert már így is sokkal hosszabb idő mindezt megírni, mint megcsinálni-megérteni). Az értelmezés pedig elmondja, hogy miképpen kapcsolódik az emblema-hagyományhoz a játéktábla. És van 3 "egyéb" elementum: horgony és delfin (festina lente), órára mutató kéz és egy nőalak (fortuna).* És az egyes házak ábráinak és tartalmának elemzése.

És KÉSZ! a cél elérve. Minimális nyelvtudással: és tudjuk, mi a kép (e könyv melléklete volt); tudjuk ki alkotta meg és mikor; max. 1 órás szótárazással a szabályokat is megérthetjük. Ráadásul az egészet is (magyarul olvasott szövegek után) kontextusba is lehet helyezni. A táblát némi optikai tuning után kinyomtathatjuk, vagy újrarajzolhatjuk, és már indulhat is a játék.

És akkor még nem is említettük, hogy micsoda néprajzi-kultúrtörténeti kapcsolódásai vannak ennek a játéknak stb.



*sőt: az első mező előtt, a pálya bejáratánál egy trombitáló madár (?), aki ezt a tanulságot tanítja, "nosce te ipsum" -- ismerd meg magad.

BUÉK 2010


Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak
-- elmék vagyunk! ItalicSzivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat.

Vízkereszti ajándékeső 2

... a hangszeres zene rajongóinak!

lant-tabulatúrás könyvek (!). Egész gyűjtemény! a 16-17. századból, francia, olasz, német és angol anyag, numerikus és alfabetikus notáció vegyesen, magyarázni felesleges. Itt is ez a fantázia a Cherbury Lute Book-ból. Van Byrd-től is anyag.

Ugyanitt: Bakfark Bálint némely műve. Bakfark európai szintű játékos volt, csak épp Kelet-közép-Európába született. Ehol meg egy gagliarda / gaillarde Bakfarktól előadva. Fiatalabb olvasók figyelmébe ajánljuk a Bakfark-összes előadóját. Igen, ő az. "Hát az a dolgunk, hogy meghaljunk ... Nincs idő ... nincs halál."
Szólamok együtt (Kapsberger, 4. könyv gitárra, 1. toccata)

Sunday, 3 January 2010

Vízkereszti ajándékeső 1

Vízkereszt napja (jan. 6) hagyományosan ajándékozós nap volt (a karácsonyi ajándék-divat előtt): dél-európai gyerekek ma is akkor kapnak ajándékot a három királyoktól (avagy mágusoktól), Mátyás király is akkor jutalmazta meg udvari embereit, mint köztudott. A dolgok jelen állása mellett a legjobb dolog információt és tudást ajándékozni.

Ajándékok!

-- a hardliner kommunikátoroknak,
akiknek fontos, hogy milyen digitális dokumentum kerül ki a kezükből: LyX dokumentum-szerkesztő. Igen, egy TeX-változat.

-- a játékos kedvű olvasóknak!
táblajátékok a 16-18. századból a bibliodyssey oldalán. A képek közül egyik-másikat (némi feljavítás után) ki is lehet nyomtatni és indulhat a játék (kockák kellenek).



-- a hidegvérű állatok kedvelőinek
a következő kép Nicholas Cage legutóbbi filmjéből (Bad Lieutenant). Háttérben N. Cage, előtérben egy ilyen izé. Nem pannon gyík, az biztos.



Könnyed, pihentető olvasmányok
-- azoknak, akiket a kreativitás és a kommunikáció érdekel:
- "Creativity can be facilitated in any sort of activity." Egy beszélgetés a nevelésről, oktatásról és kreativitásról Sir Ken Robinsonnal (angolul).
- "The dark side of the internet." Az Internet láthatatlan része. A Guardian cikke.

Friday, 18 December 2009

Hogyan ne...

A retorika, az etika és a jó modor legjobb esetben szövetségesek -- ezt próbálta az olvasóval megértetni a 17. századtól sok-sok szerző. Az nem az ő hibájuk, ha nem olvassák el őket: annál szórakoztatóbb viszont az ostobákon nevetni.
"Kommunikációm malőrök" című sorozatunk első darabja.

----
Van egy kedves, fiatal műsorvezető, aki volt már playboynyúl is (pontosabban anyanyúl), nevezzük Claudiának. Valakitől van egy lánya is (talán a férjétől?), ezért ő Jó Anya is egyben.
Van neki egy szimpatikus, nagydarab férje, színész. Nevezzük Károlynak.
Károly és Claudia házassága a bulvársajtó szerint romokban van. Jó régóta, sok-sok lapszám óta.
Időközben a még mindig férjnél lévő Claudiának Károly mellett "más kapcsolata is lett", amit köznyelvi proprium szóval házasságtörésnek neveznek (a férfiak szlengje erre ennél egyértelműbb és jóval kevésbé metaforikus fordulatot használ).
A "másik kapcsolat" egy volt (bukott?) kormányszóvivő.

Mindez idáig kevéssé érdekes.
Hiszen az embereknek mostanában eufémikusan "kapcsolataik" vannak (aminek a pontos tartalmát nem is illik feszegetni).
Azonban!
Hogy-hogy nem, a fenti Dávid egy befolyásos félig-meddig kissebbségi értelmiségi klánnak a tagja: híres értelmiségi és politikus pereputty. Apukája például Choli Daróczi József, "író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságíró, politikai szereplő, a magyarországi cigány értelmiségi réteg kiemelkedő alakja." Egyebek közt az Újszövetség cigány fordítója. Daróczi papa --talán a költői licenciával élve, vagy mert gyűlöli az eufémizmust, vagy mert egy egyszerűbb lélek, vagy mert nem közszereplő-- unokák reményében így fejezte ki, hogy nincs kifogása a még el-sem-vált celebnő ellen:
"Fél éve vannak együtt. A fiam akkor ismerkedett meg vele, amikor már haragban voltak Gesztesivel. Még mindig nem vált el a színésztől, de attól függetlenül még dughat a fiammal."

Hatékony megfogalmazás, eleget tesz a hagyományos elvárásoknak: rövid (brevitas), érthető (perspicuitas). Kicsit talán obszcén (ami azért levon az értékéből).
Tanulság: ha jó hírre vergődünk bibliafordítással, ne beszéljünk nyilvánosan dugásról.

A történet azonban folytatódik!

Károlyt Claudia természetesen nem avatta be abba, hogy szeretőt tart: a dologról az újságból értesült. Ez megrázó dolog önmagában is: és ennek hangot is adott, szokásos módon, az újságoknak. A szerető apjának szavait tartalomhűen így foglalta össze:
"Na ez fáj. Papíron még a feleségem, és az volt akkor is, amikor más ágyába bújt. Lehet, hogy az új barátjának a családjában elfogadott, hogy félrekúrnak, de nálam ez nem fér bele"
Következmény: "Burkolt cigányozással folytatódik a Liptai-Gesztesi saga" (Velvet-cím).
(lehetséges) tanulság: ha a feleséged szeretője a védettek közé tartozik, akkor csinálj úgy, mintha család nélküli árva lenne.