Friday, 10 November 2017

Talált idézet (Wahorn)

Eddig azt hittem, hogy a parasztok hülyék, azért élnek vidéken, mert buták, hogy vidéken nincs munka, nincs lehetőség stb. Rájöttem, hogy a parasztok nem hülyék, hanem mindent tudnak. Ismerik a természetet, a biológiát, meg tudják építeni a házukat, gondozni tudják az állataikat, megtermelik az életüket. Egy hatalmas hátránya van ennek a létnek: nem mehetsz szabadságra. Itt nincs megállás.


Megbíztak, hogy legyek a Jövő Háza igazgatója. Mindig érdekelt a technológia, és örökké a jövővel foglalkoztam, plusz, ugye Amerikából jöttem, ami – úgy gondoltam - a jövő. „K*rva jó, gyerekek, hazajövök, és olyan Jövő Házát csinálok nektek, hogy besz*rtok” –mondtam. Két hónap múlva kiderült, hogy ez az egész projekt egy ilyen SZDSZ-es kamu volt, egy pénzátalakító hely. Azt gondolták, hogy a vén f*sz alkoholista majd aláírja a 2,5 milliárdos költségvetést. De én – bár alkoholista vagyok – nem iszok 20 éve, akkor sem ittam. És voltak elképzeléseim a Jövő Házával kapcsolatban.

Wahorn András-interjú, HVG 2014, a fotón meg Wahorn egy ... műtárgya (helyszín: Sándor-palota kertje, 2017. XI. 4.)

Thursday, 9 November 2017

P. Hispani, Commentaria super summulas

A koraújkori logikatörténet nem a legérdekesebb dolog. Képzeljük el, hogy Bayer Zsolt egyes-egyedül olvas Thomas Mann-t a sötét magyar éjszakában, erősen ürülőben lévő vörösboros palackjával, egymagában 93.000 négyzetkilométeren (plusz a légtér!). Az ő kozmikus magányánál már csak az kozmikusabb és magányosabb, amikor egy másik ember mondjuk Petrus Hispanus korai nyomtatásban megjelent kommentárjaiban keres valamit a googlebooks-on.
 


Petrus Hispanus bevezetője nagyon fontos tananyaga volt a logikaoktatásnak a 13. és 17. század közt. Rengetegszer kiadták, kommentálták, aztán azokat is kiadták, és mivel igazi tankönyvként használták, jól tele is firkálták őket a hajdani kollégák. Annakidején nem volt neonzöld, neonrózsaszín, neonsárga, neonnarancs szövegkiemelő filctoll (és nők se jártak egyetemre), így egyszerűbb eszközökkel kellett kiemelni a lényeget. Például aláhúzással. Vagy, fejlettebb módon: egy odamutató kézfej rajzával (az index mutatót, tartalommutatót is, de mutatóujjat is jelent).

Joannes Eck kommentárja. Itt már gyárilag, nyomdailag kerültek az indexek a margóra. A felső margón a hallgató kiegészítette a szöveget (a szabad művészetek összefoglalásával). Itt egy másik változatát is láthatjuk a kiemelésnek: nem aláhúzzák a szöveget, hanem áthúzzák, a betűket, középen. Felejtsük el a mai gyakorlatot, ahol az áthúzás a törlést jelenti (meg a heideggeri bohóckodást is az áthúzott szavakkal): ez itt egy korabeli kiemelési technika. Jellemzőbb azért, hogy piros tintával húzzák át a fekete betűket, a kontraszt jobb.
..
Egy másik jó technika, amikor a fontosabb mondatok kezdőbetűit emeljük ki. Itt a hallgatónak szerencsére volt piros tintája, amivel a főszöveg iníciáléját is meg tudta rajzolni, nem véletlenül van odanyomtatva az a betű. Minden szín számít: a tinta és a nyomdafesték fekete, a papír fehér (majdnem ezt tudják a kódexek is). A kiemelésnek hagyományosan a piros és a kék az eszköze (> post'irón!). (Ez itt elméletileg Joannes Dorp kommentárja Buridanus logikai értekezéseihez, de inkább tűnik egy P. Hispanus-kommentárnak, amit Dorp írt, a szakirodalom szerint is.) 

Thursday, 2 November 2017

Jodocus és a gráf


Egy tökéletesen minimalista ex libris 1595-ből. 


[Iodocus Clichtoveus logikakönyve az 1534-1545 közt volt leginkább, többször is kiadva. Amolyan latinul már értő iskolásgyerekeknek szánt könyv, ma kb. egyetemi filozófia szak első-második éve, tudományfelosztással, terminusok tanával, satöbbi. Mivel a címe szerint Faber Stapulensis hasonló könyvét kommentálja, a dolog félrevezető: igazából van, ahol a saját szövegét is kommentálja (eltérő betűtípus!), de a kollega szövegét is így kezeli (mármint főszöveg/kommentár, és a kettő eltérő tipográfiával szedve). 

Végül megszerettem ezt a csúnyácska kötetet, mert a végén találtam benne annyi érdekességet. Például itt ez az ábra igazából egy diagramm, csak, mondjuk úgy, egydimenziós változatban. Ha a szöveget is olvassuk hozzá, akkor fel tudjuk rajzolni a gráfot, anélkül meg érthetetlen. (Most itt lehetne magyarázni a platóni diairetikus módszerről, de az szerintem túlságosan [kényszeresen] bináris, tehát rugalmatlanabb. Szerintem hülyeség is [a valóság elvégre bináris], de könnyen lehet, hogy éppenséggel a nyugati metafizikai-logikai gondolkodás egyik alapja).

Szóval a néző lát egy ilyen kétoszlopos listát szavakkal, és itt-ott paragrafusjelekkel. A korabeli olvasó meg fejben ki tudta tömöríteni, pláne, ha van papírja és ónceruzája vagy tolla. A szöveget úgy kell gráfosítani, hogy a jel mögött álló szó lesz a csomópont, az alatta álló 2-3 pedig a tőle leágazó csomópontok. Mivel a szövegszerkesztők nemigen támogatják a gráfrajzolást, egy icipicit tovább gördítve a gondolatot, kis kézügyességgel és absztrakciós készséggel valami ehhez hasonlóvá lehet kitömöríteni a fenti ábrát.
Hasonlóvá, de nem pontosan ilyenné (ez a rajz Vincentius Bellovacensis egyik modellje, "Auctor," Speculum doctrinale I, xviii). Ez mondjuk a másik, tartalmi szépsége a fenti szövegnek, hogy a 16. század elején egy igazi 13. századi tudományfelosztást közvetít. Persze ezt sem olvastuk sehol. 

Amúgy is egy nagyon érdekeske szerző. Leírhatatlan névvel. Hol az derül ki róla, hogy a Sorbonne könyvtárosa volt, aztán Tournai és később Chartres püspöke, hol az, hogy Luther egyik korai ellenfele volt (írt könyvet pl. a korban egészen cool 'Antilutherus' címmel!), hol az, hogy emellett kiadta Szent Bernát műveit, írt egy könyvet Areopagita teológiájáról, a googlebooks tele van a meghalásról írt könyvével is, írt Alexandriai Szt. Cirillről is. 

És ha ezt elolvassuk, akkor Steph. Carvisius Catena aurea-jából (1561) nem kell elolvasni a tudományfelosztást, mert nyilvánvalóan innen plagizál.

Monday, 30 October 2017

A' spanyol-országi változásokra (talált szöveg)


(Részlet egy 2017. okt. 9-iki levélből, amely a katalán események egy alternativ menetrendjét vázolja, koramodern modorban)


...
a királyi csapatok megszállják Katalónia stratégiai pontjait, a katalán állami tisztviselőknek esküt kell tenni a királyra és a monarchiára; aki nem teszi le, annak menekülnie kell, mert a királyi milícia vadászatot indít utánuk, hogy gályarabságra vigyék őket az Adriára.

Menekült katalán főnemesek tűnnek fel Szardinián és Szicílián, a francia állam informális támogatást ad a királyellenes-köztársasági katalán lázadóknak, akik gerillaharcba kezdenek a spanyol reguláris haderő ellen.

A baszkok tárgyalásokat folytatnak a földalatti köztársasági katalán hadsereggel, hogy a spanyolok kiűzése után önálló baszk fejedelemséget hozhassanak letre.

A franciák megzsarolják a katalánokat, hogy leállítják a fegyverszállítmányokat, ha engedik a Baszkföld kiválását, mert az a baszkok lakta Dél-Franciaországban instabilitást okozna.
...

[Mint emlékezetes, 2017. 10. 10-ét feszülten várta a világ, mert a katalán elnök azon a napon kiálthatta volna ki a katalán függetlenséget. Mindenki megrökönyödésére aznap nem derült ki, hogy kikiáltotta-e vagy nem. E bejegyzés írásakor az elnök Brüsszelben van, odahaza többévtizedes börtönbüntetéssel is várhatja, a katalán parlamentet feloszlatta a király, szavazások vannak tervben] 

2017. 10. 30.

2017. 11. 02.

Friday, 13 October 2017

Médium és adaptáció


(Ms Oxford Balliol 57 fol. 125rb. Fishacre Super Sent. II. dist. 23)

Thursday, 12 October 2017

Kézműves konyhaforradalom (talált idézet)


Ez a disznóhájban párolt, 
velővel töltött 
káposztás ökörmócsing, ez valami remek! 
Bár kicsit talán puffaszt.


...
Ez nem édesség! Ez 
kappanzsíros tejszínnel gyúrt, 
fokhagymás vajban pácolt 
borsos tyúkbéltorta*
à la Columba!


[amikor gasztroforradalomról, újabb és újabb kézműves ételbárokról, a fővárosból a Balaton-partra exportált streetfood-trendről, hagyományos ételek "újragondolásáról" hallunk] 


*A tyúkbéltorta egy igazán zsigerien és hányingerkeltően undorító étel, de ráadásul az animációban perverz érzékletességgel van megrajzolva (ezt akkor szembetűnő, ha a néző már látott igazi tyúkbelet).

[A Hófehér az 1980-as évek legjobb felnőtteknek szóló magyar rajzfilmje. A későn született nézőknek meglepő lehet, hogy ezt a kicsavart, cinikus és gúnyolódó, sokban szürreális történetet nem az 1989 körüli "demokratikus átmenetet" követő szabad légkörben, hanem 1984-ben mutatták be a filmszínházak (különösen ha abból indul ki, amit ma tudni és gondolni illik a manapság "kommunista diktatúrának" nevezett késői Kádár-korról). Rendezte Nepp József (most, 2017 októberének elején halt meg), közreműködtek Romhányi, Körmendi, Bodrogi, Sztankay, Haumann és sokan mások. Mivel a korban  a gyufásdoboz még bevett reklámfelület volt, és a filmeket is reklámozták rajt (pl. Szerelem első vérig, Falfúró), a rajzfilm egyes szereplői (a törpék és Hófehér is) megjelentek gyufásdobozon is (a törpék a Disney-féle rajzfilm átültetett nevei helyett a hét napjainak a nevét viselik, egy újabb fricska a valóságnak).]





Tuesday, 19 September 2017

Heute rot, morgen tot


Titkos szorongásaim egy képben

(emlékezetből idézve, azért lett ilyen adoniszi sor a vége)
A Bayeux-i szőnyeggel mindent el lehet mondani, ami számít! Historic Tale Construction Kit.

Az eszméim keltette indulat parancsa (talált szöveg)

"- Hány éves maga?
- 28.
- Bölcsész?
- Igen.
- Ismeri Huizingát? Ortegát?
- Igen.
- Olvasta A tömegek lázadását?
- Természetesen.
- Mondja, miért ver maga?
- Hogy miért verek?
- Igen. Miért ver? Gondolkozott már ezen?
- A megszerzett hatalom jogán. Az eszméim keltette indulat parancsára.
- Csak ezért?
- Ez nem elég?"




Egy feledhetetlen dialóg az Ötödik pecsétből.


Az "eszméim keltette indulat parancsa," amint a komoly szőke kisnyilas megfogalmazza, jótanulósan, válaszolva a Latinovits-játszotta idősebb ideológusnak. (és pont ez a baj B. Zsolttal is, az ún. eszmék [hazafias szólamok und bombasztok], amelyek parancsoló indulatot keltenek az ő fejében) Az "eszmék," amik annyi kárt okoztak a jakobinusok óta. 

Sunday, 17 September 2017

Talált kép: olvasás

Ebook-olvasásban korai okostelefonon

.

(Metszet Joshua Reynolds olajképe után. A modell, G. Baretti, irodalomkritikus. National Portrait Gallery, London)

Thursday, 7 September 2017

Mi a baj(om) Bayer Zsolttal?

Röviden: az, hogy a magyar jobboldali politika Coelhója. Egy ziháló, szellemtelen Szabó Dezső-epigon, de ezt senki nem mondja meg neki a sajátjai közül. Egy olyan Herczeg Ferenc, aki Arany Jánosnak gondolja magát. 

Egyszerűen esztétikai szempontból rossz szövegeket ír, régóta, sokat. Próbálom olvasni, régóta. És ugyanolyan, régóta. Olyan, mint amikor a rossz költő valami fontos és szenvedélyes dolgot akar írni, valami jelentőset, aztán az eredmény valami kimódolt, zavaros, dagályos szöveg lesz, tompán puffanó moralizálással (Illyés Gyula és Faludy György társadalmi töltetű versei rosszak így). Poros és hiteltelen szövegek, afféle megúszásra játszó lavírozás. Tét nélküli adyskodás, fedezet nélküli nagyotmondás. Mindig az az érzésem, hogy itt egy félművelt ember a nála is tanulatlanabbak előtt csillogtatja a tudományát, felvágósan, de három lépésben mattot lehetne neki adni.* 

De itt egy példa. A magyar természetfilmek meggyalázásaképpen megszületett Rockenbauer Pál hajdani műsorának az újragondolása, "Másfélmillió lépés Magyarországon 32 év múlva" címmel. Jó operatőri munka, de a szöveget Bayer írta, vagyis a tényanyag közlésén túl rengeteg gügye moralizálást, ostobaságot és hamis pátoszt kapunk. Következzen egy ízelítő, pár perc leirata a 4. részből (A Mátra, 20-22").


"Nézzék csak ezeket a hajlott bazaltoszlopokat!
Mintha méhkaptár volna az Úr méheséből.
Vagy egy gigantikus orgona.
S majd ősszel, azon az éjjelen, amikor a legutolsó fecske is elrepül, 
mert ösztöneiben ott lakik az örökkévalóság ígérete, 
nos, azon az éjjelen eljön majd az Isten, 
és játszik valamit a Föld orgonáján.
Valami oratóriumot.
S azt fogják hinni az emberek, hogy a szél zúg, pedig nem:
az Úr játszik önmagának.
Vagy egy nála is hatalmasabb valaminek, amiről végképpen nincsen semmi fogalmunk. 
Még annyi sem, mint a világról, s benne önmagunkról.
Vagy talán nem is az Úr játszik, hanem az ősz! 
Az ősz muzsikál a télnek. 
S egyedül az öreg tölgy hallja a zenét, mert ő őrzi az időt, s benne a hatalmas, örök elmúlást."


Foglaljuk össze ezt a sületlenséget. 
A szerző bazaltoszlopokat lát a Mátrában, méhkaptárhoz, majd hezitálva orgonához hasonlítja azokat 
(a Balaton-felvidék népe ezeket az alakzatokat eleve bazaltorgonának hívja ... de ne vegyük el azt az örömöt, hogy a szerző feltalált egy olyan képet, ami máshol a köznyelv része).
-- Odaképzelgi Istent, amint zenét "játszik" ezen a kőalakzaton 
(ám legyen: feledkezzünk el arról, hogy a kereszténység egy testetlen Istent tételez, a szakállas Isten-képet meghagyja a prófétai könyveknek, meg a gyermeteg elméjűeknek, félművelteknek és ateistáknak)
-- Ráadásul nem akármilyen muzsikát játszik, nem ám hajdútáncot vagy korálelőjátékot, hanem (itt jön egy idegen szó! figyelj, mert a szerző ismer ám ilyen idegen szavakat): oratóriumot! 
(tekintsünk el attól, hogy orgonán oratóriumnak legfeljebb valamiféle átiratát játszhatja: oratóriumhoz ugyanis zenekar meg ének kell) 
-- Újra tanácstalan a szerző: kinek játszik ez az "Isten"? Talán magának? Talán valami másnak, ami Istennél is nagyobb? 
(ez itt komoly kérdésként merül fel, ami bepillantást ad a szerző bölcseleti mélységeibe. Mások meg úgy gondolják, akár alsós gyerekek is, alapvető hittani-teológiai ismeretek és logikus gondolkodás birtokában, hogy Istenen túl semmi nem lehet és nincs is) 
-- Együtt könnyebbülhetünk meg: dehhhogy is az Úristen zongorászik oratóriumot a bazaltorgonán! Nincs szükség erre a konfekciós-kommersz blaszfémiára: ugyanis az ősz muzsikál itten a télnek. De már most unalmas a folytatáshoz. Inkább képzeljük el, mondjuk az alkohol hatása  alatt álló Scherer Péter hangján, a következő monológot:
Szóval vannak ezek a sziklák, olyanok, mint a kaptár, vagy mint egy orgona; azt hittem a szélzúgásra, hogy ezeken a Jóisten zenél valami nagyon fontos zenét, vagy magának, vagy másnak, de aztán rájöttem, figyelj, hogy az ősz zenél a télnek. Attól még persze zúg a szél, meg ősz van. De ezt amúgy is tudtuk az elején. De van itt valami tölgyfa, amelyik ... figyelsz? ... amelyik felfogja, hogy ez zene igaziból. Egy ilyen érzékeny fa, igen. Hogy hol van a tél, akinek a kedvéért itt az ősz zenél, az nem derül ki, mert csak az a tölgyfa hallgatja. Ja közben vigyáz az időre, amiben az elmúlás is benne van.
Sokat nem rontana ahhoz képest, mint ami a fenti átirat, sőt.**

Hát ez a baj Bayer Zsolttal.


* És természetesen az önstilizálás: "Ülök otthon, múlt századi romként este, kitöltök egy pohár bort és mondjuk előveszem a Varázshegyet. Ez számos alkalommal megtörténik. És egyébként meg már úgy vagyok ezzel, mint Illyés Gyula, aki egy naplóbejegyzésében egyszer azt írta, ülvén Tihanyban a nem tudom hányezer kötetes könyvtárában, és akkor beírja a következőt, hogy „ma egész nap azon gondolkoztam, hogy miért van nekem ötezer könyvem, amikor 30 éve ugyanazt az ötöt olvasom?” (nevetés) Én is így vagyok ezzel! Van nagyjából egy tucat könyv és azokat váltogatom. Szóval ülök és ugyanígy gondolok magamra, hogy ki vesz ma elő rajtam kívül Szindbádot, egy Utas és holdvilágot, egy Varázshegyet – urambocsá’ –, szinte sziszegve merem csak kimondani, egy Iliászt vagy egy Odüsszeiát?"

Ha úgy akarom, a könyvet olvasó írástudó magányossága a 21. században. Ha emígy akarom, akkor meg az emlegetett példák nem lépik túl a gimnáziumi tankönyv anyagát: Szerb Antal kimondottan divatos a 2000-es évek óta, a Varázshegy olvashatatlan papírkásahegy, de kultuszkönyv polgári-sznob körökben, Krúdy szintén divatos (ráadásul Latinovits játszotta filmen Szindbádot), Homéroszt olvassák a középiskolások, a klasszika-filológusok és a magyar szakosok tömegesen.

** Persze, Dávid, Petrarca Triumphusainak az alapötlete is hasonló butaság, de az úgy gügyeség, hogy át és végig van gondolva, fel van építve, meg van retorizálva ... szóval bele van rakva a munka, nem olyan, mint ez itt ... mint egy szerhasználat alatt-után született dalszöveg. De a Quimby legalább élvezhető zenét tol alá.

Tuesday, 1 August 2017

2017 forró nyara (talált kép)


V. Hache: La Croix Valmer (2017)

A művészet egyik nagy alaptémája a drámai eseményeket szemlélők ábrázolása számunkra, akik a mű szemlélői vagyunk. Mit is nézünk: az erdőtüzet, vagy az erdőtüzet biztonságból szemlélőket? (klasszikus példa: hajótörés szemlélői a partról) Nagyszerű kép: az előtérben piknikezők vagy strandolók, akik a partról a félelmetes látványosságot szemlélik. Jobb híján, mert ők is ugyanúgy tehetetlenek, mint a fotó szemlélői. (La Croix Valmer egy helység a francia riviérán, Saint-Tropez-től pár kilométerre)


V. Hache: Near Nice (2017)

A kép függőleges tengelyén, körülbelül a felső harmadnál, látható a tűzoltórepülőgép, a fehér füst és a tőle kékes színű erdők hátterén.

Valéry Hache az AFP (Agence France-Presse) Nizzában állomásozó fotósa. A képek forrása az ő instagrammja, itt, sok-sok nagyon jó képpel.

Friday, 21 July 2017

2 women


Kortárs angolszász művész grafikája Erzsébet-kori drámák fiatalos (fóliázott kartonkötés, ragasztott gerinc) kiadásához? Szecessziós illusztráció valamelyik ismeretlenebb Shakespeare-királydrámához? Színezett metszet? Nem! 
The Cholmondeley Ladies: olajfesték fatáblán, ismeretlen angol festő, 1600-1610 (kevéssel az életnagyság alatt). Redukált színek, a síkszerűség, a rajzosság, a szimmetria ... igazi spektákulum!
Forrás: Tate Gallery (a sulphuriclike.tumblr.com-on leltem).

Hernyók és lepkék

Mindennek megvan a maga módja és a maga ideje. Például annak is, ahogyan a hernyókból lepkék lesznek (mármint ahogyan bizonyos hernyókból bizonyos lepkék). A lepkék feltűnőek, sokféle van belőlük (rengeteg változat), az egyéb rovarokhoz hasonlóan önmaguktól fordulnak elő a környezetben (vagyis tulajdonképpen ingyen vannak), ráadásul nagy számban -- tehát ideális alanyai a gyűjtésnek és a rendszerezésnek. Mindez elmondható a hernyókról is.




Tekintsünk most el a lehetséges filozófiai kérdésektől (Milyen tekintetben és hogyan azonos a hernyó a lepkével? úgy azonos-e, mint ahogyan mi azonosak vagyunk a tegnapi önmagunkkal? a pete vagy a hernyó potenciálisan tud-e repülni? A bábból kikelő lepke jó analógia-e a test feltámadására?), és maradjunk egy gyakorlati kérdésnél: 
de honnan lehet tudni, hogy egy adott hernyóból miféle lepke válik? 

Majdhogynem sehonnan. Az átalakulás (metamorphosis) egy lenyűgöző dolog -- a puhácska, hengeres hernyóból egy majdhogynem csupán kétdimenziós valami lesz -- de a zöld hernyóból nem feltétlenül lesz zöld lepke, se a pöttyösből pöttyös, és így tovább (és a szőrös hernyóból végképp nem lesz szőrös lepke). Ha a két jelenséget össze akarjuk kötni, akkor vagy hazavisszük és felneveljük a hernyót (már amennyiben ez a helyes ige), és kivárjuk a végső állapotát. Vagy pedig találunk valami jó kis szakirodalmat.



Például ezt a könyvet: C. F. Vogel, Chronologischer Raupenkalender, oder, Naturgeschichte der europäischen Raupen : wie dieselben der Zeit nach in gewissen Monaten in der Natur zum Vorschein kommen : nebst einem einleitenden Vorbericht über das Aufsuchen und zweckmässige Erziehen der Raupen, Auffinden und Ueberwintern der Puppen, Einfangen und Aufbewahren der Schmetterlinge etc. (Berlin: Bade, 1837). Ez egy igazi kézikönyv az amateur természetbúvárok és lepkevadászok számára. Az analfabétákat és a kisgyerekeket 41 táblányi színes rézmetszet gyönyörködteti, az olvasni tudókat (mármint akik értik a németet és a 19. századi biológus-latint) pedig az a segédeszköz, amit a csudálatosan praktikus és rendszerező 19. századi német elme a kezükbe ad. A hosszú leíró cím ugyanis körülbelül annyit tesz magyarul: Időrend szerinti hernyó-naptár, avagy az európai hernyók természettörténete: hogyan jelennek meg azok időrendben bizonyos hónapokban a természetben: mellette egy bevezető elöljáró-beszéddel a hernyók kereséséről és okszerű felneveléséről, a bábok felleléséről és átteleltetéséről, a lepkék befogásáról és megőrzéséről. És csakugyan mindez megtalálható a kötetben. A használati értéket csupán az csökkenti, hogy az állatok megnevezése sokszor nem a "mai" tudományos latin nevükön történik, hanem egy kézenfekvőbb és egyszerűbb latin néven (ezért 3-4 különböző latin elnevezés összevetése is szükséges lehet). És vannak olyan trükkösebb hernyók is, amelyek egészen máshogy néznek ki hernyó-létük különböző szakaszaiban.


 

A következő ábrákon például az egyik legcsudálatosabb lepkék, a szenderfélék (sphyngidae) néhányának a hernyója látszik, úgymint:  


1-2: ma: Deilephila elpenor  (a valóságban is neonrózsaszínes)

és 3: ma: Deilephila porcellus

és:

4-5: ma: Macroglossum stellatarum (kacsafarkú szender)

7: Tau bombyx (jún.-aug.) = Phalena tau = ma: Aglia tau - jól látható a tau-szerű folt a szárnyon.


Vagy itt vannak ezek (a ferdén álló a valóságban is ilyen fura)

2: Bombyx Carpini = ma: Saturnia pavonia (?)

3: ma: Saturnia spini:

6: ma: Saturnia pyri: 


Képek forrása (és kiváló határozó-segédlet, tojástól a lepkéig): www.lepiforum.de. Egy másik oldal, ami mintha csak a kötet mai megvalósulása lenne: http://www.schmetterling-raupe.de. Az oldalt egy német hobbi-lepkész hozta létre, és itt is vannak hernyó-előfordulások havi bontásban.

Friday, 7 July 2017

Egér (városi és falusi)


A városi egér elmegy meglátogatni falusi egér barátját. Idáig olyan, mintha egy nagyon régi történetet látnánk (cf. Hor. Sat. II, 6*), de aztán meglepő fordulat következik.

* legyen itt a biztonság kedvéért (Horatius, Sat. II, 6, de mintha Benedek Elek is fabrikált volna valami flaszteren nőtt népmesét a történetből): Cervius haec inter vicinus garrit anilis / ex re fabellas. siquis nam laudat Arelli / sollicitas ignarus opes, sic incipit: 'olim / rusticus urbanum murem mus paupere fertur 80 / accepisse cavo, veterem vetus hospes amicum, / asper et attentus quaesitis, ut tamen artum / solveret hospitiis animum. quid multa? neque ille / sepositi ciceris nec longae invidit avenae, / aridum et ore ferens acinum semesaque lardi 85 / frusta dedit, cupiens varia fastidia cena / vincere tangentis male singula dente superbo, / cum pater ipse domus palea porrectus in horna / esset ador loliumque, dapis meliora relinquens. / tandem urbanus ad hunc "quid te iuvat" inquit, "amice, 90 / praerupti nemoris patientem vivere dorso? / vis tu homines urbemque feris praeponere silvis? / carpe viam, mihi crede, comes, terrestria quando / mortalis animas vivunt sortita neque ulla est / aut magno aut parvo leti fuga: quo, bone, circa, 95 / dum licet, in rebus iucundis vive beatus, / vive memor, quam sis aevi brevis." haec ubi dicta / agrestem pepulere, domo levis exsilit; inde / ambo propositum peragunt iter, urbis aventes / moenia nocturni subrepere. iamque tenebat 100 / nox medium caeli spatium, cum ponit uterque / in locuplete domo vestigia, rubro ubi cocco / tincta super lectos canderet vestis eburnos / multaque de magna superessent fercula cena, / quae procul exstructis inerant hesterna canistris. 105 / ergo ubi purpurea porrectum in veste locavit / agrestem, veluti succinctus cursitat hospes / continuatque dapes nec non verniliter ipsis / fungitur officiis, praelambens omne quod adfert. / ille cubans gaudet mutata sorte bonisque 110 / rebus agit laetum convivam, cum subito ingens / valvarum strepitus lectis excussit utrumque. / currere per totum pavidi conclave magisque / exanimes trepidare, simul domus alta Molossis / personuit canibus. tum rusticus: "haud mihi vita 115 /  est opus hac" ait et "valeas: me silva cavosque / tutus ab insidiis tenui solabitur ervo."'

A Horthy-korszak* csokipapírjai

Akármennyire is volt akármilyen a Horthy-korszak Magyarországa,* az emberek lelkében élt a vágy a csokoládékra és cukorkákra. Ezeket pedig be kellett csomagolni, a csomagoláshoz meg grafika és tipográfia kellett. És itt is vagyunk posztunk tárgyánál. (Egyúttal emlékezzünk néma főhajtással a rendszerváltással elpusztított magyar cukor- és édességiparra is)

Manna tejcsoki csomagolása (Manna Csokoládégyár, Budapest)
 
 Boon csokiszeletek reklámja (számolócédulán)


Juliana csoki (Boon J. W. és Társa Rt., Budapest - Wormerveer)


Dreher bonbonok (a doboz teteje és alja). A kőbányai Dreher hatalmas élelmiszeripari vállalat volt, gyártott a sör mellett likőrt, brandyt, csokoládékat, kakaót, kekszet, cukorkát, jégkrémet.

Hunnia csoki papírja (Hunnia Kakaó- és Bonbongyár, XI. kerület)


Kroka csoki (Stollwerck)

Koestlin Tejszin csokoládé (Győr). A győri volt az első kekszgyár a Monarchia magyar felén (1880), aztán része lesz a Koestlin cégnek. A háború után államosították, lett belőle Győri Keksz- és Ostyagyár (Pilóta keksz, Kismackó), aztán az ún. rendszerváltás után külföldi kézbe került, végül a szokásos módon az aktuális tulaj (Danone > Kraft [= Mondelez Hungária]) a termelést külföldre szervezte ki, és az "ingatlanfejlesztési" szempontból értékes helyen fekvő gyárkomplexum többségét 2010-ben elbontották.

Tejcsoki, Stühmer

Karácsonyi díszcsomagolók (Stühmer)

Egy másik karácsonyi díszcsomagoló

Zizi cukorka zacskója, Stühmer



Végül pedig, kicsit kilógva a keretből, a Frutti cukorka reklámplakátja (1947?)

(forrás: az utolsó kép a budapestposter.com-ról, a többi a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum oldalairól)

* A Horthy-korszak megítélése ma is identitások és álláspontok függvénye. Itt most azt a jó negyedszázadnyi időt jelenti -- az első világháború (plusz csatolt "forradalmak") után és a "felszabadulás" közt --, amely alatt egy karakteres vizuális és tárgyi kultúra alakult ki --, hogy aztán a koalíciós időkkel egy esztétikailag is sajátosan szabályzott világ jöjjön létre, aztán pedig jöjjön 40, megint csak sajátos év). Nagyon sokat lehetne beszélni arról, miért is érdekes a Horthy-korszak, de most legyen elég annyi, hogy ezalatt a civilizáció az elérhető kényelem új szintjét tette hozzáférhetővé a korábbiakhoz képest. Tulajdonképpen ez a kor az, amelyben egy mai ember is először tudná kényelmesen érezni magát: racionálisan kialakított, funkcionális lakóterek, kislakások akár beépített bútorokkal (lásd pl. a Tér és Forma lapszámait -- az ott bemutatott épületek sokszor felülmúlják a mai lakótelepparképítés vívmányait), részben gépesített, villamosított háztartások (elektromos vasaló! gáztűzhely! jégszekrény, ill. hűtőgép! elektromos kávéfőző! porszívó! padlófényezőgép! bojler! konzervek! hőálló üveg! ételek porból és vízből!), fejlett hírközlés (rádió! telefon!).