Sunday, 12 April 2009

Denzinger, Canones adversus Originem

[átmeneti lerakat. Vigilius, 543, Kttinápolyi zsinat]

403
203 Can. 1. Si quis dicit aut sentit, praeexsistere hominum animas, utpote quae antea mentes fuerint et sanctae virtutes, satietatemque cepisse divinae contemplationis, et in deterius conversas esse, atque idcirco refrixisse a Dei caritate, et inde psuchas graece, id est, animas esse nuncupatas, demissasque esse in corpora supplicii causa: anathema sit.

404 204 Can. 2. Si quis dicit aut sentit, Domini animam prius exstitisse, atque unitam fuisse Deo Verbo ante incarnationem et genrationem ex virgine, an. s.

405 205 Can.3. Si quis dicit aut sentit, primum formatum esse corpus Domini nostri Jesu Christi in utero beatae Virginis, ac postea unitum ei esse Deum Verbum, et animam, utpote quae ante fuisset, an. s.

406 206 Can. 4. Si quis dicit aut sentit, omnibus caelestibus ordinibus assimilatum esse Deum Verbum, cherubimque factum esse ipsis cherubim, et seraphim ipsis seraphim, ac omnibus plane supernis virtutibus similem esse factum, an. s.

407 207 Can. 5. Si quis dicit aut sentit, in resurrectione corpora hominum orbiculata suscitari, nec confitetur nos suscitari rectos, an. s.

408 208 Can. 6. Si quis dicit , caelum, et solem, et lunam, et stellas et aquas, quae super caelos sunt, animatas et ratione praeditas (materiales) esse quasdam virtutes, an. s.

409 209 Can. 7. Si quis dicit aut sentit, Dominum Christum in futuro saeculo crucifixum iri pro daemonibus, sicuti et pro hominibus, an. s.

410 210 Can. 8. Si quis dicit aut sentit, vel finitam esse Dei potestatem, vel eum tanta fecisse, quanta comprehendere et cogitare (-!) potuit vel creaturas Deo coaerernas esse (-!), an. s.

411 211 Can. 9 Si quis dicit aut sentit, ad tempus esse daemonum et impiorum hominum supplicium, eiusque finem aliquando futurum, sive restitutionem et redintegrationem esse (fore) daemonum aut impiorum hominum, an. s.

forrás, de nem a régi Denzi

Et resurrexit tertia die

Χριστός ανέστη εκ νεκρών,
θανάτω θάνατον πατήσας,
και τοις εν τοις μνήμασι
ζωὴν χαρισάμενος!


Vagyis körülbelül:

Krisztus feltámadt a halottak közül,
a halál által eltaposta a halált,
és azoknak, akik a sírban vannak,
életet ajándékozott.

Ezt éneklik a görög ortodoxok feltámadáskor, a maguk (poszt)bizánci kiejtésével.
Ahogyan a szerb Divna Ljubojevic énekli (ez a verzió most kezd divatos lenni).
Ahogyan a Valaam kolostor szerzetesei éneklik. Oroszok, Karéliából. Itt is ők, de kicsit szebben.
Ahogyan a melkiták éneklik. Mivel ők tkp. bizánci rítust követő katolikus arabok, a szöveget arabul is éneklik: "Al Maseehu qam min baynil amwat, wa wati --al mawta bilmawt; Wa wahabal hayata lillatheena fil quboor." Itt van a képmásokról szóló tanításuk (angolul), a bizánci képteológia mai nyelven. "Az ikon (icon) nem egy kép (picture): az ikon nem egy festett reprezentáció, aminek a tanítás a célja; az ikon kegyelem és élet. "


------
Bónusz: myron (szentelt olaj) szentelése: Szír-ortodox egyház, India. Malayalam nyelvű kommentárral, angol magyarázattal.

Candelabrum

Mózesnek meg volt mondva, hogy csináljon mécstartót. És ő csináltatott is. Aztán ez ott állt a szentélyben, aztán a rómaiak elvitték. Titus diadalívén ki is ábrázolták, miképpen. Aztán valahogy elkeveredett valahová a történelem során, mint a Frigyláda meg a borostyánszoba, meg annyi minden más. Akinek szeme van a látásra, meg tudja számolni a karok számát. Ez a tárgy a menóra. Izrael állam címerében is szerepel.


Aztán van a hanukka(h) ünnepe. Egy hasonló objektummal. Amit a közember leginkább onnan ismerhet (média! média!), hogy a főváros közterein ilyen nagy, rozsdamentes izék tűnnek fel [jellemzően pl. a Nyugati téren, a Skála előtt], olykor rendőri biztosítással, egyik oldalon általában örvendező-táncoló (vélhetően zsidó) fiatalokkal, olykor politizáló főbíróval, másik oldalon meg morcoskodó fiatalokkal (akikről a megkérdezésük nélkül is "egészen biztos" hogy antiszemiták) .


A hanukka(h) ünnepe a zsidóság és a vallástörténeti könyveket olvasók szerint a Szentély újraszentelésére emlékeztet; az "egyéb" kategóriájú írások olvasói szerint ez igazából napforduló-ünnep némi vallásos beütéssel.* A hanukiának (mert ezt az objektet így hívják) 8 + 1 ága van.
* Hogy igazából miért is kellene megünnepelni egy csillagászati eseményt, az persze rejtély a szkeptikus olvasó előtt, különösen ha figyelembe vesszük mindazt a történeti-vallásos hátteret, amit a zsidóság odaskiccel a rituálé mögé. Persze a szkeptikus olvasó azt se érti, hogy ha tényleg annyira fontos a napforduló, akkor a kereszténység miért evangéliumokon és leveleken alapul, és nem valamelyik csillagászati táblázaton (ami hozzáférhető volt a későantikvitástól). Megfoghatatlan.
Mindez izgalmas, mint minden ezotikum. A középkori átlagember viszont nem látta se a Titus-diadalívet, és jó eséllyel semmit se tudott egy nyelvileg és rituálisan is elzárkózó idegen kultúra fényes ünnepéről, amiből amúgy valószínüleg egy betűt se értett. Viszont láthatott valami mást.

Az Exodust ugyanis a latin keresztények is komolyan vették. Ők nem ismerik a "menóra" szót (mert hát honnan?): nekik az Exodus szövege egy "candelabrum" nevű tárgyat ír le, részleteiben némiképp eltérően a héber és görög szövegtől. Ennek a tárgynak egyrészt jelentése is van: minden gömböcske, csészécske és kis bigyó jelent valamit a leleményes olvasók szerint -- elvégre a fények hordozója a candelabrum, aminek az ószövetségi leírása az újszövetségben beteljesedő dolgokat jelzi előre. Másrészt meg a leírás alapján meg is építhető a tárgy.

Meg is építik, általában bronzból (drága dolog egy ilyet kiviteleztetni), bár mára nem túl sok maradt fenn belőlük: példa rá Braunschweig, Milano, Essen. Ezeket a tárgyakat leginkább "siebenarmiger Leuchter"-nek nevezi a művtörténet.


Ezek persze nem olvasólámpának készülnek az ágy mellé. Templomokban állnak. Itt ez a fenti pl. az esseni dómban. 1000 körül készült, magassága 2,26 méter, fesztávolság: 1,88 méter.
Aztán itt egy másik. Braunschweig, a 12. szd vége óta dokumentált. Magasság: 4 méter 80 centi (!), fesztáv: 4 méter 30 centi (!).



Credits etc.
a hanukkai képet a reakcióról loptam, a Titus-ív wikimedia commons.
A hanukkáról ír a Hit Gyülekezete hetilapja. Ilyesfélékben nem tévednek.

Friday, 10 April 2009

Kellemes megújulási ünnepeket!

Ó, na ne.
Keresett a Feri.
Milyen Feri?
...

"A miniszterelnök közleménye húsvét alkalmából

A húsvét, a legjelentősebb keresztény ünnep, az egyik legősibb hagyomány az újjászületés bizonyosságát és egyben a természet ébredésének örömét hirdeti.

Ez az időszak reményt és bizakodást ad hívőnek és nem hívőnek egyaránt: ilyenkor világnézettől függetlenül, mindannyian erőt meríthetünk az újrakezdés bizonyosságából.

Bár ma a világgazdasági válság komoly kihívások elé állítja az országot, és egyenként sok magyart, bizakodásunkat erősíti, hogy a természethez hasonlóan, megannyiszor képes megújulni az ember és közössége is. Most nemcsak szükség, de lehetőség is van a megújulásra. Ha pedig van hitünk önmagunkban*, lesz elég erőnk is elérni az általunk kitűzött célokat, legyen szó egyetlen emberről, egy családról, vagy az egész nemzetről.
Ebben a reményben kívánok valamennyi magyarnak békés, örömteli ünnepet!"


1) Most mi van? Húsvét ünnepe, vagy természet-ünnep, vagy válságmanagelés-ünnep, vagy az Államférfi visszatérését tervezi?

2) * v.ö. J.A.: "Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre."


Az igazi államférfi azonban gondos gazda, aki alattvalóinak mindenikével törődik. Nem csak a hívőkkel és nem hívőkkel. Hanem:


"A miniszterelnök közleménye pészah alkalmából

Aki törődik közössége múltjával, és őrzi értékeit, az saját jobb jövőjéről is gondoskodik
Tisztelt zsidó Honfitársaim! Egykor a zsidóság az egyiptomi rabságból szabadulva, elindult küzdelmekkel és reményekkel teli útján a szabadság felé. A pészah ünnepe így az identitás és a hagyomány megőrzése mellett, jelképezi a szabadság iránti igényt és elkötelezettséget is.

Aki törődik közössége múltjával, és őrzi értékeit, az saját jobb jövőjéről is gondoskodik. Örülök annak, hogy a magyarországi zsidóság egyre szélesebb körben, egyre örömtelibben élheti meg egyik legnagyobb ünnepét, amely nem csupán a zsidó közösség számra fontos, de erősíti az egész nemzetet is.
Azt kívánom ünnepre készülő honfitársaimnak, hogy mindannyiuk számára teljen békésen és örömben az ünnep."

Nagypéntek

O Haupt voll Blut und Wunden, voll Schmerz und voller Hohn,
O Haupt, zum Spott gebunden mit einer Dornenkron',
O Haupt, sonst schön gezieret mit höchster Ehr' und Zier,
Jetzt aber höchst schimpfieret; gegrüßet sei'st du mir!


aber auch

Ich bin ein Gast auf Erden / und hab' ich keinen Stand.
Der Himmel soll mir werden / da ist mein Vaterland.
Hier reis´ ich bis zum Grabe / dort in der ew'gen Ruh'
Ist Gottes Gnadengabe / die schließt all Arbeit zu.


sogar, obwohl ziemlich profanerweise

III. Mein Gmüt ist mir verwirret, das macht ein Jungfrau zart.
Bin ganz und gar verirret, mein Herz das kränkt sich hart.
Hab Tag und Nacht kein Ruh, führ allzeit große Klag,
tu seufzen stets und weinen, in Trauren schier verzag.

Gar reich ist sie gezieret mit Schönheit ohne Ziel,
voll Zucht, wie sich gebühret; ihr gleichen ist nicht viel.
Vor andern Jungfraun zart führt sie allzeit den Preis;
wenn ich's anschau, vermeine, ich sei im Paradeis.

Allein ich muß aufgeben und allzeit traurig sein,
und kostet's gleich mein Leben, das ist mein größte Pein.
Denn ich bin ihr zu schlecht, darum sie mein nicht acht.
Gott woll's Leid bewahren durch sein unendlich Macht.

----
Bach, BWV 244, videó ujjrendekkel
ugyanaz, csak játszva. Az úriember azt mondja, hogy nem tanult zenét, csak hallás után, és még tabulatúrát se tud írni.

Thursday, 9 April 2009

Talált idézet

Keresztesi József:
Vigyázni kell*


Az új nepáli fogkrémemtől
kinőtt a szarvam és a patám
hosszú bojtos farkam is nőtt
ha nem így volna miért mondanám

az új tibeti fogkrémemtől
szárnyam nőtt és glóriám
sehol egy nemiszerv sehol egy szeplő
ha nem így volna miért mondanám

figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel
figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel

mérgezett bukták
és hormonkezelt szendvicsek
a legtöbb fogorvos családja
nem is mos fogat, meglehet

figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel
figyelni kell ügyelni kell
vigyázni kell hogy mit veszel

túl kell élned a túlélést
a szaunázást a tévézést
a sítúrákat a válópert
meg hogy sosem készül el az angolkert
túl kell élned a túlélést
- ÉN KÉREK ELNÉZÉST!...

túl kell élned a túlélést
a bárányhimlőt az agyvérzést
a jobbkézszabályt a stoptáblát
meg hogy vakond bassza szét a golfpályád
túl kell élned a túlélést
- ÉN KÉREK ELNÉZÉST!...

* a Szőranya Emlékzenekar dalszövege

Tuesday, 31 March 2009

Ezékiel temploma

Ezékiel nagypróféta látomást lát. Többet is.
Az egyik (Ez 40-42) egy nagyszabású látomás, az új templomról. Az új templom egy épületkomplexum, olyan város-szerű valami (40:2). Hosszadalmas és részletesen leírt dolog. Konkrétan, méretekkel.

Jó, jó -- kérdezik az olvasók -- de miért van egy műszaki-építészeti leírás benne a kinyilatkoztatásban? És mit lehet vele kezdeni? Miért mondja el a nagypróféta (mert nem ám valami épp-hogy-nem-lényegtelen prófétáról van szó), hogy a látomás során felmért templom mekkora? Még ha régész volna vagy földmérő. Bizonyára jelent valamit ez az egész. Ebből könnyen lesz allegorikus magyarázat.

De a 12. században van egy máshogy kíváncsi olvasó, bizonyos Richardus (also known as "Szentviktori Richárd") egy egész könyvet ír erről a felmérésről. Mert neki fontos, hogy először azt értsük meg rendesen, ami oda van írva, és csak utána magyarázzuk allegorikusan. És Richardus rajzol, hogy a szöveg átlátható legyen. Ilyesmiket rajzol (19. szdi átrajzolások):

Generalplan. Mindennel.
A templom egyik részlete. Kicsit a román stílus szerint, kicsit normannosan, de a mienké.

A templom alaprajza. Remélhetőleg ismerős ---

St.-Denis, Suger

Saint-Denis.
Ma Párizs északi külvárosa, gyakorlatilag egy kisváros, egy (nálunk szocialista típusúnak ismert) lakótelep és egy néger gettó keveréke. Itt van pl. a Stade de France, egy stadion is. A metróállomást elhagyva az utazó nem vesz semmit a metrókijárat előtt áruló árusoktól (például hálós narancsot). De a téren lévő piacon se. De még a tér sarkán álló, szokásos arab gyarmatárú-boltban se -- se kuszkuszt, se harisszát, se vörös lencsét, se őröltpaprikát, se fűszert, se teát.

Az útikönyvvel (magyarul bédekkerrel) utazó általában Az Első Gótikus Épületet akarja látni. Az utazó általában Saint-Denis mai bazilikájánál köt ki. És nem fogja érteni, hogy ez miért akkora kunszt, hogy minden művtöri-könyvben benne van. Az útikönyvek aligha mesélik el, hogy amit lát, az egy erősen megrombolt, majd szétrestaurált templom, ahol a faltömegek (és az ablakok egy része) nagyjából eredeti, de azon túl majdnem minden rekonstrukció ill. helyreállítás. Különösen a bejárat feletti kőfaragások.


Szent Dénes, az Areopagita, a francia királyság védőszentje. A francia király katonáinak a csatakiáltása is ez volt a középkorban: "Mont joie! Saint-Denis!" -- szemben az angolokkal, akik azt kiáltották, hogy "Saint George! Guyenne!". A bálványimádó pogány magyarok a 10. században pl. az kiáltották, hogy "Huj! Huj!", míg a németek azt, hogy "Kyrie eleison" (a.m. Uram irgalmazz).

Szent Dénes apátsága királyi apátság. Itt őrzik a királyság aranyszínű harci zászlóját, az Oriflamme-ot (auri flamma, flamma aurea).

Itt vannak eltemetve a francia királyok. Itt vannak ereklyéi Szent Dénesnek, a franciák apostolának. És a kolostornak megvannak Areopagita Szent Dénes írásai is. Hugo de Sancto Victore valószínűleg az ő kódexüket használja.

Aztán itt van Suger(ius), Szent Dénes apátja. A NagyAdminisztrátor. Egy időben a királyság ura, régens. Az uralkodó mellett áll. Az apátság javainak egy részét arra fordítja, hogy újjáépítse a templomot. Nagy költséggel. Nagy szervezéssel. Nagy pompával. Ami talán nem minden testvérnek tetszik. Mindenesetre az idők során ír három munkát az építkezésről, talán önigazolásképpen is. A legfontosabb a De administratione, a könyv a kormányzása alatt történt dolgokról. Itt a büszke építtető beszél, miután megépült az általa elgondolt komplexum: üvegablakokkal, kapuzattal, szentéllyel, oltárkereszttel, liturgikus felszerelésekkel, feliratokkal.


És itt, a feliratokban beszél a fényről. De mi köze ennek az Areopagita Mennyei Hierarchiájához? Van-e köze?
Képek:
1) Szent Dénes hagyományos ábrázolása (ez itt a párizsi Notre-Dame-ról)
2) zászlók: az ispotályos rendé (később máltaiak), a templomos rendé és a francia auri flamma, egy 13. szdi kéziratból.
3) a templom és a kolostor a 12. században -- jól láthatóak Suger eredményei. Innen.
4) a szentély és a fény. A hosszhajó 13. századi -- egy ennél sötétebb teret képzeljünk el, aminek a végén világít a szentély.

Monday, 30 March 2009

Zala (afféle geográfiai kitérő)

[Figyelmeztetés: az alábbi szövegrészletek --Zalai passió, Szálinger Balázs mai eposza-- közösség ellen izgathatnak, kirekesztést és megkülönböztetést válthatnak ki az arra hajlamos olvasókból. A közreadó elhatárolódik és a szerző írói munkásságának tekinti a közölt részleteket.]

[...]

Az elmúlt száz esztendőben nagyon sokan meghaltak. Azonban a huszadik század eget és földet rengető förtelmességeit csak még inkább tetézi annak az igazságtalanságnak a ténye, mely igazságtalanságot Kolon vármegyének, későbbi nevén Zala vármegyének, mai nevén Zala megyének kellett elszenvednie. Ennek területét többszörösen megcsonkították hol nyugati nagy-, hol pedig magyar hatalmak. Főként az 1949. évi területcsatolás ütött mély sebet Zalának a történelem keresztjére szögelt, fájdalomtól égő testén: az azelőtt hozzá tartozó Balaton-felvidék egésze az ipari Veszprém megyéhez került. ... Ezért én, azzal a nemes céllal, hogy a köztudatba vonjam szűkebb pátriám nevét, vállalom az első magyar zalai-revizionista költő nehéz szerepét és az ezzel járó kellemetlenségeket, hogy az ősi kolonéz öntudat csíráit ültessem el az ifjú szívekben. ...




[...]

Nagy riadalmak lettek s éhségsztrájk a Bakonyban,
Ajkán több tárnát lepecsételtek, mer' a vájár-
népek tódultak ki az utcát lepni el. Ottan
óbégattak, hogy mit akar Zala, menjen a földre
répát húzni a nyurga paraszt. És nem csak a fölnőtt
ajkaiak keltek ki magukból, itt vala több száz
kósza, nyeletlen gyermek meg süldő tizenéves,
szürke kohászkölykök, kik a gyűlölt iskolapadból
álltak föl tizesével, messzire dobva a könyvet
(melyből meghamisított történelmüket itták),
s mentek a ronda betonból öntött térre zajongni.
Csak roskadt szűk városuk, annyi bakancs nehezült rá,
(égen a darvak sem vonták el a napsugarat még
így, költözvén nyári vidékre). De lopva az ablakot
egy térmenti lakásból elhajtá finoman két
vékony kéz. Egy csapzott, harminc évig a kamra
mélyén ült zöldszín' lobogót helyezett ki a párkány
erre a célra titokban vert zászlókapocsára,
mely tettét nem vették észre a lentiek aztán.
Harci zajában fetrengett odalenn a bakonymód'
egyszerü nép. A tekinteteket csak a földre vetette
taknyanyelő vájárok, üvegfúvók hada balgán,
ám ujján-igazított gépkezelők közül aztán
mégis fölnézett egyik. Hogy az annya az összes
nyurga parasztjának! - teli szájjal üvölte a bolyból,
s elnémult Ajkán, ki demonstrált. Mind fölemelték
hirtelen ormótlan fejüket, de a hangjuk a csöndet
nem sértette meg. És hallgattak. És csak a szellő
járt ki-be szögletes utcákon. Simogatta a vásznat,
melyre alant biza minden szempár úgy szegeződött,
mintha az ítéletnapi jel jött volna el, és egy
zöld, kolonéz lobogó képében fészket is ácsolt
volna titokban a szögletes ajkai vármegyeházán...
[...]
Szent Zala zászlaja lenge az ajkai vármegyeházán.
Fújta a szél és játszadozott vele. Lám, a napocska
felhőpaplanját lerugódva reámosolyult, és
színarany éllel vonta be zöld színét. Csudaszínű
pávamadár lassított s szállt le az épületen, hogy
hozza a hírt: igen, él a Remény. Ó, megszületett hát!
Szent Zala zászlaja lenge az ajkai vármegyeházán,
s teljesen értetlen, vad szempárok szegeződtek
rája. De mély csend lőn, mint Ajkán bármelyik éjjel,
hogyha elültek a vájárnépek aludni a blokkok
mélyibe. Ez kolonéz lobogó! - hördült fel a horda,
s durva csavarkulcsok termettek elő a kezekből,
élköszörűk, fúrók, rozsdás kések, kalapácsok,
s jöttek az asszonyok is, hozták kondérban a lúgot.

Friday, 27 March 2009

Talált idézet 6

"Kezdem felfedezni a világot magam körül.
Tudtátok, hogy a lángnak égett-orrszőr-szaga van?"

A. Petya*

[Ez egy klasszikus filozófiai-ismeretelméleti probléma, v.ö. Kant, Plótinosz, Heidegger, satöbbi]
* egy a sok teljesen ismeretlen ember közül

Thursday, 26 March 2009

Talált idézet 5

"Az ördögűzést soha nem ellenző pápa Afrikában nemet mondott sámánokra és törzsi mágiára, de a szentmisét a tradíciótisztelő liturgiához visszavezető XVI. Benedek a fekete kontinensen igazi afrikai szertartásokon vett részt - még egy kitömött oroszlánt is megsimogatott."

Népszabadság Online.
(Sárközy Júlia, "Kelj fel, Afrika!")

Muhaha, a pápa sose ellenezte az ördögűzést!
Nyilván a keresztelést se ellenezte soha!
Hát ilyenek ezek a pápák, mind!
A becsületes, jóérzésű ember, pláne a független értelmiségi, óvakodik minden úgynevezett pápától.

[Az ördögűzés a 2. Vatikáni Zsinat reformjaival kikerült a katolikus keresztelési liturgiából. De attól még létezik. Persze az ördög aligha száll meg látványosan független értelmiségieket.]

Egy karizmatikus katolikus álláspont az ördögűzésről. Egy hasonló.
Tóth G. Péter cikke: Protestáns demonológiai vélemények az ördöggel való közösülésről és a lelkek fertőzöttségéről a kora újkori Magyarországon.

Monday, 23 March 2009

Walk Like An Egyptian

Egyiptom ma kedvelt túristacélpont: sivatag, tevék, piramisok, fáraók és Indiana Jones. Időnként elrabolnak túristákat, de ez nem annyira jellemző. Néha robbantások. De ott van Sharm el Sheik, Kairó, a Nílus. Hülye nevű fáraók, Nofretete, Kleopátra. Egzotikus helyek, piramisok, fáraók, Tutanhamon kincsei. Szőnyeget a bazárból, meg valami rézárut.

Hoppá, állítólag egyiptomi volt Hermész Triszmegisztosz is. Meg Egyiptomban volt Alexandria, ott élt a zsidó Philón, ott fordították le az Ószövetséget görögre. Ott állt az alexandriai könyvtár. Aztán ott volt a pogányból kereszténnyé váló római birodalom is. De mindez igen rég volt. Egyiptom ma iszlám ország. Arab Köztársaság. Nézzük, mi minden volt ott.

Ez egy templomi faliszőnyeg (maradéka) az ötödik és a hatodik század fordulójáról (igen, a 400-as évek vége, nem csalás, nem ámítás!). Akkoriban Itáliában már gót uralkodó ült, Ágoston halott volt, Boethius és Cassianus még javában életben volt, és Itália visszahódítása (Belisarius és Jusztinianosz) még csak a jövőben lapult valahol. Az ívek alatt az életet jelentő kopt kereszt látható, krisztogrammal.


Aztán itt egy ruhadísz (!) a nyolcadik (!) századból -- a képrombolás első százada, ekkor Egyiptom már iszlám hódoltság. A maga ügyetlen módján az angyali üdvözletet ábrázolja.

Az egyiptomi keresztények -- a koptok -- a mi nyugati (kalcedóni) fogalmaink szerint monofiziták voltak. Vannak. Ők önmagukat, pl. a szír és az etióp ortodoxokkal együtt, miafizitáknak vallják és elutasítják a "monofizita" bélyeget. A kettő közti különbség megértéséhez egészen nagy járatosság kellene a görög krisztológia titkaiban, és nagy-nagy intelligencia, ami képes egyszerre 2-3-4-5 fogalmi rendszer viszonyait átlátni. Itt meg itt meg itt megpróbálják elmagyarázni a dolgot. Mindenesetre ezek az Egyiptom napja alatt süldögélő monofizita / miafizita emberkék jól el is monofizitáskodtak volna magukban, vitázgatva a kalcedóni keresztényekkel az únióról és a Megtestesülést kísérő problémákról. Csakhogy jött az iszlám.

Az iszlám az itteni középiskolás tankönyvekben és a vallásfilozófiai szövegekben úgy fest, hogy az egy monoteista vallás, lényege az Allah akaratába való belenyugvás (iszlám), van 5 követelménye, a keresztényekre nézve nem annyira rossz, mert nekik a zsidókkal együtt nem kell áttérni az iszlámra (lévén "a Könyv népei"), csak védelmi pénzt / adót fizetni. És végülis "ábrahámi vallás," közös gyökerű a zsidó és a keresztény vallással, nem illik nem-szeretni, mert az intolerancia és akkor jajmilesz.

Amit lehet látni még: az iszlám terjed Nyugat-Európában, a nem "etnikusan" muszlim (vagyis nem észak-afrikai-bevándorló, nem török vendégmunkás) lakosság közt: a vallás egyszerűsége, letisztultsága, gyakorlati törvényei nagyon tetszenek az identitást és Istent kereső nyugatiaknak.
Csillogó szemekkel lehet emlékezni az 1492 előtti Hispániára, ahol milyen szépen éltek együtt zsidók, keresztények és mohamedánok (igen, általában mohamedán államalakulatok keretében, mert nyilván nem tudtak volna leszámolni a lakosság többségét képező keresztényekkel). Lehet együttérezni a pápa által "megbántott" muzulmánokkal és aggódni a "világnézetileg semleges" Európáért (2006). És hát a nagy Rönyé Genon is áttért iszlám hitre.

Ha felpillantunk az ismeretterjesztő forrásokból, megláthatjuk, mit is jelent az iszlám gyakorlata odahaza, ahol nem kell bíbelődni egy többségi társadalom eltérő mentalitásával, és ahol nem valamiféle izgalmas, de tulajdonképpen tét nélküli intellektuális kaland az iszlám. Nézzük meg azt, ahogyan az egyiptomi keresztények ma is élnek. Továbbra is koptok. Továbbra is monofiziták. Csak bizonyos munkaköröket nem tölthetnek be. Csak valahogy "mélyszegénységben" vannak tartva. Valahogy falvaik valahogy kimaradnak az állami segélyekből, a lányokat időnként elrabolják (olykor megerőszakolják), áttérítik az iszlámra és férjhez adják egy idegenhez, templomaikat és monostoraikat olykor megtámadják és felgyújtják. De a koptok tulajdonában lévő dolgokkal --autó vagy ház-- is megesik ez olykor. És nemigen tudnak templomot építeni, mert valahogy nem engedélyeződik. Természetesen senki semmiről nem tehet, ezek mind elszigetelt, egyedi esetek.

És mi a helyzet Európában? Kerekasztal-beszélgetés, a Magyarországon élő, magyarul beszélő, de nem magyar muszlim álláspontja:
"Az igaz, hogy minden mozlim terjeszteni akarja a hitét, de az iszlám tanítása szerint nem alkalmazhat kényszert. Mohamed sem kard által terjesztette a vallást, és a Korán kifejezetten tiltja az erőszakos hittérítést. Kötelessége a hívőnek, hogy beszéljen a hitéről, de még családon belül sem kényszeríthet senkit az iszlám felvételére. Az iszlám a zsidókat és a keresztényeket hívőknek tekinti, a Könyv népeinek nevezi őket. E vallások együttélésére nagyszerű történelmi példák vannak. ... A VII. században a koptokat az iszlám hadsereg védte meg Egyiptomban, s ennek vezetője keresztény templomokat is építtetett a számukra. "
A Magyarországon élő magyar álláspontja:
"A lelke mélyén minden iszlámhívő elvárja, hogy a szomszédja is muzulmánná legyen, legalábbis alávesse magát az iszlám törvényeknek. Egy muzulmán csak az iszlám társadalmat tartja egészségesnek. Az iszlám ugyanis nem úgy értelmezi önmagát, mint olyan vallást, amely megjelent a történelem egy bizonyos pontján, és azóta van, vagy megjelent egy ember életében, és az illető azóta mozlim. Hívei szerint ez az ősi és eredeti vallás, sőt minden ember mozlimnak lett teremtve."
A Magyarországon élő másik magyar álláspontja:
"Érdekes, hogy az iszlámot úgy nevezik a muzulmánok: a tolerancia vallása. Nemcsak eltűrik a keresztyéneket és a zsidókat, hanem néhány országban fenn is tartják az intézményeiket. ... A mozlimok mégis mást értenek tolerancián: vigyáznak, hogy a zsidók vagy keresztények ne tegyenek szert politikai hatalomra. Nem engedik, hogy a más vallásúak aránya meghaladja a tíz százalékot, mert nem akarják, hogy az idegen elem a társadalom életét szabályozó tényezővé váljék."

Linkek:
A Szépművészeti kopt kiállítása
Szír ortodox források
Egy 2004-es beszélgetés az európai iszlámról

[u.i. a mainstream médiából kimarad: Nyugat-Európában a harmadgenerációs, jellemző identitásproblémával küzdő, iszlám vallású bevándorlók egyre nagyobb problémát jelentenek -- frusztrált, munkanélküli, fiatal, gyökértelen arcokra gondoljunk, akik egy mindennél felsőbbrendű iszlám vallásra szocializálódtak, és megvetik az őket eltartó "világi" államot, gettókban élnek és rossz esetben gyűlölnek mindent, ami nem ők. És mellette a bűnözés. Ld. Belgium, Nyugat-Németország, Hollandia; Van Gogh-gyilkosság, Pim Fortuyn]

Saturday, 21 March 2009

1919 te csillag

Az emlékezet az identitás része és formálója.
Sokáig (kb. 1989) egyértelműen elő volt írva, hogy mely történeti eseményre hogyan kell emlékezni: mi volt dicsőség, mi szégyen. A hivatalos emlékezet mellett ott működött az informális, családi emlékezet is: a kettős nevelés, az "ezt Apa elmondja, de az iskolában erről nem beszélhetsz", vagy éppen a rettegésből fakadó hallgatás a családi traumákról: meggyilkolt rokonokról (1919, 1944, 1956), megerőszakolt nőkről (1945).

Azóta előírás helyett inkább csak a média által vannak sejtetve és sugalmazva az emlékezés normái és mintái: hogyan kell emlékezni 1919, 1920, 1944, 1945, 1948, 1956 eseményeire -- illetve mely mozzanatokra lehet és melyekre nem lehet emlékezni -- és az is, hogy milyen modell szerint kelljen emlékeznie az egyénnek (és a közösségnek): a bűnös / áldozat, vagy a győztes / vesztes, vagy valamelyik másik séma szerint. A sejtetéssel szemben természetesen ott van az ellenreakció: a magánemlékezet és az alternativ ellen-kultuszok, amelyeket a mainstream legfeljebb megbélyegezni, lejáratni és kirekeszteni tud -- ilyen pl. az utóbbi évtizedben terjedő Wass Albert-kultusz.

A lentebbi példák azért is tanulságosak, mert a mainstream médiában (ilyen vagy olyan, bár kis élettapasztalattal nyilvánvaló) okok miatt nemigen kapnak teret efféle szövegek. Kis példák az identitás témakörében.

1) Lukács György cikke az Ifjú Proletárban (1919, részletek)

„Az osztályharc filozófiája nem ismerte az érzelgést; nem csinált soha vértanúkat elesettjeiből. Mint egyszerű magától értetődő kötelességet követelte meg minden harcosától a végső önfeláldozást. A marxizmusnak ez a teljes függetlensége a cselekvések erkölcsi oldalaitól még jobban kiélesedik a proletárdiktatúra idején.

Az osztályharc kíméletlensége még csak fokozódik. Mert most a végső győzelemről: a burzsoá osztály megsemmisítéséről van szó. Azért élesebben nyilvánul meg a meztelen, irgalmat nem ismerő osztályharc, mint az elnyomatás idején. Akkor önvédelem volt az osztályharc egy erősebb ellenféllel szemben. Most támadó jelleget öltött; most arról van szó, hogy a legyőzött ellenfél végleg megsemmisíttessék. ... Kérlelhetetlen osztályharc a burzsoázia ellen, egészen addig, amíg meg nem semmisült.

Teljes egyenlőség a nevelés terén. Gyerekekkel szemben nincs osztályharc, mert minden gyermekben az eljövendő, az osztálykülönbséget nem ismerő társadalom kezdő tagját kell látni; mert ha ugyanakkorra semmisül meg a burzsoázia, amikorra egy így nevelt nemzedék felnő, akkor meglesz egy új társadalomnak a gazdasága mellett az erkölcsi létalapja is: minden embernek kölcsönös szeretete és szolidaritása."*

Megjegyzés: ez a baloldali ideológia és nyelvezet a Kádár-rendszerben is érvényes volt, noha a puha diktatúra tompította az élét. A szöveg amúgy megjelenhetett volna nyomtatásban, pl. munkásmozgalom-történeti szöveggyűjteményben. Az utolsó sorok feltűnően emlékeztetnek egyes parlamenti pártok szólamaira és célkitűzéseikre. Feltűnő, hogy a mai "baloldali" retorika az osztályharcos pozíciót az áldozat pozíciójára cseréli.


2) [az 1919. június 19. csütörtöki események leírása. Forrás (egyelőre) ismeretlen]

Mivel elvben vallásszabadságot hirdetett a tanácsköztársaság, hivatalosan nem tagadhatta meg a katolikusok úrnapi körmenetét. A budai hívők is több körmenetben vitték utcára az oltáriszentséget. Szertartásukat botrányba fullasztották mind a Várban, mind a Krisztinavárosban.

1. Fenn a Várban egy Preisz Leó nevezetű vallásgyűlölő a körmenet közepébe rontott és leköpdöste az ornátusos pap kezében tartott oltáriszentséget. A jelenet kizökkentette ájtatosságából a híveket. Preisz Leót ugyan meg tudták védelmezni a vörösőrök a lincseléstől, de a házakat borító kommunista dekorációkat, vörös lobogókat nem. Ezeket leszaggatták, darabokra tépték. Válaszul a kommunisták pártján lévő állítólagos járókelők verni kezdték a híveket, egy templomi lobogót megkaparintottak és elégettek. Végül a vörösőrség állította helyre a rendet.

2. Súlyosabb következményekkel járt a krisztinavárosi körmenet botrányba fullasztása. Rendben, vallásos éneket zengve vonult a Krisztina körúton a szentségkísérők sokasága.Valaki váratlanul a magyar nemzeti himnuszt kezdte énekelni. A példát azon nyomban követte az egész körmenet. Mintha csak erre vártak volna a járda szélén hosszan sort álló vörösőrök. A menet közé rontottak, ütéssel, fenyegetéssel, taszigálással akarták elhallgattatni a hívőket. Perceken belül a helyszínen termett Cserny József egy csapat leninfiú élén. A teherautókról egyenesen a tömegbe ugráltak. Sűrű lövöldözéssel kergették szét a hívőket. Sokan megsebesültek a zűrzavarban, dr. Dénes Arthur ügyvéd halálos lövést kapott.

Soha nem derült ki, provokációból kezdték-e énekelni a himnuszt, avagy jóhiszemű ötletből. Tény, hogy a tettest nem keresték, noha letartóztattak tizenhat vallásos személyt, köztük Krizsán plébánost is. Őrizetbe vették az oltáriszentséget meggyalázó Preisz Leót. Hatheti felfüggesztett fogházbüntetéstkapott. Nem a vallásos érzelmek súlyos megsértéséért, hanem közbotrány okozásért.
Enyhítő körülménynek tudta be a forradalmi törvényszék, hogy Preisz Leó túlfűtött világnézeti indulatában követte el tettét.

Megjegyzés: ez a szöveg nyomtatásban semmiképp nem jelenhetett volna meg 1989 előtt (mármint 1948 után) Magyarország területén; a benne szereplő információk és részletek gazdagsága pedig olyan kutatómunkára utal, amit a disszidensek (1989 utáni nyelvhasználat szerint: emigránsok) külföldön aligha végezhettek. Vagy egy rendszerváltás utáni kutató munkája, vagy még 1920 után adták ki (a szóhasználat emellett szól).

Az 1919-re való emlékezés különösen problémás. A többségében keresztény vallású magyar lakosság szembesült az intoleránsan ateista és kommunista (a kettő itt egy) tanácshatalommal. Az efféle incidensek megtűrtek, a rendszer céljaival egyezőek (133 nap nem elég egy ÁEH felállítására).

FORRÁS -- rengeteg hasonló esettel, bestiális gyilkosságokkal, és politikai kommentekkel (ezeket jobb átlapozni)

133


Március 21 a Tanácsköztársaság ünnepe.
Ilyenkor a kisdobosok és az úttörők egyenruhában, alakzatban szokták nézni a kultúrműsort az emlékműnél. Fehéring, síp, nyakkendő, ünnepség, énekkar.

Márc. 21-ről nagyjából a következőket kell(ett) tudni töri ötösért:
- a Tanácsköztársaság kezdete
- a Tanácsköztársaság forradalmi (a "forradalmi" jó dolognak számított, az "ellenforradalmi" rossznak -- 1956 igen sokáig "ellenforradalom", egyes baloldali politikusok számára mindmáig)
- munkástanácsok
- a Tanácsköztársaság jó volt, mert a szegényeket segítette és a szegény gyerekeket üdültette
- a Tanácsköztársaság haladó volt, mert bevezette a 8 órás munkaidőt,
oktatási reformokat csinált, államosította a közép- és nagybirtokokat, bár a földeket nem adták a parasztoknak, mert szövetkezetesítést terveztek (ezt hibának volt elkönyvelve).
- a Tanácsköztársaság megvédte Magyarországot
- utána pedig jött a bosszúállás, a fehérterror (ez nagyon fontos), és a jobboldal
- végső benyomás: végül is jót akartak az elnyomottaknak és a forradalom ügyét mozdították elő; de kihagyták a szocializmus közbülső lépcsőfokát és egyből a kommunizmust akarták megvalósítani, de még nem voltak meg ehhez a körülmények. De 1945 (felszab.) után megvalósult a szocializmus, ami majd átfejlődik a kommunizmusba. (de ez egy másik történet)
- ha voltak is esetleg attrocitások (bár ez nemigen volt része a tananyagnak), azok 1) egyéni kilengés, nem tartozik a kommunizmus lényegéhez; 2) szükségszerű, a kényszerhelyzet megoldása, nem volt mást tenni; 3) a rohadék kizsákmányolókat nem kell sajnálni, megérdemlik.

Márc. 21 kicsit olyan, mint április négy, és márc. 15-tel ők hárman a tavaszi ünnepek. Bár márc. 21-re nemigen voltak olyan tematikus dalok, mint április négyre. Internacionálé mindenképpen. Márc. 21 emlékműveinek az ikonográfiája eléggé sivár. Ordító ember vörös zászlóval (proletár), vöröskatonák bajonettel.

Március 21 kapcsán nemigen lehetett tudni a következőkről:
- a vörösterror részletei, akasztások, Szamuely és Lenin-fiúk; terrorkülönítmények hurcolnak és gyilkolnak meg el embereket
- alkoholtilalom (hö hö hö)
- a hitoktatás betiltása, a vallásgyakorlás engedélyezése, de a körmenetek megzavarása, a hívek provokálása, ateista propaganda
- Lukács György, a jeles filozófus és esztéta (tanítványai közt Heller Ágnes, Kis János, Vajda Mihály, Radnóti Sándor) nem csak közoktatásügyi népbiztos volt, hanem a Vöröshadsereg politikai tisztje is, és valami nyolc embert lelövetett.
- a Hősök terén a királyszobrok ledöntése
- innentől lett új ikonográfia, új hősökkel: Petőfi (világforradalom), Táncsics, Dózsa, Martinovics

Romsics Ignác előadása -- mindenkinek!
Egy interjú vele -- megfontolandó:
"persze hogy szembe kell nézni a múltunkkal. És a történészek, szakmájukból kifolyólag, fokozott mértékben teszik is ezt. Úgyhogy ezt nem irritálónak, hanem természetesnek tartom. Nem helyeslem viszont, ha valaki a saját szubjektív emlékezetét vagy véleményét mindenkire kötelező normává próbálja emelni. Ez diktatúrákban is csak látszólag sikeres, demokratikus körülmények között pedig eleve kudarca van ítélve."