A consolatio szó vígasztalást jelent: a latin irodalomban jellemzően olyan írásokat szokott jelenteni, amelyekben valaki a hozzátartozója halála miatt gyászolót vígasztalja, sokszor filozofikus érvekkel.
Ebben a műben Boethius átformálja a mintát. Itt a szöveg fikciós kerete szerint a megszemélyesített Philosophia vígasztalja a sorsa felett kesergő Boethiust (vagyis a szerzőt) , aki börtönben ül (az első két könyvből kiderül, miért is). A vígasztalás a hamis boldogság, majd az igazi boldogság mivoltát mutatja be -- vagyis különböző filozófiai tanításokat ad.
Boethius ebben a könyvében nem teológusként, hanem filozófusként beszél: itt egyfajta "populáris-ismeretterjesztő" neoplatonizmust képvisel (a nem szigorú szakfilozófiai jelleg és az etikai hangütés különösen jellemző a latin filozófiára, pl. Seneca és Cicero). Ő azon egészen kevés filozófus közé tartozik, akik halálosan komolyan vették a filozófiát, és akinél az élet hitelesíti a tanítást. Miután Theodosius börtönében, tárgyalására várva megírta a Consolatiót (ami elmondja, hogy egy igazságtalan módon börtönbe vetett ember hogyan válhat szabaddá), Boethiust valóban kivégezték.
Szövegek:
A Consolatio eredeti nyelven, O'Donnell grammatikai kommentáraival. Kezdő olvasóknak.
Egy 14. szdi kommentár: Guillelmus Wheatley. Csakis haladóknak (itt egyben a szöveg).
Cikkek a rejtekhelyen.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment