Thursday, 9 October 2008

Omnia disce

A képen látható (az egyetemi képzés létrejötte előtt élt) szerző szerint mindent el kell olvasni, mert mindenből lehet valamit tanulni. Továbbá mindent érdemes megtanulni, mert utólag hasznossága igazolódik. "A korlátozott tudás nem vidám," mondja. Noha ez az attitűd 1160 körül már ómódinak számított (hát még most, a bolognai modellben), mi ehhez a mesterhez csatlakozunk. Részint mert a tudatos anakronizmusnak van egy bizonyos kreativ bája, részint mert tapasztalatunk szerint is igaza van. Alant számos olvasásra érdemes munkát soroltam fel, csakis kedvcsinálás gyanánt: ezek listája még bővülhet.


Jacques Le Goff.
/ Kínosan kevés munkája van meg magyarul, és sokszor nem is a legjobbak / legfontosabbak. Ilyen gyengébb írás pl. korai műve, Az értelmiség a középkorban (2 kiadása is magyarul). Ez afféle fele cukor-fele méz, fele igaz-fele retorika ismeretterjesztő kötet; bevezetésnek elfogadható, ha tudatosítjuk: ez 1957-ben íródott, és egy 20. szdi jelenség -- az "értelmiségi" -- eredetét keresi. Fontos a retrospektív előszó, és a 2. kiadásban Klaniczay tanulmánya. Ajánlottabb munkái: A purgatórium születése (németül vagy franciául), ami a purgatóriumról szóló tanítás alakulását nyomozza; Assisi Szent Ferenc (Bp: Európa, 2002), ill. tanulmányai (franciául; a Gallimard quarto-sorozatban is kiadta őket), pl. Pour une autre Moyen Age, Héros du Moyen Age, le Saint et le Roi.

Georges Duby.
/ Magyarul: A lovag, a nő és a pap -- Házasság a középkori Franciaországban. Emberek és struktúrák a középkorban (Magvető 1978). Jeanne d'Arc perei (Európa 1989). A katedrálisok kora (több kiadás). Utóbbi jó általános bevezetés, de megfelelő kritikával kezelendő.

Jan Huizinga.
/ A középkor alkonya. Hogyan is lesz a "gótikából" "reneszánsz"? Bizony nem egyik napról a másikra: leginkább úgy, hogy megtanulunk efféle külsődleges fogalmakat az iskolában, és alkalmazni próbáljuk korszakokra. Huizinga könyve erről az "átmeneti korról", a késő-középkor és kora-újkor idejéről ad egy jó művelődéstörténeti képet.

Montaillou.
"Petrus Clerici egy személyben volt falusi plébános, eretnek-szimpatizáns, besúgó a carcassone-i inkvizíciónál és elismert szerető a környék hajadonai és férjes asszonyai körében."*

/ Montaillou. Egy megközelíthetetlen, hegyek közt lapuló okszitán falu, ahol a kathar eretnekség honol, a 14. század legelején. Az inkvizíció nyomoz, és a falusiak mindenről beszélnek az inkvizítoroknak, a mindennapi élet részleteiről is -- és a jegyzőkönyvek fennmaradtak, hogy aztán új aspektust adjon a középkori történelem tanulmányozásának. A történelem hétköznapi oldala, ami leginkább az antropológia és a néprajz rokona. Le Roy Ladurie (forráshasználata miatt vitatható, amúgy kiváló) könyve.
* írja Perényi Roland, "Egy Montaillou-kép a '80-as évek végéről" (Sic itur ad astra 1999, 2-4). Lásd továbbá Klaniczay, "Montaillou harminc éve" BUKsz 10 (1998): 168-178.

Carlo Ginzburg.
/ A sajt és a kukacok (1976, magyarul 1991). Egy másik inkvizíciós jegyzőkönyv, a 16. századból. Egy falusi molnár elméletei a világ keletkezéséről és egyéb nagy dolgokról. Minél tanultabb az olvasó, annál hajmeresztőbbnek találja a molnár gondolatait.

Történeti antropológia, szerk. Sebők Marcell (Bp: Replika Kör, 2000).
/ Néhány elméleti tanulmány és esettanulmány, mint pl. Ginzburgtól Az inkvizítor mint antropológus.

Klaniczay Gábor írásai.
/ A rockzenétől a szent királyokig és a történeti antropológiáig. Egyáltalán, mindent érdemes tőle elolvasni.

Kecskeméti Gábor. Prédikáció, retorika, irodalomtörténet.
/ A könyvnek igen kevés közvetlen köze van a középkorhoz. A listára azért került most fel, mert a mintaszerű tudományos munka példája, a köszönetnyilvánítástól a névmutatóig.

További inspiráló olvasmányok:
Az Aetas folyóirat, online is (!). Sic itur ad astra. BUKSz. Vigilia.

No comments: